Phil szépen gyógyulgatott, és egy hét múlva már ki is engedték a kórházból. Cilla és Dam a késelés éjjele óta nem került újra intim helyzetbe, de úgy gondolták, ez nem is olyan nagy baj. Greg és Esther kapcsolata szépen alakult, és Greg egészen kivirult a boldogságtól, hogy végre neki is alakul valahogy a szerelmi élete. Patricia továbbra is kitartott Phil mellett, és még maga Phil is meglepődött, hogy már milyen régóta (egy hete) együtt vannak. Cilla szülei nem faggatták többet lányukat a szombat estéjéről, és Tom se heveskedett azóta. Phil nem tett feljelentést, de bosszút esküdött. Cilla végre nyugodtan tudott beszélni Tommal, és megegyeztek, hogy a Chabot szülőknek nem mondanak semmit arról a szörnyű éjszakáról. A lány pedig tovább titkolta családja előtt a Damiennal való kapcsolatát.

Egy-két hónap elteltével azonban Cilla érezni kezdte, hogy valami nincs rendjén. Túl régóta nem történt semmi esemény. „Vihar előtti csend.”- gondolta. És valóban: a két család nagy ívben kerülte egymást, és nem kerültek összetűzésbe. Azonban volt itt még valami, ami hiányzott a lánynak…

-Te még fent vagy? – kérdezte Cillától édesanyja. –Mindjárt éjfél. Jó lenne, ha most már lefeküdnél.

-De miért? Zavar, hogyha fent vagyok?

-Nem, de holnap nehéz napod lesz.

-Ezt meg honnan veszed?

-Hát, gondolom.

-Hát nem lesz nehéz napom. És még szeretnék egy kicsit fent maradni.

-Jó. De akkor légy szíves vedd egy kicsit lejjebb a lámpa fényét, mert bevilágít hozzánk a hálóba.

-Oké. Jó éjt!

-Jó éjt.

Mikor Louise kiment Cilla szobájából, a lány felsóhajtott. „Már megint akadékoskodik. Nem mindegy, mikor fekszem le? Ilyenkor játssza a jó anyát, máskor meg…” Ásított egyet. Az óra mutatója 23-⁵⁵-öt mutatott. „Még elolvasom ezt az oldalt, aztán alszok.”- gondolta.

Azonban mikor az óra éjfélt ütött, hirtelen kialudt a lámpa fénye, és minden elsötétült.

-Mi történik itt? – kérdezte Cilla magától.

-Cécilia…- suttogta egy hang.

-Ki van itt?

-Pillants a tükörbe, Cilla, és ott rám lelsz majd! – énekelte a hang. Ekkor megtelt a szoba sűrű, örvénylő köddel, és a sarokban álló nagytükör fénybe borult! A tükörben egy álarcos, fekete köpenyes férfi alakja bontakozott ki.

-A Fantom – suttogta a lány.

-Igen, én vagyok. Azért jöttem, hogy figyelmeztesselek.

-Engem? Mire? És egyáltalán hogy kerülsz te a… a tükörbe?

-Az most nem fontos. Kérlek, hallgass meg.

-…

-Biztosan észrevetted, hogy mostanában nem nagyon jelentkeztem. Ez azért volt, mert meg akartam nézni, hogy boldogulsz, észreveszed-e az intő jeleket.

-Intő jeleket?

-Igen. De úgy éreztem, újra el kell jönnöm hozzád, mert nem vetted észre a sors figyelmeztetéseit. Így ezeket most én mondom el neked. Kérlek, nagyon figyelj rám!

-Mi ez az ostobaság? Figyelmeztetések? Intő jelek?

-Utoljára akkor jelentem meg az életetekben, mikor levelet küldtem mindenkinek, akiről úgy gondoltam, befolyással lehet rátok. Aztán az ifjú Pernaud is eljött hozzám, hogy szövetségessé tegyen engem. De ekkor veled nem találkoztam, csak visszautasítottam az ajánlatot, amivel közvetve téged is megsértettelek, ha szabad így fogalmaznom.

-Nem sértettél meg. Már a múltkor is mondtad, hogy lehetetlen vállalkozás téged is bevenni a buliba. Csak azt furcsálltam, hogy a levélben magáztál engem.

-Nem akartam, hogy valaki is megtudja, hogy milyen kapcsolatban vagyunk. Ennyi az egész.

-Értem.

-Visszatérve látogatásom céljához. A levelek óta visszavonultam, és a háttérből figyeltem az eseményeket. Sejtettem, hogy nem fogod észrevenni a jeleket, de azért még reménykedtem. De mint kiderült, hiába. Amikor elmentél bulizni Pernaudékkal, még úgy gondoltam, ez talán még belefér. De mit gondolsz, véletlen volt, hogy Tom is ott volt azon az estén, ahol ti? Vagy talán véletlen volt, hogy Tom és Phil szóváltásba keveredtek, ami végül majdnem Phil halálával végződött?

-De Phil megmenekült!

-Igen, de ezzel még nincs vége a dolognak. Hát nem veszed észre, hogy a végzet elkezdődött? Az átok beteljesülőben van, és ha nem teszel ellen valamit, nagyon hamar bevégeztetik.

-Ezt hogy értsem? – kérdezte a lány könnyes szemmel.

-Vess véget a kapcsolatodnak Damiennal.

-De nem tehetem!

-Muszáj lesz megtenned.

-Nem akarom!

-Meg kell tenned! Azzal, hogy Phil megmenekült, még nem ért véget semmi… szörnyű tragédiák készülődnek…

-Tragédiák? – ez már túl sok volt a lánynak. Térdre esett a tükör előtt, arcát a tenyerébe temette, és már meg se próbálta visszatartani könnyeit. –Mégis miféle tragédiák?

-Ennél többet nem mondhatok. Most pedig mennem kell.

-Várj! Kérlek, ne menj még! Nem mehetsz el, amíg nem adsz magyarázatot erre az egészre! Túl sok rejtély van itt, amit meg kell fejtenem!

-Ezeket egyedül kell megfejtened. Sajnos nem segíthetek.

Ekkor Louise kopogott az ajtón.

-Ki van bent? Kislányom, te beszélsz?

-Így is már túl sokat mondtam. Majd még jelentkezem! Az ég áldjon!

Azzal a Fantom eltűnt a tükörből. Louise közben úgy gondolta, biztosan csak hallucinált, és visszament aludni.

Cilla pedig ott maradt a tükör előtt térdelve, könnyek közt, és zavaros gondolataival küszködve.