Damien úgy döntött, hogy nem marad otthon, inkább megpróbálja Cillát elcsábítani valahová. Tudta, hogy kissé macerás lesz, de azért megpróbálja. Már egy hete volt, hogy azt a fenyegető levelet kapták a Fantomtól, de még semmi jele nem volt annak, hogy a férfi ártani akarna nekik. Túl nagy csend volt az eset körül.

Örült, hogy se Greg, se Phil nem zaklatták különféle ostoba unaloműző trükkökkel, mert így legalább nyugodtan készülhetett a randira. Greg szokás szerint aludt, Phil pedig bizonyára valahol csajozott. Damien elmosolyodott, ahogy maga előtt látta kopasz barátját, ahogy nőkkel körülvéve támasztja a pultot.

Sietett az indulással, hiszen nagyon szép idő volt, és úgy képzelte, hogy Cillával csakis ilyen napsütéses délutánon találkozhat. Boldogan, álmodozva sétált a Chabot villa felé. Az egyik szomszédos utcából azonban nevetést hallott, és egy nagyon ismerős hangot vélt kihallani a zsivajból… Tom és haverjai voltak ott. Nagyon jól érezték magukat. Damien próbált észrevétlen maradni, de nem sikerült neki.

-Nicsak, itt egy Pernaud! – kiáltott fel színlelt csodálkozással Tom.

-Szervusz, Tom – köszönt Damien nyugodt hangon. Nem akart vitatkozni a fiúval.

-Hol hagytad a félnótás haverjaid? Főleg Malbret-t hiányolom.

-Most nincsenek itt.

-Hát azt látom. Tudod, nem vagyok vak. Hiába hiszik azt egyesek.

-Ki hiszi azt?

-Igazán nem tudod? Nem is tudom, ki kavar az unokahúgommal… És az a valaki azt hiszi, hogy mindezt nem látom…

-Nézd, ha rólam beszélsz…

-Hogy én? Rólad? Hát, mi tagadás… Igen, rólad beszéltem. Nagyon okos és ügyes vagy, hogy erre rájöttél. Gratulálok.

-Köszönöm, de én mennék is, mert nem akarlak feltartani…

-Na mi van? Betojtál, hogy elintézlek?

-Én? Soha! – most már Damien se volt olyan nyugodt, mint az elején.

-Na persze! Nem vagy te olyan nagylegény a haverjaid nélkül!

-Jó, itt hagyjuk abba. Hello.

-Nehogy elmenj már! Nagyon hiányolnánk, igaz, barátaim? – fordult haverjaihoz Tom.

-Nekem semmi dolgom nincs veletek, Tom. Úgyhogy most sajnos itt kell hagynom titeket – mondta Damien, és elfordult tőlük. Elindult a másik irányba. De ekkor egy kiáltást hallott…

-Damien, vigyázz! – Phil rohant felé.

-Mi… - Damien megfordult, és épp el tudott ugrani Tom elől, aki egy késsel rohant felé.

-Tom, ne tedd ezt! Nem ér annyit az egész… - próbálta csitítani Tomot Damien.

-Hagyd, Dam! Ez egy veszett kutya! Még szerencse, hogy itt voltam. Ha nem jövök, te már nem élnél.

-Köszi, Phil.

-Jaj, Malbret! Most végre játszhatod a hőst! Boldog vagy, mi?

-Igen, de azért, mert ilyen barátom van, mint Damien. És nem olyan, mint te…

-Na, lássuk, ezúttal túléled-e a lyukasztást! – kiáltotta Tom, és Phil felé rohant. –Ezt a menyasszonyomért kapod… meg azért, mert gyűlöllek!!!

-Tom, ne! Phil, vigyázz! – kiáltott Dam, és barátja felé szaladt.

Phil már nem tudott, félreugrani, és Tom kése úgy fúródott belé, mint a vajba. Phil összeesett, Damien pedig magából kikelve ordított Tommal, aki csak nevetett.

-Csak játszik! Nem haldoklik ez, nézz csak rá!

-Hogy tehettél ilyet, Tom?! Ezt nem tudom elhinni!

A szócsata közben egyikük sem vette észre, hogy Phil odamászott Tomhoz. Még volt annyi ereje, hogy felálljon…

-Mit csinálsz, te őrült?! – kiáltotta Tom. Phil nekidőlt, kicsavarta a kezéből a kést, és mielőtt Tom felocsúdott volna, beledöfte. Tom azonnal élettelenül rogyott össze.

-Phil… Mit tettél? – kérdezte Damien. Még mindig nem tért magához, és csak nézte Tom élettelen testét. De ahogy ránézett barátjára, azonnal elfelejtett mindent…

-Damien…

-Phil… mindjárt hívom a mentőket… túl fogod élni megint…

-Nem, ezúttal nem… ne is próbálj megmenteni…

-De ezt nem teheted! Szükségünk van rád…

-Nem… neked Cillára van szükséged… Gregnek mondd meg, hogy… ő legyen az esküvői tanúd… és még azt, hogy… belevaló… és vagány… sokkal jobban, mint én…

-Phil, ezt nem teheted… gondolj Patriciára…

-Nem… Patricia… szeretem őt… ő volt az első, akit igazán szerettem…

-Kérlek, ne tedd ezt velem… velünk… - Damien érezte, hogy szeme előtt összefolyik az utca képe, barátja arca. „Nem szabad sírnom!”- gondolta. „Nem szabad sírnom!”

-Cilla és te… ne hagyjátok, hogy szétválasszanak titeket… legyetek együtt örökké… és néha jussak eszetekbe… - Phil egyre nehezebben beszélt.

-Phil, én hívom a mentőket! Nem hagyom, hogy meghalj!

-Pedig most ez következik. Nem lehet dacolni a sorssal… de mielőtt elmegyek… még hagyok neked útravalóul egy tanácsot… ha a nagy vízre indulsz, tudd, melyik hullám a jó… és melyik sodor el… fogadd meg, és gondolj rám néha…

-Phil… kérlek ne hagyj itt… Phil… - rázta barátját Damien. –Phil!

A fiú azonban halott volt.

-Nem! Ez nem történhet meg! Ilyen ostoba módon nem halhatsz meg! – kiabálta, és már az sem érdekelte, hogy mindenki őt nézi. Azonban senki nem ment oda segíteni.

-Tom… te se halhatsz meg! Nem akartam, hogy ez legyen a vége! Tom, Phil… miért kell ennek így lennie?! Uram, mit vétettünk neked?!

A keze csupa vér volt, de nem érdekelte. Most azonnal tennie kell valamit. De mielőtt valami okos eszébe juthatott volna, hirtelen hatalmas sikítást hallott…

-Gyilkos!!!