-Hát te? Hogyhogy itthon vagy? – kérdezte Brooke Megan-t, amikor a lakásba lépve a nappaliban találta barátnőjét. –Úristen…! Kirúgtak, ugye? – szögezte neki a kérdést a lánynak, meg se várva annak válaszát.

-Jaj, dehogyis! Csak ma délelőttös voltam. De ezt már kábé vagy hússzor elmondtam neked… Hol jársz?

-Ja, tényleg! Bocsi. Csak most kissé meg vagyok szédülve.

-Fogadjunk, hogy Matthew miatt! – mosolygott Megan.

-Jaj, hagyjál már! – mondta Brooke, és közben elkezdte levenni a ruháját. Zuhanyozni készült.

-De beszéltél vele, nem?! – kiabálta Meg, mert Brooke időközben eltűnt a fürdőszobában.

-Igen, beszéltem – hajolt ki Brooke a fürdőszobából, egy szál törölközőben. –Vagyis… - kuncogott. –Amennyire beszélgetésnek lehet nevezni…

-Jesszusom, mit csináltatok??? – ugrott föl Meg a kanapéról. Közben Brooke elkezdte folyatni a vizet, így Megan kicsit közelebb ment.

-Nyugi, semmi különöset. Kicsit elszórakoztunk… - mondta Brooke kaján vigyorral.

-Jaj, Istenem, ne legyél már ilyen szűkszavú! Mit csináltatok???

-Jól van, ha annyira tudni akarod, kicsit helyretettem a fickót…

-Még mindig nem értem…

-Beolvastam neki, amiért hazudott. Mármint arról, hogy ő a főnök. Aztán fel akartam mondani, de nem engedte, erre én széthajigáltam a cuccait az irodában, az iratokat meg elégettem…

-Júj, de gonosz vagy!

-Miért? Ezt érdemelte. Most legalább tudja, kivel van dolga!

-És ő mit szólt?

-Köpni-nyelni nem tudott. Aztán kicsit elbeszélgettem vele. Ő meg… - nem tudta folytatni. Nem volt kedve elmondani Megan-nak a csókot. Hiszen akkor teljesen lázba jönne, és nem hagyná békén. Folyton a hülye összeboronálós terveivel jönne. Arra meg semmi szükség.

-Ő meg? Mit csinált?

Végül mégis az igazság mellett döntött.

-Ő meg… megcsókolt…

Ekkor izgatott sikkantást hallott a fürdőszobaajtóból, és a tükörben Megan-t látta, amint éppen ujjongva ugrik egyet.

-És te? Te is megcsókoltad?

-I…igen… de aztán kikötöztem a székhez! – nevetett Brooke. –És jól otthagytam!

-De… de miért? Hiszen… hiszen neked is tetszik! Hogy tehetted ezt?

-Honnan vetted ezt a baromságot?! Dehogy tetszik! Úristen, Meg! El vagy te tájolva!

-Akkor miért csókoltad meg? Bocsi, lehet, hogy hülye vagyok ehhez…

-Csak szórakoztam egy kicsit. Nem jelentett az égvilágon semmit!

-De neki igen, Brooke! Neki nagyon is sokat jelentett!

-Az már az ő dolga. Nem akarok vele foglalkozni.

-Pedig egy kicsit jobban is érdekelhetne.

-De miért? Miért kéne, hogy érdekeljen? Nem kedvelem Butler-t, és ezt nem is leplezem. Nem fogok vele jópofizni.

-És akkor most maradsz a Butler&Harsy-nál?

-Maradok. Nem engedte, hogy felmondjak. Meg fogom keseríteni az életét! Majd jól aláteszek a cégnél.

-Kérlek, Brooke, ne süllyedj ilyen mélyre…

-Nem érdekel, Meg. Ez a pasi irritál engem. Nem leszek vele toleráns.

-De…

-Téma lezárva. Most pedig, ha megbocsátasz, szárítanám a hajamat – mondta Brooke, és bezárta a fürdőszoba ajtaját, majd bekapcsolta a hajszárítót, hogy még véletlenül se hallja Megan „Matthew-védő beszédét”.

Közben Mickey is átment a lányokhoz. Szívesebben volt náluk, mert a saját lakása még nem volt különösebben otthonos számára. Kivett a hűtőből egy nagy doboz jégkrémet, és leült a fotelba.

-Mickey! Hogyhogy nem Kathy-vel enyelegtek a szomszédban?

-Lelépett.

-Mert?

-Nem tudom. Már megint lebőgtem egy csajnál. Nem jön ez nekem össze…

-Ne búsulj! Majd mi felvidítunk! Képzeld! – váltott halkabb hangnemre Megan. –Matt és Brooke csókolóztak!

-Mikor? És hogyan történt? – kérdezte Mickey, és már cseppet sem tűnt bánatosnak.

-Ma Matthew irodájában. Állítólag Matt csókolta meg Brooke-ot, ő meg visszacsókolt! Jaj, ez olyan izgi!

-Aha, tényleg. De jó, hogy mindenkinek van valakije, nekem meg nincs…

-Mondtam már, hogy ne szomorkodj! Először neked mondom el, mert Brooke-nak még nem tudtam.

-Mit?

-Telefonált az apukám. A munkahelyén volt egy olyan lehetőség, miszerint aki a legjobban dolgozott tavaly, a szokásos prémium mellé kap egy külföldi utazást is. És ezt az utazást apu kapta!

-És most ennek kéne örülnöm?

-Dehogyis! A lényeget még el se mondtam! Szóval, apu azért telefonált, mert úgy gondolta, hogy örülnék egy olasz útnak…

-Neked adta?

-Igen!!! Úgyhogy készülj: csütörtök reggel indulunk! Megyünk mind a hárman!

-Hú, ez nagyon klassz lesz! És hová megyünk, melyik városba?

-Rómába.

-Akkor holnap szólok Matt-nek, hogy Brooke és én szeretnénk kivenni a szabinkat csütörtökre és péntekre. Biztos elenged.

-Igen, mivel félig-meddig Brooke-ról van szó…

-Oké, akkor máris nekiállok megkeresni az útlevelemet, mert ebben a nagy kavarodásban teljesen eltűnt. Valamelyik doboz mélyén lehet. Talán ez az egy nap elég lesz ahhoz, hogy megtaláljam.