-Halló! – szólt bele izgatottan.

-Szia! – hallotta a fiú kedves hangját a vonal másik végén. –Csak szerettem volna hallani a hangodat. Örülök, hogy tudunk beszélni.

-Én is örülök. Anyuék nincsenek itthon.

-Az jutott eszembe, hogy ha neked is van kedved hozzá…

-Igen…? – Cilla hirtelen nagyon kíváncsi lett.

-Szóval… valamelyik este eljöhetnél bulizni velem és a barátaimmal, Philippe-pel és Gregorival. Legalább megismerkedhetsz velük.

-Persze, az nagyon jó lenne! És melyik este?

-Még nem tudom. Azt majd még megbeszéljük.

-Oké. Már alig várom!

Ekkor Cilla hirtelen meghallotta, hogy fordul a kulcs a zárban: szülei hazaérkeztek.

-Mennem kell, Dam! Hazajöttek anyuék! Majd még beszélünk! Szia!

-Szia!

Cilla gyorsan kinyomta a telefonját, és fülelni kezdett, mert olyan volt, mintha nem csak szülei hangját hallotta volna. Hanem…

-Cilla! Gyere le egy percre! Nézd csak, ki jött hozzánk látogatóba!

Cilla lassan ment le a lépcsőn, mert lábai még mindig remegtek Damien hívása után. És ekkor meglátta a kedves látogatót…

-Tom! – kiáltott fel boldogan, és unokabátyja nyakába ugrott.

-Cilla! Az én drága kis unokahugicám! – Tom átölelte Cillát, és két puszit nyomott a lány arcára.

-Hát te meg? Hogyhogy itt vagy Párizsban?

-Kicsit elszabadultam Londonból, és gondoltam meglátogatom az én kis unokahúgomat.

-Jaj, de örülök neked! Gyere fel a szobámba beszélgetni!

Cilla leültette Tomot maga mellé az ágyra, és a szemébe nézett nagy, zöld szemeivel.

-Mondjad, Cilla Cica, mit szeretnél?

-Én? Semmit. Igazán…

-Ismerlek már, mint a rossz pénzt. Akkor nézel így, ha akarsz valamit.

-Na jó. Elmondom. Szerelmes vagyok… - súgta Tom fülébe.

Tom azonban nem lepődött meg. Sőt! Úgy nézett ki, mint aki már mindenről tud!

-Hallottam hírét – mondta a fiú. –Igaz, én még csak azt hallottam, hogy csókolóztál egy Pernaud-val.

-Anyuéktól tudod?

-Igen, tőlük. Azért vagyok most itt.

-Micsoda?

-Apádék szóltak, hogy nézzek a körmödre, mert teljesen elvesztetted az eszed.

-Nincs igazuk! Utálom, hogy állandóan az van, amit ők akarnak! Mindig csak basáskodnak fölöttem!

-Mert a szüleid, és aggódnak érted! Nem szeretnék, hogy beleőrülj ebbe a szerelembe. Habár, nem hiszem, hogy egy ilyen hitvány Pernaud iránt lehet szerelmet érezni…

-Ne nevezd így! Nem is ismered Damient!

-Őt nem, de a fajtáját igen! És ez elég nekem.

-Azt hittem, legalább te meg fogsz érteni. De benned is csalódnom kellett.

-Miért nem volt jó neked Simon? Az a fiú rendes, jólnevelt…

-De nem szeretem! Damient teljes szívemmel szeretem.

-Egy hete még Simon volt a nagy szerelem…

-De azóta kiszerettem belőle. Damien sokkal kedvesebb, helyesebb, sokkal jobban szeret engem…

-Ugyan! Ő is csak egy Pernaud! Csak kihasznál téged!

-Tom, kérlek…

-Nem, ne is próbálj meggyőzni! Teljesen egyetértek a szüleiddel. Nem találkozhatsz többé Pernaud-val.

-Látom, nem másítod meg a véleményedet. Nem is próbállak győzködni. Ha a szüleimmel egy követ fújsz, akkor ne is vesztegessük egymás idejét! Ég áldjon!

Azzal Cilla könnyes szemmel kirohant a szobájából. Kiszaladt az utcára, és elindult a Latin Negyed felé. Maga se tudta, mit akar ott csinálni. Csak futott, futott a vidám diák negyed felé.