-Na, végre itt vagyunk! – szállt ki a kocsiból a három jó barát a hatalmas luxusszálloda előtt. Már teltház volt, pedig még épp csak elkezdődött a parti.

-Jaj, el se hiszem, hogy végre egy igazi luxus partin vehetek részt! – mondta izgatottan Megan.

-Gyertek, lányok! Gyorsan! – azzal Mickey már húzta is be a lányokat a szállodába.

Bent már nagy volt a zsivaj. Szólt a zene, egy csomó pincér rohangált kiöltözve (-Pingvinek... – mondta Brooke.). A három fiatal csak ámult, hiszen még nem volt alkalmuk egy ilyen nagyszabású partira bejutni.

Mickey otthagyta Brooke-ot és Megan-t, mondván, megkeresi a főnökét, aki majd bemutatja mindenkinek, aki számít. A két lány keresett egy csendesebb helyet a terem sarkában, és leültek. Nem ismertek senkit, és egy kicsit furcsán érezték magukat a sok nagyhal között.

Ahogy telt az idő, egyre jobban unatkoztak. Már végigkóstolták az összes pezsgőt, de még mindig nem tudtak mit kezdeni magukkal. Mickey-t nem látták sehol, ők pedig már fontolgatták, hogy lassan lelépnek.

Matthew a pultnál állt, és egy pohár martinit kortyolgatott. Tekintetét a terem sarkában álló kanapéra szegezte, ahol a két lány beszélgetett. Megitta a maradék martinit, majd rendelt egy másikat. Szemét továbbra sem vette le Brooke-ról. Teljesen megbabonázta.

-Hé, Brooke! Nézd csak azt a hapsit, ott, a pultnál!

-Mi van vele?

-Téged néz.

-És?

-Nézz már rá te is! Olyan jóképű!

-Minek nézzek rá?

-Hát, csak. Hogy jó legyen neki.

-És hogy nekem mi a jó, az nem számít?

-De. Épp azért nézz rá.

-Jó. Oké. Ránézek – azzal Brooke is a pult felé nézett. Matt rámosolygott, de a lány elfordította a fejét.

-Na? Milyen? – kérdezte Megan.

-Olyan, amilyen. Semmi extra.

-Nem tetszik?

-Nem. Látszik rajta, hogy a bőre alatt is pénz van.

-De hát az tiszta jó!

-Ugyan már, Megan! Nekem nem kell ilyen pasi.

-Hát nekem meg tetszik.

-Akkor legyen a tiéd.

-De neked miért nem tetszik? Úgy látom, nagyon odavan érted.

-Ismerem ezt a fajtát. Az eszét a nadrágjában hordja. Nem érdekel. Nem leszek egy nő a sok közül. Légy szíves ejtsük ezt a témát.

Matt azonban nem adta fel. Továbbra is kitartóan nézte Brooke-ot. Végül a lány megelégelte, felállt, és odament a férfihoz.

-Elnézést, ha megbántom ezzel, de… mondja, mi a fenét néz engem?

-Miért? Talán tilos?

-Azt nem mondtam, de engem idegesít. Kérem, ne bámuljon.

-Akkor jöjjön el velem vacsorázni holnap este.

-Mégis mit képzel? Hiszen nem is ismerem magát!

-Ó, bocsásson meg. Matthew Butler – nyújtotta a kezét Brooke felé. A lány nem viszonozta a gesztust. –És magácskát hogy hívják?

-Mi köze hozzá?

-Bocsánat, csak megkérdeztem.

-Brooke Kendle – mondta Brooke kedvetlenül. –Most már leszáll rólam végre?

-Ha eljön velem vacsorázni.

-Hát nem megyek. Most pedig ég áldja!

Azzal a lány visszasétált Megan-hoz. Matt pedig beszédbe elegyedett David-del.

-Ki volt ez a lány? – kérdezte David.

-Aki előbb, vagy utóbb az enyém lesz. Ki tudja, talán még feleségül is veszem.

-Hú, Matt, akkor ez a lány nagyon nagy hatással lehetett rád…

-Még soha nem kellett ennyire nő nekem, mint ez a lány. Nem adom föl, míg meg nem szerzem. Te jó ég, azt hiszem, belezúgtam…

-Ajjaj, nem vagy te lázas?

-Lehet. Kimegyek a teraszra, elszívok egy cigit. Addig tartsd szemmel, nehogy megszökjön.

-Hát, nem sok reményt fűzök hozzá…

Brooke mindent elmesélt Megan-nak, de csak azért, mert a lány mindent hallani akart.

-De mégis! Milyen volt?

-Bunkó.

-Akkor miről beszéltetek olyan sokáig?

-Megpróbált elhívni vacsorázni.

-Erre te?

-Én meg nemet mondtam.

-Meg vagy te húzatva? Egy ilyen pasit kikosarazni?

-Látom, végre felszívódott. Keressük meg Mickey-t, és indulás. De azt se bánom, ha ő nem jön. Csak húzzunk már innen!

Végül úgy döntöttek, nem várják meg a srácot, és elindultak a kijárat felé. David nagyon jól elbeszélgetett a pultos lánnyal, így Brooke csendben el tudott osonni mellette. A kijáratnál azonban…

-Hová ilyen sietősen? – lépett eléjük Matt.

-Haza.

-És miért, ha szabad kérdeznem? Talán nem érezték jól magukat?

-Hát tudja mit? Nem. Halálra untuk magunkat. Úgyhogy álljon félre, és engedjen minket hazamenni – Brooke villámló szemmel nézett Matt-re.

-Rendben – egyezett bele Matt. –De remélem… - húzódott közelebb Brooke-hoz. -… még találkozunk…

-Én meg remélem, hogy nem. A viszont nem látásra.

Brooke dühösen elrohant, Megan alig tudott vele lépést tartani.