A szombatig hátralévő napok nagyon gyorsan elteltek, és Cilla azon kapta magát, hogy el is jött az a rémes nap. Reggel semmi kedve nem volt felkelni, főleg, mivel egész éjjel nem aludt. Édesanyja egész nap fel-alá rohangált, és próbálta a legjobbat kihozni magából. Cilla magában meg is jegyezte, „minek ez a nagy igyekezet, a szarkalábait úgyse tudja eltüntetni…” Édesapja is folyton a legjobb öltönyét kereste, pedig Cilla szerint tök ugyanolyan mindegyik…

Őt magát egyáltalán nem hozta lázba az esti vacsora Gautier-éknél, sőt ha szóba került, egyszerűen elvonult a ház másik felébe. Louise úgy döntött, hogy délután lányának és neki szüksége lenne egy kis csendes pihenőre, hogy este kipihenten mehessenek a vacsorára. Cilla pillanatok alatt elaludt, és két órával később, édesapja zajongására ébredt.

-Jaj, ne haragudj, én ébresztettelek föl?

-Igen, de semmi gond – morogta a lány álmosan.

-Szerintem se baj, nemsokára úgyis fel kellett volna kelned – legyintett Claude.

-Jó, de azért még aludtam volna…

-Oké, bocsánat. Mit fogsz felvenni?

-Mit tudom én. Valami cuccot.

-Ennél azért határozottabb elképzelésed is lehetne…

-Fogalmam sincs, mit veszek fel. De hogy őszinte legyek, nem is érdekel! Különben is, miért mindig engem macerálsz? Ott van anya, ő még föl se kelt!

-Jól van, na, le ne harapd már a fejem! Megyek, és felkeltem őt is. Addig szedd össze magad, kisasszony!

-Jó…

Mikor Claude elvonult a hálóba, Cilla is elindult a fürdőszobája felé. De épphogy belépett az ajtón, megcsörrent a mobilja. Damien kereste. A lány dobogó szívvel berohant a fürdőszobába, és magára zárta az ajtót.

-Szia, drága! – szólt bele izgatottan.

-Szia! Csak azért hívlak, hogy sok sikert kívánjak a ma esti… hm… kis műsorodhoz.

-Ja, köszi! Remélem, tényleg sikerülni fog! Jól megszívatom azt a kis majmot! Mert szerintem tuti az lesz a Gautier fiúcska!

-Hogy hívják?

-Benjamin…

-Aha, tipikus burzsuj név…

-Ja, szerintem is.

-Na, akkor én el is köszönök, és majd holnap beszélünk! Puszillak!

-Én is! Szia!

-Szia!

Cilla csak ímmel-ámmal készülődött, de végül egész csinos lett. Fekete, háromnegyedes ujjú felsőt vett fel, aminek az ujjai végén fodrok voltak; piros szoknyát, melynek alját ugyanolyan fodrok díszítették, mint a felsőjét; nyakára pedig egy fekete bársony nyakpántot tett, aminek közepén egy vörös rózsa volt. Haját kiengedte, és hagyta, hogy a szőke hullámok lágyan omoljanak vállára. Louise teljesen el volt ragadtatva lányától, és többször is megdicsérte az út folyamán, hogy milyen szép.

-Jó estét, Monsieur Gautier! – köszönt édesapja a házigazdának, mikor az barátságosan beinvitálta őket a házba. Cilla elámult. Tudta, hogy nagy házuk van, de azt nem gondolta, hogy ennyire! Ezután jött a Cilla által legjobban gyűlölt rész, amikor bemutatják mindenkinek. Igaz, itt csak három embernek mutatták be, de az is épp elég volt. Benjamin nem tudott betelni Cillával; és a lány lepődött meg azon a legjobban, hogy a fiú egyáltalán nem taszította. Sőt, egész szimpatikusnak tűnt. De azért nem járt volna vele a világ minden kincséért se! A vacsorán Cilla próbált ellenszenves lenni, de miután édesapja villámló tekintettel ránézett, jobbnak látta, ha meghúzza magát.

Vacsora után a társaság a szalonba vonult, Cilla pedig kezdte unni magát. Igaz, Benjamin próbálta szórakoztatni, de valahogy nem érdekelte. Inkább kikéredzkedett a mosdóba. Megnézte magát a tükörben, megigazította a sminkjét, és próbált rájönni, hogy hogyan szökhetne meg. Sajnos nem volt sehol egy ablak, hogy kimásszon, és ezzel bemutasson néhány filmekből tanult trükköt. Nagyot sóhajtott, és elindult vissza a szalonba. Azonban a lépcsőfordulóban megtorpant, ugyanis érdekes beszédfoszlányokat sikerült elcsípnie…

-Benjamin nagyon megkedvelte a lányotokat.

-Igazán?

-Igen, és úgy gondolja, el tudná képzelni az életét Céciliával.

-Nos, Cécilia biztosan nagyon fog örülni.

-Monsieur Chabot, mikor beszélhetnék Céciliával erről a dologról? – hajolt közelebb Benjamin.

-Még várjunk egy kicsit, szerintem. Tudjátok, elég fiatal még, és nem tudom, rábólintana-e egy ilyen ajánlatra.

-Nézze, Monsieur Chabot, én igazán nem akarom siettetni a dolgokat, de… tudja, 25 éves vagyok, és szeretnék megházasodni minél hamarabb. Mikor anyáék mondták, hogy jönnek hozzánk ma este, amilyen gyorsan csak tudtam, hazarepültem Monaco-ból. Mindig is tudtam, hogy Cécilia nagyon szép, de mikor megláttam, teljesen lenyűgözött. Szeretném, ha feleségül adná hozzám.

-Igen, fiatalember, mi is nagyon megkedveltük magát, és minden bizonnyal Céciliának sincs ellenvetése. De tudja, a kora miatt… de ne búsuljon, Benjamin, a kérdést nyitva hagyjuk, és nemsokára visszatérünk rá.

-Köszönöm, Monsieur Chabot.

Cilla halkan felnyikkant a lépcsőfordulóban. A szülei képesek lennének hozzáadni ehhez a fiúhoz? Hisz’ ő még alig ismeri! És nagyon jól tudják, hogy neki ott van Damien! Ezt nem tehetik vele!

Visszament a szalonba, és halkan odaszólt szüleinek, hogy nagyon fáradt, és szeretne hazamenni. Szülei rábólintottak, és hosszas búcsúzkodás után hazaindultak. Cilla egész úton úgy tett, mintha aludna, pedig közben csak ez az este járt a fejében. Tudta, hogy úgysem fog igent mondani Benjamin-nak, és ha törik, ha szakad, kitart Damien mellett!