Cilla reggel nehezen ébredt. Még mindig a különös álom hatása alatt állt. Nem tudta, mit üzenhet neki ez az egész. Álmosan készülődött az iskolába.

Mikor mobilját akarta eltenni, észrevette, hogy előző nap 10 nem fogadott hívása volt. Megnézte a listát, és mindegyik hívást Damien-tól kapta… A srác próbálta elérni, de nem tudta: délelőtt Cilla iskolában volt, majd utána pedig a Fantomnál. Bűntudata volt, hogy nem reagált Damien hívásaira.

A szokásos időben indult el otthonról, de szándékosan nem az Operaház felé ment. Amikor befordult egy sarkon, Grégorival találta szemben magát! A szőke srác éppen hazafelé igyekezett.

-Szia Cilla! – köszönt barátságosan.

-Helló! – a lány rámosolygott Greg-re.

-Suliba igyekszel?

-Aha.

-Elkísérlek egy darabig, oké?

-Oké!

Együtt sétáltak az iskola felé.

-Greg! Megkérdezhetem, hogy Phil és Tom miért haragszanak egymásra?

-Hogy haragszanak? Enyhe kifejezés! Egyenesen gyűlölik egymást!

-De miért?

-Ó, ez hosszú történet. De talán belefér a suliig.

Régen történt. Tom és Phil akkor még nem voltak haragban, de nem voltak puszipajtások sem. Egyszóval teljesen közömbösek voltak egymásnak. Tom megismerkedett egy lánnyal, akivel annyira nagy volt a szerelem, hogy el is jegyezték egymást. És tudod, milyen Phil… Neki minden nő kell. Szóval, anélkül, hogy tudott volna arról, hogy ez a lány kinek a menyasszonya, lecsapta Tom kezéről, és megpattantak Olaszba. Ennyi a sztori. Tom persze tajtékzott a dühtől, és mikor Phil visszajött Párizsba, megverette a barom haverjaival. Aztán Tom lelépett Londonba dolgozni, így nem látták egymást jó sokáig. De most feltépték a régi sebeket. Ja, és az még csak olaj a tűzre, hogy Phil a családotok nagy ellenségének, a Pernaud család fiának, Damien-nak a haverja.

-Uramisten, ez nem valami szép történet!

-Hát nem.

-És mi van ezzel a lánnyal, akit Phil elcsábított Tomtól?

-Fogalmam sincs. Mint utóbb kiderült, ez a lány sem volt az a szűzi példány, ezért két hét múlva lelécelt egy műkorcsolyázóval, Philt meg otthagyta Nápolyban.

-Szép.

-Az hát. Mondjuk, Phil elég könnyen túltette magát ezen a dolgon. Jut eszembe! Tegnap Dam egy csomószor keresett, de nem tudott elérni téged.

-Tudom. Láttam a kijelzőn a nem fogadott hívásokat.

-Hol voltál?

„Vajon elmondjam neki a Fantomot? Hinne nekem?”

-Délelőtt suliban, utána meg… á, nem érdekes! – mondta végül.

-De érdekes! Hol voltál délután?

-Mindegy, úgyse hinnéd el!

-Ugyan, annyira nem lehet hihetetlen!

-Na jó, az Operaház katakombáiban voltam a Fantommal.

-Hogy…mi??? A Fantommal? Nem csak álmodtad?

-Mondtam, hogy felesleges elmondanom!

-Jó, bocsi, csak olyan abszurd ez az egész!

-De te is ott voltál a bálon, te is láttad őt!

-Igen, de szerintem ez az egész csak szemfényvesztés volt.

-Hát nem! Létezik! Még a kezemet is megfogta! És énekelt nekem, és ültem a csónakjában is!

-Jó, jó, elhiszem. Ide jársz? – kérdezte Greg megállva Cilla iskolája előtt.

-Igen, ide. Köszi, hogy elkísértél. Légyszi mondd meg Dam-nek, hogy iskola után várjon meg a suli előtt. Mondjuk, két óra felé.

-Oké, megmondom. Helló!

-Szia!

Cilla elgondolkozva lépett be az iskolába. Zúgott a feje a hihetetlen sztoritól, amit unokabátyjáról és Phil-ről hallott. Végtére is… ez megmagyarázza, hogy miért gyűlölik egymást ennyire.