Cilla izgatottan sietett a templom felé. Tudta, hogy ezen múlik a sorsa, a jövője. Nem szabad hát hibáznia.

Mikor belépett a templomkapun, sietve keresztet vetett, és leült egy padra. Várta, hogy jöjjön valaki, akinek előállhat a kéréssel. Ekkor hirtelen meglátott egy alacsony, kövérkés papot, aki a gyóntató felé igyekezett. Cilla gyorsan felállt, és utána sietett.

-Atyám! Oldozzon fel, mert vétkeztem.

-Itt megbocsátásra találsz, leányom – válaszolt a pap a gyóntató túloldaláról. –Miről van szó?

-Beleszerettem valakibe, akibe nem lett volna szabad.

-Ez bizony megesik. De ez még nem bűn.

-Ezzel a szerelemmel elárultam a szüleimet… és emiatt halt meg két ember…

-Az Úr megbocsát, ha megbántad bűneidet.

-Kérem, atyám… segítsen… a szüleim eltiltottak ettől a fiútól, és máshoz akarnak hozzáadni…

-Leányom, szeretném, ha az elejétől fogva elmesélnél mindent.

-Úgy ért ez a szerelem, mint egy villámcsapás. Egy nap találkoztunk, mikor az iskolába mentem. Aztán az Operaházban rendezett bálon is összefutottunk, és itt találtunk egymásra. De kiderült, hogy a családom és az ő családja régi ellenségek, ezért nem engedik, hogy találkozzunk. De mi mégis mindig kijátszottuk a szüleinket, és titokban találkozgattunk. Egyszer elszöktünk Velencébe is, de a szüleim rájöttek. Az unokabátyámat mellém állították őrnek, de aztán elhívták hozzám egy régi ismerősüket, hogy vigyázzon rám. Ez az asszony, azonban, segített nekünk. Ezután Damien, a szerelmem, egyik barátját, Philt, megölte az unokabátyám. De Phil még utolsó erejével leszúrta Tomot, és most Damien börtönben van, mert őt vádolták a gyilkossággal. Apám elintézte, hogy elvitessék Marseille-be, hogy még messzebb legyen tőlem. Közben Adelaine, aki eddig segített nekem, elpártolt tőlem, és a szüleimet támogatja. Mindenáron hozzá akarnak kényszeríteni Benjamin Gautier-hez. Holnap lesz az esküvő… és… terhes vagyok Damien-tól… - fejezte be elfúló hangon.

-…

-Mit mond, atyám? Tud nekünk segíteni?

-Az előbb feloldozást kértél, de nem hiszem, hogy neked lenne szükséged rá. Én mindenképpen a szüleidben látom a bűnösöket. De persze, én nem szeretnék vádolni senkit.

-Meg tud nekik bocsátani, atyám?

-A megbocsátás az Úr dolga.

-Kérem, atyám… - szólt esdeklő hangon a lány, és kilépett a gyóntatószékből. –Szeretnék kérni valamit.

-Mondd csak.

-Olvastam, hogy van egy olyan ital, amitől olyan mély álomba merül az, aki megissza, hogy azt hiszik, meghalt.

-Hol olvastál erről? – kérdezte a pap, és ő is kilépett a gyóntatóból.

-Az most nem fontos. Csak azt szeretném kérdezni, van-e még ilyen ital a templomban, és ha…

-Sajnálom, de nem segíthetek – mondta határozottan Laurent atya (mert hogy így hívták a papot), és elindult az oltár felé.

-Kérem, atyám… ha még van ilyen ital, adjon nekem belőle… kérem… - szólt Cilla, és érezte, hogy könnyei lassan kicsordulnak. Ujjait szorosan rákulcsolta Laurent atya karjára.

-Nem, sajnálom… - próbált az atya kibontakozni a lány szorításából. –Nekem tilos ilyet adnom bárkinek is…

-Kérem… nem árulom el senkinek, hogy Öntől kaptam…

-Akkor sem szabad, leányom.

-De atyám… engem nem érdekel, ha megposhadt az évek során, és az se érdekel, ha bajba kerülök emiatt, csak segítsen, kérem…

-Nem segíthetek…

-Csak egyetlen fiolával… nem árulom el senkinek…

-Na jó… gyere. Menjünk hátra, a kis kápolnába…

Cilla szíve hevesen kezdett dobogni. Most… most dől el minden! Ha nem sikerül… nem, erre gondolni sem szabad!

-Tessék – nyújtott Laurent atya a lány felé egy aprócska fiolát. Cilla megigézve vette kézbe az üvegcsét. Itt van hát a jövőjük… ebbe a kis üvegbe zárva…

-Köszönöm… annyira köszönöm, atyám…

-Ne nekem köszönd. Az Úrnak köszönd, hiszen biztosan megsegít. Idd meg, a hatása 24 óráig tart. Tested hideg lesz, mozdulatlanul fekszel majd, lélegzeted annyira lelassul, hogy halottnak tűnsz majd. De értesítsd Damient, hogy csak tetszhalott leszel! Hiszen ha nem így teszel, akkor megismétlődhet Rómeó és Júlia tragédiája. És érzem, hogy Damien el tud majd menni érted.

-Köszönöm, atyám… így fogok tenni.

Azzal elrohant, és az üveget szorosan magához szorítva, dobogó szívvel reménykedett a szebb jövőben.

-Damien!

-Szia, Greg. Egyedül? – nézett Damien reménykedve látogatóba érkezett barátja mögé.

-Igen, egyedül. De van két jó hírem is.

-És rossz?

-Az nincs. Miért, szeretnéd, ha lenne?

-Nem, csak ha van jó hír, akkor van rossz is. Na, ki vele! Mik azok a jó hírek?

-Örülni fogsz. Az egyik az, hogy anyád és az ügyvéded kibulizta, hogy ideiglenesen szabadlábra helyezzenek.

Damiennal fordult egyet a világ. Kijuthat innen? Végre láthatja Cillát!

-Ez… ez egyszerűen hihetetlen! És mi a másik hír?

-Hát… ööö… Cilla ezt küldi neked. Már kibontották odakint, de mivel nem találtak benne reszelőt, vagy ilyesmit, ezért behozhattam. Tessék – azzal egy kis csomagot nyújtott át Damiennak.

-Mi ez? – kérdezte a fiú, és kibontotta a csomagocskát. Értetlenkedve nézett Gregre, amikor egy pár kiscipőt látott a dobozban. De aztán hirtelen megvilágosodott előtte minden.

-Azt akarod mondani, hogy Cilla… hogy tőlem…

-Igen. Gyereket vár. Apa leszel, haver! – veregette meg barátja vállát Greg.

-Ezt nem hiszem el… uramisten… esküszöm, hogy nem engedem el Cillát soha többé! Harcolni fogok érte! Jesszusom… még most sem hiszem el, hogy apa leszek…

-Gratulálok, Dam! Nagyon szép pár vagytok, és ezek után már egy család lesztek.

-Igen… csak ez a börtön ne lenne… remélem, végleg ki fognak engedni az ideiglenes után!

-Biztosan! Csak higgy benne, és ha kijössz, mindenképpen látogasd meg Cillát!

-Viccelsz? Az lesz az első! És ezek után már soha el nem hagyom! Valahogy kiharcolom, hogy végleg kiengedjenek. Elveszem Cillát feleségül, és elköltözünk Olaszországba.

-Így legyen, Dam. De addig is pakolj össze, és holnap jövünk érted!

Azzal Grégori kiment, Damien pedig boldogan ment pakolni, és csak Cillára, és a születendő kisbabájukra tudott gondolni.