-Mr. Butler! Telefonon keresik!

-Köszönöm, Alice. Egy perc, és megyek.

Matthew Butler megitta a maradék koktélt, ami a medence szélén fekvő tálcán várt rá, és kimászott a medencéből. A törölközőt a nyakára terítette, és bement a házba.

32 éves volt, egy jól menő marketingcég vezérigazgatója. A cég minden nőnemű dolgozója teljesen belehabarodott, és ez kissé hátráltatta a munkát. Jóképű, izmos férfi volt, de még nem találta meg azt a nőt, akivel le tudta volna élni az életét. Persze, a cégen kívül is lettek volna jelentkezők erre a szerepre, de ő nem tudott, és nem is akart választani. Élvezte, hogy ennyi rajongója van; és partikról partikra járt. Minden nőt az ujja köré csavart, bókolt nekik, elhitette velük, hogy ők a legszebbek, a legkülönlegesebbek a világon. De ezek a kapcsolatok nem tartottak tovább egy éjszakánál… Pedig a szíve mélyén ő is vágyott egy igazi, szenvedélyes, szerelemmel teli kapcsolatra.

-Igen, tessék? – szólt bele a telefonba.

-Hello, Matt. Itt David.

-Hello, David. Mi a pálya?

-Be kéne jönnöd. Gáz van.

-Ó, annyira tudtam! Épphogy kiteszem a lábam a cégtől, máris beüt a mennykő! Ezúttal ki bénázott?

-Senki. De a Laundry nem akarja elfogadni a kampányunkat. Hadat üzentek.

-A fenébe. És ti ezt nem tudtátok elintézni?

-Nem. A manus téged akar.

-Na, már a férfiak is… - mondta Matt viccesen.

-Hé, Matt, ezzel ne poénkodj! Ha nem beszélsz velük…

-Jól van, David, nyugodj meg. Az a baj veled, hogy folyton idegeskedsz. Hidd el, sokkal jobb, ha nyugodt maradsz.

-Te meg túl könnyedén veszel mindent. Csődbe mehetünk!

-Dehogy megyünk csődbe! Az ég szerelmére, David, hogy lehetsz ilyen vészmadár?

-Gyere be!!!

-Oké, megyek. De addig is próbáljatok tárgyalni a Laundry-val.

Matthew nagyot sóhajtott, és elkezdett öltözni. Semmi kedve nem volt a szabadsága alatt bemenni a céghez, de úgy tűnt, a többiek nem tudnak meglenni nélküle.

„Hihetetlen egy csapat!”- gondolta. „Amikor felvettem őket, nem gondoltam, hogy ilyen élhetetlenek! Semmi ötletük nincs, hogy lehetne megoldani az ilyen helyzeteket. Mindig nekem nyávognak! Nem vagyok az apjuk, hogy felügyeljek rájuk! Ha így haladunk, kereshetek új kollégákat. Azok legalább normálisabbak lesznek. Remélem…”

Mikor az ezüstszínű Porsche leparkolt a Butler&Harsy előtt, David azonnal kint volt.

-Csakhogy végre megjöttél! – mondta szemrehányóan Matt-nek.

-És addig összedőlt a ház? – Matt kiszállt a kocsiból, napszemüvegét betette öltönye zsebébe, és lufit fújt a rágógumijából.

-Az istenért, Matt! Ne legyél már ilyen vagány csávó! Köpd ki azt a rágót, és normálisan állíts be a tárgyalóba! Még nyakkendőd sincs!

-Minek az? – kérdezte könnyelműen Matt, és félretolta ideges kollégáját. David csak bámulta, ahogy lazán bevonul az épületbe, és beszáll a liftbe. Persze, előtte nem mulasztotta el megdicsérni a recepciós lány új ruháját…

-Jó napot, emberek! – köszönt a tárgyalóba belépve. Válaszként csak néhány dühös és rosszalló pillantást kapott. –Hé, mi ez a síri hangulat?

-Térjünk a tárgyra – állt föl a Laundry cég egyik képviselője. –Nem vagyunk hajlandóak elfogadni a maguk kampányát, mert szerintünk unalmas, és elcsépelt közhelyeket vonultat fel.

-Nan, na, na! Azért ne ilyen csúnyán fogalmazzunk! – vágott közbe Matt. –Szóval, Önök szerint nem lehet sikeres a kampány, mert már mindenki ismeri ezeket a…- hogy is fejezte ki magát? – „közhelyeket”. Az volt a célunk, hogy minél közelebb hozzuk az emberekhez ezt a terméket, és nem az, hogy maradandót alkossunk. Hiszen, nem az a lényeg, hogy az emberek még X év múlva is emlékezzenek a reklámra, hanem az, hogy megvegyék a terméket. Természetesen, ügyelünk arra, hogy a csomagolása figyelemfelkeltő, és mindenki számára érdekes legyen. És ez, szerintem, elég a sikerhez.

-De azt bizonyára Ön is elismeri, hogy a reklám elengedhetetlen feltétele annak, hogy a termék népszerű legyen.

-Persze, ezt nem is kérdőjeleztem meg. De gondoljon bele! Ha egy reklámot az emberek a magukénak éreznek, mert olyan szövegek, „közhelyek” vannak benne, amiket ismernek… Minden bizonnyal meg fogják szeretni azt. És, reméljük, a terméket is meg fogják venni minél többen.

-Nézze, Mr. Butler, magának nagyon jó a meggyőző képessége, de én mégsem értek önnel egyet.

-Na, jó, Mr. Laundry – állt föl Matt. -Tudja maga, nekünk ez mennyi munkánkba telt, mire elkészítettük ezt a reklámot? Szerintem fogalma sincs. Nem magának kell, hogy tetsszen, hanem az embereknek. Úgyhogy legyen szíves, és ne kukacoskodjon állandóan, mert magára borítom az asztalt. Most pedig, ha megbocsátanak… - azzal Matt kiment a teremből.

-Húha, Matt, ez nagyon vagány volt! Rendesen megmondtad a fickónak. Nagyon ügyes voltál! Alá is írta a szerződést! – lelkendezett David egy órával később az épület előtt.

-Látod? Mondtam, hogy nem kell idegeskedni – Matt elnyomta a cigijét, és feltette a napszemüvegét. –Most pedig léptem haza. Légy szíves, ne zavarjatok többször. Hétfőn már jövök dolgozni. Addig bírjátok ki.

-Oké, megpróbáljuk! – kiáltotta David, mert közben Matt már el is húzott a Porsche-jával.