-Nem tudom megtenni… - zokogta a párnájába Cilla. Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludt, csak forgolódott könnyek közt. Az eszével tudta, hogy meg kell tennie, de a szíve mást súgott neki. Meggyűlölte a Fantomot, sőt az egész családját is, hiszen miattuk nem lehet Damiennal, és valahol talán még Tom húgát, Marie-t is gyűlölte, amiért lelépett a járdáról.

Másnap olyan volt, mint egy alvajáró. Álmos volt, szeme dagadt a sírástól, és enni se tudott, olyan rosszul volt a közelgő döntés súlyától. Reggel próbálta kikerülni szüleit, de nem sikerült.

-Kislányom, mi van veled? Olyan sápadt vagy. És miért ilyen vörös a szemed? Sírtál?

-Nem. Allergiám van.

-Ugyan már. Nincs semmilyen allergiád. Én már csak jobban tudom, hisz én vagyok az anyád.

-Akkor meg ne tudom. De nem sírtam! – válaszolta durcásan Cilla. A hangja pedig most is sírós volt.

-Na jó, ha nem akarod elmondani…

-Mert nincs mit elmondani. Ennyi. Most pedig lépnék az iskolába.

-Menjél. De remélem, egyszer megosztod velem, hogy miért voltál ilyen letört.

Cilla erre csak megrázta a fejét, és kiment a szobából. Papírforma szerint iskolába ment, de esze ágában se volt bemenni. Csak ténfergett az utcán, és nem tudott mit kezdeni magával. Végül leült egy padra, és sírva fakadt. Nem érdekelte, hogy mindenki megbámulja az utcán, szabad folyást engedett érzéseinek, mindennek, ami a szívét nyomta.

„Nem szabad sírnom.”- gondolta. „Bemegyek Damienhoz az egyetemre, és megbeszélem vele a dolgot. Majd utána kiderül, hogy lesz-e okom sírni.”

Azzal felállt a padról, és elindult az egyetem irányába, ahol Damien tanult. Nagyon hamar megtalálta a fiút. Damien azonnal ölbe kapta a lányt, és össze-vissza csókolta. De Cilla eltolta magától a fiút.

-Mi baj van? – kérdezte Damien.

-Tegnap éjjel… történt valami…

-Micsoda…?

-A tükörben megjelent nálam a Fantom.

-Ugyan, ez…

-Tudom, nem hiszed el. De most nem ez a fontos. Hanem amit mondott…

-Mit mondott?

-Beteljesülőben van egy átok… a végzet elkezdődött… Phil most megmenekült, de ezzel még nem ért véget semmi… tragédiák sorozata várható… nem szabad együtt lennünk…

-Hogy mi? Mi ez a badarság? És mi van Phillel?

-Ennyit mondott.

-Ez biztosan csak egy őrült agyszüleménye.

-Nem, Dam. Ez igaz. Minden szava.

-És honnan tudod, hogy tényleg igaz?

-Éreztem a szavaiból.

-Elegem van ebből a fazonból. Nem hiszek neki. Honnan a fenéből tudhatná, hogy nekünk mi a jó? Szerintem neked se kéne hinned neki.

-De a szüleink is ugyanezt mondják. Ha már ennyien szajkózzák ugyanazt, akkor lehet benne valami.

-Ezt egyszerűen nem tudom elhinni. Cilla, mi van veled? Eddig olyan erős voltál, harcoltál a kapcsolatunkért. És most miért vagy ennyire befolyásolható?

-Nem tudom…

-Megbabonáztak vagy mi?

-Damien… - suttogta Cilla. –Meghoztam egy döntést, ami nagyon fájni fog mindkettőnknek…

-Mi…

-Utálom, gyűlölöm magam miatta, de meg kell tennem a tragédiák megelőzése miatt…

-Cilla, figyelj…

-Nem… Dam… azt ugye tudod, hogy nagyon szeretlek… és a szívem szakad meg, de… szerintem ne folytassuk a kapcsolatunkat… legyen vége most, mielőtt még jobban…

-Mielőtt még jobban egymásba szeretünk? Nem, ennél jobban már nem lehetséges… nem engedlek el… nem lehet így vége…

-Kérlek, Dam, ne nehezítsd meg még jobban a helyzetet… el kell mennem… ne keress, ne hívj, mert nem szabad együtt lennünk… most pedig megyek… szia… - azzal megpuszilta a fiút. Damien csak állt ott, és nem válaszolt, a lány csókját se viszonozta. Cilla elfordult, kirohant az egyetem kapuján, és nem nézett vissza a fiúra. Nem akarta, hogy még nehezebb legyen elválnia szerelmétől.

Damien érezte, hogy Cilla nem véglegesen döntött így. Tudta, hogy vissza kell szereznie a lányt, ha kitagadják a családból, akkor is vissza fogja szerezni, és feleségül veszi minél hamarabb!

„Milyen különös.”- gondolta Dam. „Mikor elköszönt, nem is látszott rajta, hogy bánja a dolgot. Úgy tűnt, mintha megkönnyebbült volna. Bizonyára megbabonázta a Fantom. Még egy könnycseppet sem ejtett…”

De a fiú nem láthatta, hogy Cilla arca csupa könny volt, amikor kilépett az egyetem kapuján… és azt sem tudhatta, hogy a lány szíve majd’ megszakadt, amikor közölte a fájdalmas döntést…