A Champs Elysée egyik padján egy szőke fiú ült. Szemmel láthatóan várt valakire. Nagyokat ásított, és egyre többször nézett az órájára. Inge ki volt gombolva, aranylánca meg-megcsillant a tavaszi napfényben. Szemét alig tudta nyitva tartani, olyan álmos volt. Aztán mégis erőt vett magán, felállt, és kinyújtózott. Ekkor meglátta végre közeledni a régen várt személyt – görkorcsolyán.

-Hello, Dam! – köszönt már messziről.

-Bocsi, Greg, hogy késtem. Nagy volt a forgalom, és csak nehezen tudtam szlalomozni az emberek között.

-Oké, én megértem, csak már untam a várakozást. Phil sincs itt, egyedül meg mit csináljak?

-Miért, hol van Phil?

-Az este bulizni voltunk; tudod, ahova téged is hívtunk, csak te nem jöttél; és tudod, milyen Phil… na meg a Moulin Rouge-ba is beugrottunk… Szerintem még most se ért haza.

-Aha, értem. És most éppen ki omlott a karjaiba? Szőke, barna, vörös? Esetleg fekete?

-Azt hiszem, szőke, de nem vagyok benne biztos. Csak azt tudom, hogy valami Audrey-nak hívják.

-És te? Te nem újítottál be senkit?

-Nem. Csak majdnem. Amikor már célegyenesben voltam, ráöntöttem a csajra egy pohár whiskey-t… képzelheted, ezek után mennyi kedve volt velem ismerkedni… De inkább te mesélj! Veled mi van? Este kár, hogy nem jöttél velünk. Annyi szépség várt rád.

-Velem semmi különös. Egyébként nem hiszem, hogy mindenki rám várt volna. Nem vagyok olyan különleges. Különben is ott voltatok nekik ti.

-Hát, igen. Mi pótoltunk téged is… - azzal fontoskodva megigazította dzsekijét. –Éééés, íme Phil! – kiáltotta egy közelgő motor felé mutatva.

Phil lefékezett mellettük. Damien egy kicsit odébb gurult a görkorival, ugyanis kopasz barátja kis híján feldöntötte a motorral

-Hi, everybody! – köszönt Phil. Levette bukósisakját, és csókot dobott egy mellettük elhaladó vörös hajú lánynak.

-Szia, Phil! – köszöntek barátai.

-Te is itt vagy, Dam? Azt hittem, az egyetemen ülsz, mint egy jó kisfiú.

-Nem mentem ma be. Amúgy is, tudod, hogy nem vagyok stréber.

-Ja, persze. És te, öcskös? – fordult Greghez. –Mi van veled? Olyan nyúzott vagy.

-Egész éjjel nem aludtam, mert veled voltam bulizni, ha elfelejtetted volna…

-Jaj, tényleg! De később már nem velem voltál. Na mesélj! Kit fektettél az éjszaka?

-…

-Senkit – súgta Dam Philnek.

-SENKIT??? – Phil kikerekedett szemmel nézte barátját.

-Igen, senkit. De jegeljük egy kicsit a témát, oké? Amúgy is elfelejtettem mondani, Dam, hogy keresett az anyád.

-Anyám?

-Ja. És azt üzeni, hogy hívd fel, ha úgy érzed, tudsz szánni rá egy kis időt.

-Jellemző. Ez a szöveg anyámra vall. „Velem soha nem törődsz! Mindig csak a haverok, meg a lányok! Szegény anyád meg tőled fel is fordulhat!” – utánozta anyja hangját Damien. Barátai harsogó nevetéssel jutalmazták a poént.

-Ja, és ezt küldi neked. – Gregori egy papírcédulát vett elő a zsebéből, amiről kiderült, hogy egy belépőjegy.

-Mi ez? – Phil érdeklődve nézte a jegyet.

-Nem érdekes. Úgyse megyek el. Semmi kedvem megint anyám puccos társaságában jópofizni a nagyhalak előtt, mint egy tízéves gyerek.

-Pedig lehet, hogy jó lesz ez a parti, vagy mi. – nézte a jegyet elgondolkodva Greg.

-Bál. Csak nem anyámmal és az ő társaságával.

-Tudod mit, haver? Mi is elmegyünk Greggel veled a bálra! Elvégre jó kis hely lehet ez az Operaház!

-De ti nem is vagytok meghívva!

-Ez igaz. De Rómeóék is belógtak Capuleték báljára. Vagy te talán nem olvastad a Rómeó és Júliát?

-Nem lesz ebből botrány?

-Dehogyis! Ügyesek vagyunk. Egy ekkora ziccert nem lehet kihagyni!

-Oké, gyertek De mindig kimentetek majd anyám előtt, ha kell!

-Isten engem úgy segéljen! – mondta tréfásan Greg és Phil.

Azzal a három jó barát nevetve továbbállt. Aztán Philnek eszébe jutott, hogy a mociját nem hagyhatja az út szélén, ezért fájó szívvel különvált barátaitól. De nem sokáig szomorkodott, mert megint meglátta azt a szép kis vörös hajú lányt, akinek csókot dobott…