-Damien! – Cilla boldogan ölelte át szerelmét az iskolakapu előtt. –Annyira féltem, hogy Greg nem adja át az üzenetet!

-Rendes srác, nem kell félni, hogy elfelejt valamit, vagy kavarja a dolgokat. Annyira hiányoztál! Hol voltál tegnap egész délután? Nem tudtalak elérni.

-Már elmondtam Gregnek, de nem nagyon hitt nekem. Pedig esküszöm, hogy minden szó igaz a történetből, és nem vagyok dilis!

-Jó, én elhiszem, de áruld már el, mi történt!

-Hát jó. Tegnap megint az Opera előtt mentem el, és hallottam a titokzatos hangot. Bementem, és ekkor egy megmagyarázhatatlan erő kezdett el húzni az épület egyik sötét szárnya felé. Az Operaház Fantomja levitt magával a csatornába… és énekelt nekem!

-Figyelj, Cilla… én elhinném neked…

-De?

-De… a Fantom nem létezik! Tudom, hogy a bálon az az álarcos férfi… de hidd el, a Fantom csak mese!

-Így is jó. De én akkor is be fogom bizonyítani neked, és mindenkinek, hogy a Fantom létezik!

-Jó, figyelj. Tegyük fel, hogy hiszek neked. Mit mondott a Fantom?

-Ugyanazt, amit a szüleink. Hogy nem lehetünk egymáséi.

-Röhejes. Tudod mit? Ne foglalkozzunk vele! Butaság az egész! Inkább élvezzünk minden pillanatot, amit együtt tölthetünk!

Az iskolát már rég elhagyták, éppen az Eiffel torony felé sétáltak. Cilla nagyon boldog volt, hiszen már annyira hiányzott neki a fiú, hogy szinte fájt a szíve. A torony parkjában Cilla Damien ölébe feküdt, a fiú pedig a lány haját simogatta. Azt kívánták, bárcsak soha ne érne véget ez a délután.

-Hiányoztál… - suttogta Damien.

-Te is nekem…

-Tegnap délután is várni akartalak az iskolánál, de nem tudtam, hogy hova jársz.

-De most már tudod… - mosolygott Cilla a fiúra.

-Szeretlek… - mondta Damien, és megcsókolta a lányt.

Így feküdtek egymás karjaiban a napsütésben, de hirtelen váratlan dolog történt!

-Úristen! Azonnal menjünk innen!

-Miért? Mi történt? – kérdezte Damien aggódva.

-Ott… ott van anyám! Gyorsan! Nem láthat meg!

-De hát hol van?

-Ott! Nem látod?

-De igen! Gyorsan tépjünk innen!

Azzal elrohantak az ellenkező irányba. Alig tudták átverekedni magukat a tömegen, ami teljesen elárasztotta a torony alját. De végül sikerült teljesen észrevétlennek maradniuk, sőt, ők is beálltak a tömegbe. Felmentek a torony legtetejére.

-Na, ezt megúsztuk! – szállt ki a felvonóból Cilla nevetve.

-Nagyon ügyik voltunk! De tényleg, most mondja valaki, hogy nem vagyunk rafkósak!

-Hú, ez meleg volt! Nézd csak! Ott van anyám! Innen pont látni! – mutatott Cilla a torony aljára.

-Ja, látom! Most már nem kap el minket!

-Oké, most szépen megvárjuk, míg elmegy, aztán pedig lemegyünk.

-Addig nézzünk szét!

Körbesétáltak az emeleten, és annyiszor megcsókolták egymást, hogy ha a szüleik látták volna… ott helyben szörnyethaltak volna! J

Cilla édesanyja azonban úgy döntött, hogy felmegy a toronyba. A családjuk egyik barátjával volt, és nem akarta megsérteni a férfit azzal, hogy lent marad.

Cilla és Damien azonban nagyon nem örültek. Aztán hosszas kerülgetés után a fiatalok úgy döntöttek, nem játszanak tovább a tűzzel, és lementek. Nagyot sóhajtottak, és nevetve hazaindultak.

De a Chabot villától nem messze Tom jött velük szembe! Már nem tudtak elbújni előle…

-Nahát, nahát micsoda meglepetés Monsieur Pernaud!

-Helló Tom!

-Ti ismeritek egymást? – Cilla döbbenten nézett a két fiúra.

-Igen. Sajnos.

-De hát, Tom, nem is mondtad!

-Mert nem nagy dicsőség. Ennyi az egész.

-Kérlek, Tom, ne veszekedjünk Cilla előtt. Majd elintézzük máskor.

-Ó, én semmiképp nem akartam veszekedni veled. Mindenesetre azt üzenem a drágalátos haverodnak, Philippe-nek, hogy rajta tartom a szemem, és ne merészeljen még egyszer Cilla közelébe kerülni! És ez rád is vonatkozik, Pernaud.

-Nézd, én nem akarom bántani Cillát, de ha azt hiszed…

-Elcsépelt duma. Úgyhogy azonnal engedd el a kezét, míg szépen mondom!

-Tom, ne csináld a cirkuszt…

-Nem, Cilla, hagyd csak! Én már megyek is.

Azzal Damien elengedte a lány kezét, majd valamit súgott a fülébe. Cilla elmosolyodott, és megcsókolta a fiút. Tom azonnal elhúzta unokahúgát a fiú közeléből, és elindult vele a Chabot villa felé. De még volt egy-két szava Damien-hoz:

-Ha még egyszer meglátlak Cilla közelében, esküszöm, hogy nem éled túl azt, amit tőlem fogsz kapni!

-Tom, gyere már!

Cillát egy valami nem hagyta nyugodni. Tom azt mondta neki a múltkor, hogy nem ismeri Damient. De vajon miért tagadta le?