-Hová mész? – kérdezte Louise lányától, aki csendben próbált kiosonni a házból.

-Bulizni megyek.

-Kivel?

-A barátnőimmel…

-És mikor szándékozol hazajönni?

-Még nem tudom. Későn.

-Éjfél előtt itthon legyél!

-Oké.

Cilla felsóhajtott, és becsukta maga mögött az ajtót. Damien az utca végén várta.

-Hű, de csinos vagy! – szólt Damien, amikor meglátta Cillát.

-Köszi!

A lány fehér szoknyát viselt, és piros topot. Hosszú, szőke haját kiengedte, és lágy hullámokba rendezte.

-Greg és Phil már ott vannak? – kérdezte Cilla Damientól, aki kézen fogva vezette a bár felé.

-Nem tudom, szerintem még felszedik az éppen aktuális nőket, és aztán villannak be.

-Aha, értem. Mennyi is az idő? Otthon elfelejtettem megnézni, mert anyám elkezdett szenyózni, hogy mikor esek haza.

-Háromnegyed kilenc. Lehet, hogy a srácok lassan már odaérnek. Tudod, mocival vannak.

-Jaj, annyira király, hogy együtt megyünk bulizni! Remélem, jó sok liba lesz ott a suliból, hogy lássák, milyen csúcs pasim van! Hadd essen le az álluk!

-De kis kárörvendő vagy!

-Ugyan, szerintem ők már rég rávetették magukat az exemre.

Közben megérkeztek a Hippolyt elé.

-Halihó Dam, Cilla! – kiáltott rájuk valaki. Phil volt az, oldalán egy dögös szőkével.

-Helló, Phil! Húha, bemutatsz az új barátnődnek?

-Aha. Ő itt Patricia. Patricia, ő a haverom, Damien. Ez a bájos leányzó pedig Dam barátnője, Cécilia. Oké, ennyi elég is a bemutatkozásból. Greg merre jár, nem tudod, Dam?

-Nem, azt hittem, együtt vagytok.

-Ugyan – súgta oda Phil. –Patricia kitöltötte minden időmet… egész nap…

-Értem, értem, nem kell elmesélni a mocskos részleteket!

Eközben megérkezett Greg is – és az a vörös hajú lány ült mögötte a motoron, akit Phil nézegetett néhány napja a kávézóban…

-Sziasztok! – köszönt a srác, miközben leszállt a motorról, és levette napszemüvegét. –Ő itt Esther! – mutatta be a vörös hajú lányt barátainak. –Na, nyomás befelé!

Mindannyian bementek a Hippolytba. Ott már nagy volt a tömeg, elvégre szombat este volt.

-Gyertek, fiúk! – húzta a táncparkettre Cilla a srácokat. –Naaa, gyertek már!

Sikerült mindannyiukat rávenni, hogy táncoljanak, és a kis csapat nagyon jól érezte magát. Cilla különösen elemében volt. Mikor elfáradtak, Phil hozott mindenkinek italt (ő a vodkára specializálódott), és igazán jó hangulatban telt el az a pár perc is, amíg nem táncoltak. De Cilla nem hagyta őket eltunyulni, irány a parkett!

A kis társaság valamivel egy óra után kezdett elindulni, pedig még maradtak volna. De Cilla így is már elkésett, és tudta, hogy apja sajnos képes fennmaradni egész este, csak azért, hogy őt lefülelje, amikor késve ér haza.

Philnek nagyon jó kedve lett a vodkától (na meg a többi italtól, amit legurított), és nem lehetett vele bírni.

-Szal… akkor mondtam neki… hogy „idefigyelj, anyukám! Ne nyomulj, mert… úgy lepattintalak, hogy pattoghatsz, mint a gumilabda!”… És ezek után eltűnt a csaj…

-Értjük, Phil, értjük. De most már gyerünk haza!

-Neee már…

-Deee már!

-Én innen nem megyek sehova, amíg ezt a tetves Chabot-t el nem intézem!

-Milyen Chabot-t?

-Hát, azt ott, ni! – mutatott a bár melletti kis térre Phil. Tom állt ott a haverjaival.

-Jaj, ne! Gyerünk innen! – Grégori megpróbálta elcibálni onnan Philt, de nem sikerült.

-Hé, te! Chabot pajti! Fordítsd már ide azt a retves orcádat!

Tom odafordult, amerre Phil hangját hallotta.

-Nocsak, Philippe Malbret… - mondta összeszűkült szemmel, és közelebb lépett.

-Adjon isten, szép jó estét, Chabot!

-Te rongy! Nem megmondtam, hogy akadj le az unokahúgomról? És te Pernaud! Te…

-Kérlek, Tom, erre semmi szükség… - próbált Damien kitérni a fiú szitkozódása elől.

-Jól van. Egyszerre csak eggyel foglalkozom. És ez az egy Philippe Malbret…

-Óóó, micsoda megtiszteltetés!

-Érezd is magad megtisztelve, Malbret, mert én olyan különb fajtából való vagyok, amit te még hírből sem ismersz.

-Igazán? Akkor mesélj, Chabot, milyen fajtából is való vagy?

-Hát nem a tiédből, az biztos. Te senki. Látom, megint felszedtél egy új bigét. De legalább nem az enyémet nyúltad le.

-Azért nem a tiédet, mert neked nincs is senkid. Ugyan ki az a hülye, aki veled leáll? Egyébként Céline se véletlenül lépett le velem! Azért sikerült elcsábítanom, mert melletted nem volt boldog! Ezt ő maga mondta nekem.

-Igen? És vajon azt is mondta, hogy rólad mit gondolt? Vagy azt már elfelejtette? Nem volt valami szép véleménnyel rólad!

-Én se vagyok valami szép véleménnyel rólad. Egyszerűen ez a véleményem! – mondta Phil, és köpött egyet.

-Szemétláda. De jössz te még az én utcámba!

-Én ugyan nem!

-Hát nem is, ugyanis most azonnal megöllek!

-Tom, ne… - próbált Cilla közbeavatkozni.

-Cilla, te ne szólj semmit! Majd otthon megbeszéljük!

-Uramisten! – sikoltott Patricia.

-Na gyere, Malbret! Gyere! Ne állj meg! Most már fejezzük be, amit elkezdtünk! – kiáltott Tom, és előrántott egy kést.

-No nézd csak, mije van a kisfiúnak! – kekeckedett Phil.

-Gyere, gyere! Most légy nagyfiú!

-Srácok, hagyjátok már abba! Rossz vége lesz ennek! Phil, az ég szerelmére, gyere már!

-Nem, Greg, hagyj! Most majd megtudja ez a kis csimbók, hogy velem nem érdemes kikezdeni! – kiáltott Phil, azzal nekirontott Tomnak. Cilla felsikoltott, Patricia összeesett, Phil pedig ájultan zuhant a földre. Mindenki egy pillanat alatt ott termett mellette. Tom először nevetett, de amikor meglátta, hogy Phil nem mozdul, nem tudott többé nevetni.

Cilla Phil mellett térdelt, és Damiennal együtt próbálták felültetni a fiút. De a lány szívverése is elállt, amikor meglátta, hogy a keze csupa vér lett… Remegve néztek Philre. A fiú hasán véres seb tátongott…