Damien egyre gyorsabban futott. Érezte, ahogy a hűvös, éjjeli szél az arcába csap. Tudta, hogy most van az a pont, amikor félre kell tenni a gyűlöletet, és össze kell fognia a két családnak.

Beszaladt abba az utcába, ahol a Chabot villa állt. Mikor a kaput zárva találta, villámgyorsan felugrott a kerítésre, és beugrott a kertbe. Most nem lesz szívbajos, hiszen Cilla élete forog kockán!

Majdnem felbukott, olyan gyorsan szaladt. Felrohant a lépcsőn, és teljes erőből verni kezdte az ajtót. Úgy érezte, mindjárt beleőrül, ha még egy percet is várnia kell.

-Hahó! Valaki! Nyissák már ki! Kérem, siessenek!!

Lépteket hallott bentről, és látta, ahogy felkapcsolják a villanyt a földszinten. Kifújta magát, és nekitámaszkodott az ajtófélfának.

-Ki az ilyen… Damien! Mit keres maga itt? – kérdezte Adelaine, aki hálóköntösben jött ajtót nyitni. –Ha meglátják a házbeliek, nagyon nagy baj lesz!

-Ki az, Adelaine? – jött ki Louise is. –Maga… - sziszegte, amint meglátta Damient. –Azonnal tűnjön innen! Mit képzel magáról?! Idepofátlankodik ebbe a rendes házba…! Takarodjon innen, amíg szépen mondom, vagy hívom a rendőrséget!

-Kérem, asszonyom, hallgasson meg... Cilláról van szó…

-Micsoda arcátlanság! Ne merje a szájára venni a lányom nevét! Maga miatt halt meg! Maga… maga… - kiabálta zokogva Louise. –Éjnek évadján felveri a házat, és még van képe a lányomról beszélni… a kis drágám talán még ma is élne, ha maga nincs!

-Kérem, asszonyom, hallgasson meg! Nem veszekedni jöttem!

-Mi történt, drágám? – jött ki Claude is a házból. –Maga meg mi a francot keres itt?!

-Hallgassanak már meg, az ég szerelmére! Cilláról van szó! Nem halt meg!

-Hogy micsoda? – kérdezte meglepődve Claude. –Hogy merészel ilyen badarságot állítani?!

-Esküszöm, hogy igaz! Higgyenek nekem!

-De hát… akkor miért volt olyan, mintha halott lenne?

-Mert olyan álomitalt ivott, amitől halottnak tűnik. A templomban kapta Laurent atyától. Olyan ital, mint a Rómeó és Júliában. Azért itta meg, mert nem akarta, hogy hozzáadják Benjamin Gautier-hez. Üzent nekem, hogy menjek el érte a kriptába.

-És akkor most miért nem ott van? – kérdezte gyanakodva Claude. –Miért mondta el mindezt nekünk?

-Jaj, Istenem! Ha belegondolok, hogy a mi kis Cillánk most ott van abban a sötét, félelmetes kriptában… - suttogta rémülten Louise.

-Ezért jöttem – mondta csendesen Damien. –Elmentem a temetőbe. De…

-Mondja már!

-De… Cilla már nem volt ott – Damien vett egy nagy levegőt. –Eltűnt. A koporsó nyitva volt, de gondolom, azt még Önök hagyták úgy.

-Azt mondja, hogy nem tudja, hol van a lányunk? – kérdezte könnyes szemmel Louise.

-De igen. De ehhez szükségem van a segítségükre.

Cilla lassan ébredezett, szemeit dörzsölgetve. Valami halk, kellemes zenét hallott. Fázott, ezért kicsit összehúzta magát. Mikor kinyitotta a szemét, nem hitte el, hogy való az, amit lát. Egy hatalmas, kagyló alakú ágyon feküdt, és vörös bársonytakaróval volt betakarva. Fekete csipkefüggöny vette körül az ágyat, és azon keresztül egy zenélődobozt látott, aminek tetején perzsa öltözéket viselő, cintányérozó majomfigura ült.

-Hol vagyok…? – suttogta, de volt egy szörnyű érzése. Ugyan örült, hogy nem halt meg, de ez a hely… Meghúzott egy vastag zsinórt, ami a feje mellett lógott, és erre a függöny felgördült. Ó, iszonyat…!

 -Nocsak, magadhoz tértél? – kérdezte mosolyogva a Fantom.

-Te… - suttogta Cilla gyűlölettől izzó hangon. –Hogy tehetted ezt? Álnok gazember!

-Ó, talán nem aludtál jól?

-Nagyon jól tudod, mi bajom van! Hogy képzeled, hogy egyszerűen csak elrabolsz?! Most Damien karjaiban kéne lennem!

-Igen, tudom, azért hoztalak el.

-Mi van?

-Itt foglak tartani magamnál.

-És mégis meddig?

-Hogy meddig? – kérdezte a Fantom, és fölnevetett. –Hogy meddig? Örökre, drágám!

-Ezt nem teheted…

-Ó, dehogynem! Senki sem fog rájönni, hogy itt vagy! Csak az üres koporsót látják majd, és el se tudják képzelni, hová tűnhettél!

-Te szemét…

-Feküdj vissza, és pihenj még! Látom, még kissé morcos vagy.

-Morcos? Egyenesen dühös vagyok, és úgy gyűlöllek, mint még eddig soha senkit!

-Na, jó. Elég most már! Nem érdekel, hogy tetszik-e, vagy nem, itt maradsz velem! Soha nem engedlek el! És ezt jól vésd az eszedbe!