-Jaj, istenem! – sóhajtott fel remegő hangon Cilla, mikor végre otthon volt. Annyira félelmetes volt visszagondolnia erre a délutánra, hogy még most sem nyugodott meg igazán. Rettegve nézett körül a szobájában, de nem látott semmit, ami a Fantom ottlétére utalt volna. Megkönnyebbülten feküdt le, de még hosszú órákig nem tudott elaludni. Végig az járt a fejében, hogy mi lett volna, ha Damien nincs ott, és a Fantom teljesen a hatalmába keríti. Akkor azóta már az Opera alatti csatornában lenne, és hallgatnia kéne, ahogy a Fantom azt elemezgeti, hogy az átok miatt nem lehetnek együtt Damiennal. Vagy ki tudja, mit csinálna vele… Végül nagy nehezen elaludt, és reggel csak nagy nehezen tudott felkelni.

Az első dolog, amit szemeit kinyitva megpillantott, egy jól ismert, halálfejes pecséttel ellátott, boríték volt. Nagyon megrémült. Tudta jól, hogy a Fantomtól jött, és nem merte kinyitni. Végül erőt vett magán, és remegő kézzel felvette a takaróján heverő borítékot. Abból egy vörös rózsa szirmai hullottak ki, és egy összehajtott papír. A papíron ez állt:

„Mademoiselle Cécilia Chabot részére

Mademoiselle!

Immár több szívélyes hangú figyelmeztetést intéztem Önhöz, hogy ne maradjon Monsieur Pernaud-val, mert ennek a szerelemnek nagyon súlyos ára lesz. Nem követte az utasításaimat. Kap tőlem még egy, utolsó figyelmeztetést!

A tegnapi, parkbeli eset megerősített engem abban a hitben, hogy Ön és Monsieur Pernaud nagyon erős összeköttetésben állnak lelkileg. Megpróbáltam elszakítani ezt a láncot, hogy megmentsem az életüket, de nem engedték. Így hát kegyetlenebb módszerrel kell élnem!

Három lépésben fogom tönkretenni ezt a kapcsolatot. A három lépcsőfok egy olyan magaslatra vezet, ahonnan már nincs visszatérés! Ennek neve: HALÁL.

Ezt jól véssék eszükbe!

Maradok legalázatosabb szolgájuk:

O.F.”

Cilla nem tudta mire vélni ezt az üzenetet. Nem gondolta, hogy idáig fog fajulni a dolog. „De hát mit tudna nekünk keresztbe tenni? Nem tudom, mivel tudna ártani nekünk!”

Eközben Damien is a saját levelét olvasta. A Fantom őt sem hagyta ki. De ezúttal a fiúnak is ugyanazt írta, mint Cillának. Damien sem tudta hová tenni a leírtakat.

„Vajon komolyan gondolja? De hát… Nem tehet velünk annyira rosszat, hogy szétmenjünk! Ez egy őrült!”

Mindketten félretették az üzenetet, és nem vettek róla tudomást. Nem sejtették, hogy ezt még nagyon meg fogják bánni…