-Oké. Oké, nyugi… - mondogatta Brooke magának. Próbált nem idegeskedni, de egyszerűen nem tudta a derűs oldalát nézni a dolognak. Ugyanis szerinte ilyen oldala nem volt…

Matthew zsebre dugott kézzel, kényelmesen a falnak dőlt, és dudorászni kezdett.

-Megkérhetnélek, hogy ne dudorássz? – kérdezte Brooke kissé idegesen.

-Miért?

-Mert zavar.

-Bocsi, de valahogy el kell szórakoztatnom magam. Mert úgy látom, hogy nem nagyon akarsz beszélgetni velem.

-Nincs miről beszélnünk – mondta Brooke, és hátat fordított a férfinak.

-Rendben. De akkor sajnos el kell viselned a dudorászást.

Brooke elhúzta a száját, és próbált megnyugodni. Matthew pedig titokban végigmustrálta a lányt, minden egyes porcikáját. A lány mintha megérezte volna, ránézett a férfira.

-Mit bámulsz?

-Semmit. Igazán semmit – mondta Matthew, és fütyörészni kezdett. Láthatóan élvezte a helyzetet, nem úgy, mint Brooke.

A lány nem tudta mit tegyen. Nézegette az emeletkijelzőt, de semmi: meg se mozdult. Behunyta a szemét, és próbált arra gondolni, hogy most egy gyönyörű szigeten van: tenger, pálmafák, ragyogó napsütés, koktélok, helyes srácok…

-Mire gondolsz? – zökkentette ki kérdésével Matthew a lányt.

-Semmi közöd hozzá.

-Fogadjunk, hogy arra gondoltál, mit fogsz csinálni, ha innen kijutsz! Nem lenne egy kockázatos fogadás…

-Hát, képzeld, nem arra gondoltam! Úgyhogy elvesztetted a fogadást… amit meg se kötöttünk…

-Oké, akkor csináljunk egy rendes fogadást! Fogadjunk arra, hogy… Hogy mennyi ideig leszünk még itt bent!

-Remélem, már nem sokáig…

-Miért? Nem szereted a társaságom?

-Ezt nem mondtam. De tény, hogy lenne jobb dolgom is, mint hogy itt kuksolok a liftben veled…

-Nem én tehetek róla.

-Akkor is. Miért pont velem történik mindez?

-Mert te vagy az a szerencsés kiválasztott, aki eltölthet egy szűk liftben pár órát velem…

-Pár órát??? Azért remélem, hogy annyit nem!

Ekkor Matthew egész közel hajolt a lányhoz.

-Én meg remélem, hogy igen… - suttogta.

-Tényleg? – kérdezte gúnyosan Brooke. Majd mikor a férfi rámosolygott, elhúzódott a lift sarkába. Kezdett elfáradni. Nem volt egy leányálom körömcipőben ácsorogni órák hosszat…

-Cigit? – kérdezte Matthew a lánytól, és felé nyújtotta a dobozt.

-Nem dohányzom – motyogta Brooke. –De ugye te se akarsz most itt rágyújtani?! – kérdezte kissé ijedten.

-Miért ne?

-Utálom a cigifüstöt. Ez pedig egy kicsi, zárt tér, úgyhogy itt még jobban beszorul ez a büdös cigiszag.

-Pedig én most rá fogok gyújtani. Így nem stresszelek.

-Van fogalmad róla, hányféle betegséget lehet kapni a cigitől? Például ott a tüdőrák. A nikotin elkezd burjánzani, aztán lebontja a védő csillókat, és a tüdőd koromfekete lesz…

-Jól van, jól van, elég a biológiaórából! Tisztában vagyok a káros hatásokkal, de ha nekem ez a jó… Habár, úgy látszik, hogy azért nem hagylak teljesen hidegen, ha így foglalkozol velem…

-Nehogy azt hidd…

-Pedig szerintem így van. Csak rám gondolsz. Nem tudsz szabadulni attól a gondolattól, hogy te meg én, együtt, a hálószobámban…

-Na, most hagyd abba! Elég! – kiáltott rá Brooke Matthew-ra, aki csak nevetett. Nem gúnyosan, csak vidáman. –Miért vagy ilyen?

-Ilyennek születtem…

-Elég baj az.

-Pedig most velem kell beérned… Nincs itt senki más.

-Azt hiszed, nem vettem észre?

-Szerintem tudnánk mi normálisan is beszélgetni…

-Jó, akkor beszéljünk normálisan. Mikor fogod már be?

-Soha. Szómenésem van.

-Vettem észre… Ja, és egyébként hogyhogy itt találkozunk, a cégnél? Kihez jöttél?

Matthew egy pillanatra elbizonytalanodott. Nem akarta elmondani, hogy ő a főnök.

-Csak úgy. Az egyik haveromhoz… - vágta ki magát végül.

-David-hez, ugye? Láttalak titeket a Raingers meccsen.

-Mi is láttunk téged. A barátnőddel voltál, és a recep… és egy sráccal.

-Igen, a barátaim. Megan és Mickey.

-Te pedig, gondolom, itt dolgozol.

-Ja – mondta Brooke, majd ezzel, mint aki lezártnak tekinti a beszélgetést, elfordult a férfitól. –Mióta lehetünk már itt? – sóhajtott a lány, és leguggolt, mert már nem bírt állni.

-Nem tudom, úgy egy órája.

-Úristen… Remélem, a főnököm meg fogja érteni a késést.

-Abban biztos lehetsz – mondta mosolyogva Matthew.

-Miért? Ismered?

-Igen, elég jól…

-Talán nő, és valamikor együtt jártatok?

-Nem, a főnök nem nő.

-Oké, akkor ő is valamelyik haverod, ugye?

-Igen.

-Jó, akkor ezt is megbeszéltük.

Brooke-nak nem sok kedve volt tovább beszélgetni Matthew-val. Nagyon fáradtnak érezte magát. Matthew ránézett a guggoló lányra:

-Nocsak, már te is a lábaim előtt heversz?

-Hogy mi van? – nézett rá Brooke hitetlenkedve. –Miért vagy így eltelve magadtól?

-Ez nem igaz. Nem vagyok eltelve magamtól.

-Pedig tisztára úgy viselkedsz.

-Bocs. Csak azért mondtam, mert itt guggolsz mellettem.

-Elfáradtam.

-Ölbe vegyelek? – kérdezte Matthew egy tipikus macsós mosollyal.

Brooke ránézett, és lemondóan megrázta a fejét.

-Javíthatatlan vagy…

Majd amikor meglátta, milyen szemekkel néz rá a férfi, egyből felállt.

-Csodálom, hogy eddig még nem jutott eszünkbe, hogy telefonáljunk! – kezdte el lázasan keresni a telefonját a táskájában.

-Én is előkeresem az enyémet – mondta Matt, és végignézte az összes zsebét.

-Nem igaz, nem találom! Elegem van táskámból!

-Női táska… - motyogta Matt.

-Na, végre megvan! A fenébe, lemerült az aksim!

-Az enyém itt van, de…

-De?

-De nincs elég pénz rajta, hogy telefonáljak.

-Ezt nem hiszem el, nem hiszem el! – Brooke kezdett komolyan kétségbeesni. Össze van zárva már egy órája ezzel a rámenős nőcsábásszal, és egyelőre még halvány reménysugár sincs arra, hogy valaha is kijutnak innen. –Adj egy cigit! – fordult Matthew-hoz.

-Azt mondtad, nem dohányzol…

-Felejtsd el. Most ideges vagyok.

-Oké, tessék! – adott egy szálat a lánynak Matt. Brooke azonnal rágyújtott, és úgy szívta el, mint egy igazi profi. –Ilyenkor nem számít, hogy kicsi a fülke…?

-Csend legyen. Nem tud most érdekelni semmi – amikor elszívta, azonnal a férfihoz fordult. –Kérek még egy szálat!

-Hűha, de rákaptál!

-Idefigyelj! Itt vagyunk már több mint egy órája, és igazából alig van remény arra, hogy kijutunk innen. Úgyhogy szeretném még életem utolsó óráit olyannal tölteni, ami most ebben a percben jólesik. Szóval, ide azzal a cigivel!

-Nekem lenne más ötletem is arra, mivel töltsük el az időt…- mondta Matthew, és átkarolta Brooke derekát. A lány azonnal rájött, mire gondol a férfi, de inkább kibontakozott az ölelésből.

-Nem, ne is álmodj róla, hogy ezt fogom veled csinálni.

-Pedig lehet, hogy ez életed utolsó lehetősége… - Matthew nagyon kívánta a lányt, de Brooke nem érzett ugyanúgy.

-Akkor sem. Hagyj békén, vagy sikítok.

-Oké, oké. Békén hagylak.

Brooke már szinte számolta a perceket, annyira elege volt már ebből az egész abszurd helyzetből. „Ez egy vicc!”- gondolta. „Miért pont Matthew-val kellett itt ragadnom? Akárki mással jobb lett volna, még Daisy Smith-szel is! Jaj, Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen?”

Matthew elkezdte kigombolni az ingét, és kinyújtózott. Brooke lopva ránézett, és megállapította magában, hogy „milyen jó teste van ennek a Matthew-nak!” A lány a haját dobta hátra, mert kezdte melegíteni a nyakát. Matt szinte vetkőztette a szemével Brooke-ot, aki, mintha megérezte volna ezt, elpirult.

Ekkor a lift elindult! Brooke szinte felkiáltott örömében, Matthew azonban kissé lelombozódott. Nagyon jó volt egy kicsit kettesben lennie Brooke-kal, és ráadásul egy ilyen szűk helyen…

Amikor felértek a másodikra, Brooke elköszönt a férfitól, és boldogan szaladt az irodája felé. Matt megnyomta az ötös gombot, és kissé bánatosan, a falnak dőlve száguldott fel ő is a saját irodájába.