-Neeeem!!! – sikoltott Patricia. Odarohant Philhez, aki még mindig ájultan feküdt a földön. Cilla Damien vállára dőlve zokogott, Greg pedig Tommal ordítozott. Cilla szoknyája is csupa vér volt, de már ez sem érdekelte. Minél előbb otthon akart lenni, és azt kívánta, bárcsak Tom nem lenne a rokona.

-Ez egyszerűen nem történhetett meg… nem tudom elhinni… - suttogta Greg. –Phil… térj már magadhoz, az isten szerelmére! Kérlek… - rázta a fiú Philt.

-Lélegzik… hívjatok egy mentőt, gyorsan! – kiáltott Damien. –Valaki… Esther! Gyorsan hívj egy mentőt! Még megmenthetik… Ne sírj már, Cilla. Minden rendben lesz, ígérem.

-De mi lesz, ha Phil meghal? – zokogta a lány.

-Ilyenre nem is szabad gondolni.

-De ha mégis… én leszek a hibás…

-Dehogy leszel te a hibás! Miért lennél az?

-Mert Tom miattam támadta meg…

-Nem miattad. Phil szólt be neki, és ő erre csak válaszolt. Az tény, hogy nem a legszebb módszerrel. Tényleg, hol van Tom?

-Ott… - mutatott a lány szipogva a kis térre.

-Látom, ő is megbánta. Nem akarta, hogy így eldurvuljon a dolog. Hazakísérjelek?

-Ne. Nem megyek haza. Bemegyek a kórházba.

-Ne gyere be. Nem kell, hogy még jobban lefrusztráljon a kórházi légkör.

-Úgyse tudnék elaludni. Aztán meg semmi kedvem magyarázkodni, hogy miért lett véres a szoknyám. Apám letöri a derekam, ha megtudja, hogy veletek voltam.

-Hát jó. Akkor gyere velünk a kórházba. Aztán meg aludhatsz nálam. Majd megágyazok neked. Utána meg kimossuk a szoknyádat, jó?

-Jó.

Közben megérkezett a mentő. Miután betették Philt a hordágyon, beszálltak a többiek is a kocsiba. Patricia csendesen sírt az autó sarkában, de Cilla már megnyugodott.

A kórházban nagyon sokat kellett várni, mire kijött egy orvos a betegszobából.

-Doktor úr! Mi van vele? Bemehetünk hozzá? – szaladt oda Greg rögtön az orvoshoz.

-Lassan a testtel, fiatalúr. A barátjuknak komoly sérülése van, de úgy tűnik, létfontosságú szervet nem ért a szúrás. Mindenesetre megfigyelés alatt tartjuk. Sajnos nem mehetnek be hozzá, mert az intenzív osztályra vitetjük.

-Az intenzív osztályra? De hát miért? Azt mondta, hogy nem ért létfontosságú szervet…

-Így igaz. De sajnos elég súlyos állapotban van a barátjuk.

-De mégis… mikor lehet látogatni?

-Ezt még így nem tudhatom. Amint lesz valami fejlemény, azonnal értesítem önöket.

-Köszönjük! – húzta el Greget az orvostól Damien, pedig a fiún látszott, hogy szívesen feltett volna még pár kérdést.

Cilla közben apját győzködte a telefonban, hogy nem tud hazamenni, mert az egyik barátnőjénél alszik.

-Nem… nem, apa, nem megyek haza… de, holnap reggel otthon leszek… hogy mi? Nem vagyok részeg! Nem azért maradok… jaj, apa! Ne legyél már ilyen kukacoskodó! … Igen, reggel… jó, szia! – azzal kinyomta a telefont.

-Jaj, megőrjít apám! Alig tudtam kimagyarázni a ma estét, hogy miért nem megyek haza.

-Akkor mehetünk hozzám? – kérdezte Damien.

-Igen, csak… nem lesz gond, ha anyukád meglát engem nálatok?

-Anya nincs itthon, elutazott valami konferenciára Kínába.

-Kínába? Az országba? – kérdezte Greg vigyorogva.

-Igen… nem, Greg, nem az anyám kínjába…

-Jól van, na, de ez olyan jó poénunk volt, emlékszel?

-Igen. De mi most már indulunk Cillával. Jó legyél!

-Ezt inkább én mondhatnám nektek! Hiszen kettesben… tiétek a kéró… ajjaj, mi lesz itt…

-Greg, ne csináld már! Nem akarom leteperni! – súgta oda barátjának Dam.

-Miért? Nem lennék meglepődve, ha ma lenne a „nagy este”…

-Greg, nem kéne kicsit visszavenned? Ne rendezd a szerelmi életem, oké?

-Oké, oké. Menjetek. De Dam…

-Igen?

-Ha esetleg mégis megtörténne… van nálad… - suttogta Greg.

-Igen, van. De most már szálljunk le a témáról, jó? Ez a mi életünk. Elég az, ha anyám rendezkedését kell elviselnem.

-Jól van, na. Én csak jót akartam.

-Oké. De ne így akarj jót. Hello.

-Sziasztok!

Cilla és Damien elindultak a Pernaud villa felé. Ez a ház is olyan volt, mint a Cilláéké. Hatalmas villa, még nagyobb kerttel. Damien szobája az emeleten volt. A fiú látta Cillán, hogy már nagyon álmos, ezért gyorsan megágyazott neki a saját ágyában.

-És te? Te hol fogsz aludni? Ugye mellettem…?

-Egész éjjel melletted leszek. De én majd a földön alszom. Van egy jó kis matracom…

-De én nem akarlak kitúrni téged az ágyadból…

-Ne bomolj. Csak feküdj le, én meg addig kimosom a szoknyádat.

-Igazán nem kell…

-De szívesen megcsinálom.

-Hát jó – egyezett bele Cilla. Óvatosan lehúzta a hófehér szoknyát, majd odanyújtotta a fiúnak. Damien érezte, hogy Cilla bízik benne, és ezért mert előtte vetkőzni, mindenesetre teljesen lenyűgözte a lány csodálatos teste. Gregnek igaza volt… ma este… nem, erre gondolni sem szabad… hiszen Cilla biztosan még nem készült fel rá…

-Mi baj van? – kérdezte Cilla.

-Mi…? Ja, semmi… csak elgondolkoztam…

-Azt vettem észre. Biztosan nem akarod, hogy átadjam a helyem?

-Nem. De én már megyek is… mosni…

-Oké – mosolyodott el a lány.

Közben levette a többi ruháját is, és csak fehérneműben bújt be az ágyba. Mélyen beszívta a fiú édes illatát, amit a párnán érzett. Később visszajött Damien is, és Cilla hallotta, hogy a fiú is lefekszik.

-Damien… -szólt a lány.

-Igen?

-Szeretlek… olyan jó veled…

-Én is nagyon szeretlek… - válaszolt a fiú, és ránézett szerelmére. –Istenem, de gyönyörű vagy! – mondta, és megcsókolta a lányt.

Egyre szenvedélyesebben csókolták egymást, és Damien is bemászott Cilla mellé az ágyba. Szorosan átölelték egymást, majd Damien lassan csókolni kezdte a lány testét. Cilla teljesen átadta magát a szenvedélynek, a szíve majd kiugrott a helyéről. Tudta, hogy ez az éjszaka más lesz, mint a többi. Ma éjjel… ma éjjel megváltozik minden. Csak a szerelem hajtotta őket, és nem a testiség. Szerették egymást teljes lelkükkel, és tudták, hogy harcolniuk kell egymásért. De sajnos a sors másként döntött…

-Ki lehet az ilyenkor? – szólt Damien, amikor megcsörrent a telefon. Már megint elfelejtette kikapcsolni!

-Igen… - szólt bele morcosan.

-Szia Dam! Greg vagyok!

-Mondd gyorsan, mi van.

-Philt ma éjjel meg kell műteni, mert belső vérzése van!

-De nem azt mondták, hogy nem lesz különösebb baja?

-De, de kiderült, hogy nagyobb a baj, mint gondolták. Én már rohanok is a kórházba, és jön Patricia is. Ti jöttök? Vagy Cilla alszik?

-Nem, nem alszik. Oké, azonnal megyünk. – azzal letette a telefont.

-Mi történt? – kérdezte Cilla aggódva.

-Philt meg kell műteni. Még ma este. Belső vérzése van.

-Uramisten… Tudtam, hogy baj lesz!

-Nincs semmi baj. Meglátod minden rendben lesz. Megműtik, aztán meggyógyul.

-Legyen igazad.

Damien autójával mentek be a kórházba. Greg már bent volt Patriciával. A fiú egyik kávét itta a másik után, annyira ideges volt.

-Bocsi, hogy így berángattalak titeket – húzta félre Damient Greg, mikor Cilla leült Patricia mellé, hogy lelket öntsön a lányba. –Csak gondoltam, jobb, ha tudtok a dologról.

-Persze. Mondjuk, az időzítés nem a legjobb volt…

-Miért… csak nem történt valami?

-Ha csak öt perccel később hívsz, megtörtént volna a dolog… de ne haragudj, többet nem mondok!

-Tudtam én, hogy nem fogjátok tudni megállni. Most már tényleg ezerszer bocs a hívásért!

-Semmi gond. Majd máskor.

Ekkor azonban nagyon szomorú arccal jött ki a műtőből az orvos. A kis csapat reszketve várta a hírt…