-Hello, Róma! – ugrott ki Brooke a taxiból az olasz szálloda előtt. –Ó, Istenem, de szép itt minden!

-Hát, igen, ez Olaszország, drágáim – mondta Mickey, és ő is kiszállt a kocsiból.

-Pakoljunk ki, aztán irány a város! – lelkendezett Brooke, és már szaladt is be a szálloda halljába. Mire Megan és Mickey is beértek, a lány már el is kérte a szobakulcsokat, és a lift felé vette az irányt. Aztán hirtelen megtorpant.

-Tudjátok, nem szívesen szállok be a liftbe, mióta a múltkor bent ragadtunk Butler-rel, de… tekintve, hogy a 15. emeleten van a szállásunk… És amúgy is, veletek sokkal szívesebben töltök el néhány órát egy liftbe zárva, mint azzal az öntelt szoknyapecérrel.

-Jó, de azért jobb lenne, ha megúsznánk ezt a liftes dolgot…

Végül szerencsésen felértek a szobáikhoz, és miután kipakoltak, nyakukba vették a várost! Először a nevezetes helyeket nézték meg, így jutottak el a Colosseum-hoz, a Forum Romanum-hoz, és úgy döntöttek, hogy benéznek Vatikánba is. Teljesen elvarázsolta őket az olasz „dolce vita”; a barátságos, pici utcácskák; a hangulatos vendéglők, kávézók sora. Különösen Brooke jött lázba, és élvezte, hogy az olasz fiúk mind nagy érdeklődéssel fordultak meg utána. Ilyenkor kedvesen rájuk mosolygott, és csábosan ringatta a csípőjét. Megan és Mickey csak kuncogtak Brooke-on, és ők inkább a város szépségét élvezték.

Brooke éppen egy helyes olasz fiúval szemezett, amikor teljesen elakadt a lélegzete. Mosolya egy perc alatt lehervadt arcáról, éppen csak intett a fiúnak, és elbújt egy ház fala mögé.

-Brooke, mi történt? – kérdezte Megan aggódva.

-Ott… - mutatott Brooke az utca másik oldala felé. –Ott…

-Mi van ott?

-Butler… - suttogta Brooke, és összehúzta a szemét.

-Mit keres ez itt? – nézett Megan értetlenül Matthew irányába. A férfi nem látta őket, egy ház falának dőlve guggolt.

-Fogalmam sincs! De remélem, nem Mickey mondta neki, hogy ide jövünk… Mert ha igen, esküszöm, megfojtom!

-Ugyan már! Biztos, hogy nem ő mondta el! Különben is, még nem is tudjuk, miért van itt Matthew. Lehet, hogy ő is éppen idekészült.

-Akkor azt Mickey mondta volna…

-Nem biztos, hogy közölte Mickey-vel. Elvégre, Mickey csak egy recepciós, Matt pedig a nagyfőnök.

-Hát, az lehet. De tudod mit? Nem érdekel, miért van itt! Az a lényeg, hogy ne találkozzunk vele. Csak húzzunk el innen, és tegyünk úgy, mintha nem is láttuk… volna… Jaj, ne! Mickey, te hülye! NE!!!

Miközben a lányok beszélgettek, Mickey is meglátta Matthew-t, és egyenesen odament hozzá!

-Nem, ezt egyszerűen nem hiszem el… Nem! Ez nem lehet igaz! – Brooke nem tért magához. –Hogy lehet valaki ilyen ütődött?! Világosan megmondtam, hogy nem akarok Matthew-val beszélni, erre ez meg…

-Nyugodj meg, majd kitalálunk valamit…

-Aha, csakhogy már nem lesz idő. Nézd! Mickey már integet is, hogy menjünk oda… Nem! Nem megyünk! – intett a fejével Brooke. Aztán, hogy kicsit hatásosabb legyen a dolog, felmutatott Mickey-nek egy „nemzetközi jelet”, amit a srác azonnal megértett, de mégse szállt le róluk. Végül Megan megfogta Brooke karját, és elkezdte vonszolni az utca másik oldalán álló Matthew-hoz és Mickey-hez.

-Gyere, Brooke! Nem lesz semmi baj. Nem fogsz kettesben maradni Matt-tel, ott leszünk veletek.

-De én akkor se akarok beszélni vele! Egyszerűen rühellem ezt a pasast, és utálom, ahogy mindig bámul! Le sem veszi rólam a szemét! Sőt, amikor néz, mindig úgy érzem, mintha semmi se lenne rajtam… - suttogta Brooke.

-Öhm… hát, ez tényleg zavarbaejtő lehet… de hátha most megváltozik a véleményed róla!

-Nem hiszem, hogy ez a néhány perc befolyásolna…

-Na, jó! Nem beszélünk tovább, hanem odamegyünk hozzájuk! Gyerünk!

Brooke úgy érezte, a sírógörcs határán van. Már a legjobb barátnője is elárulta! Mickey-ről nem is beszélve! Fintorogva hagyta, hogy Megan átvonszolja a túloldalra, aztán próbált minél távolabb megállni Matthew-tól.

-Sziasztok! – köszönt Matthew vidáman.

-Szia! – Megan oldalba bökte Brooke-ot, hogy vegye a lapot, de a lány meg se szólalt.

-Örülök, hogy itt is összefutottunk! Milyen kicsi a világ! – Matt továbbra sem adta fel, hogy beszélgetést kezdeményezzen, Brooke azonban tartotta a jó pár lépés távolságot.

-Túlságosan is kicsi… - morogta Brooke.

-Na, jó, mi akkor megyünk is, ugye Megan? – kérdezte Mickey, oldalba bökve a lányt. –Hagy beszélgessenek egy kicsit! Gyere, csajszi!

-NEM! Nem mentek ti sehova! – fogta meg barátai kezét Brooke. –Megan! Mit ígértél, már nem emlékszel? Azt mondtad, nem hagytok itt!

-Ööö… igen, de… Fontos dolgunk van Mickey-vel…

-Igazán? És abban én miért nem vehetek részt?

-Mert… mert ez egy szupertitkos akció. Meglepi… neked…

-Na, hát ennél nagyobb meglepi nem kell!

-Ugyan, Brooke. Ne menekülj annyira tőlem – lépett oda Brooke-hoz Matthew.

-Ez az, Brooke. Ne menekülj mindig szegény Matt elől… - mondta Mickey is, majd mire a lány észbekapott, már el is tűntek Megan-nal.

-Még hogy barátok vagyunk… - füstölgött a lány.

-Úgy látszik, kettesben maradtunk…

-Nehogy elkezdd a bájolgást, mert behúzok egyet!

-Oké. Éppen azon gondolkoztam, hogy meghívlak egy akármire a sarki kávézóba, de ha ez is bájolgásnak számít, akkor lehet, hogy nem kéne megkísérelnem, mert találkozok az öklöddel…

-Jó, egy kávéról lehet szó… - egyezett bele végül Brooke. –De semmi nyomulás!

-Oké, oké.

Matthew-nak hatalmas önuralomra volt szüksége, hogy ne fogja meg a lány kezét, amíg a kávézó felé mentek. Hangulatos kis hely volt, és Brooke megállapította magában, hogy Matthew-nak igazán jó ízlése van a kávézókat illetően.

Szemben ültek egymással, és Brooke egy pillanatra teljesen elveszett a férfi gyönyörű, zöld szemében. Aztán gyorsan magához tért, és belekortyolt a teájába. Végül mégse kávét rendelt, pedig eredetileg azt szeretett volna. Mire a kávézóba értek, meggondolta magát, és inkább egy csésze citromos teát kért. Matt capuccino-t rendelt, és megkínálta Brooke-ot is.

-Nem kérek, kösz – mondta a lány, és kipréselt magából egy mosolyt. Lehet, hogy csak a hangulatvilágítás miatt, de kifejezetten vonzónak látta a férfit. Főleg az ellenállhatatlan félmosolya tetszett neki… „Nem! Nem gondolok erre!”- próbálta magát győzködni. „Hiszen ez a pasi egy nőcsábász! És most is hogy néz…! Mintha már képzeletben le is vetkőztetett volna… Úristen! Esküszöm, még a melltartómat is képes lenne a puszta pillantásával kikapcsolni! Jaj, nekem…”

Matthew továbbra is Brooke-ban gyönyörködött, és egy óvatlan pillanatban megfogta a lány kezét. Brooke összerezzent, majd lassan elhúzta a kezét. Ez túl nagy lépés lett volna.

-Brooke… Azt tudnod kell, hogy nem haragszom rád a múltkori incidensért.

-Hamar kiszabadítottak?

-Igen, felhívtam David-et.

-De hogy tudtad felhívni? Hiszen a kezed…

-Az orrommal tárcsáztam.

Brooke elmosolyodott, és halkan kuncogni kezdett.

-Ügyes vagy…

-Köszi – mondta Matthew, és már ő is mosolygott. –Tudod, hogy mennyire szép vagy, amikor mosolyogsz? – kérdezte a lánytól, és egészen közel hajolt hozzá. Brooke egy percig azt hitte, megint megcsókolja.

-Öhm… még nem figyeltem… De ha te mondod… - kezdett zavarba jönni. Gyorsan megitta a teáját, majd fölállt, hogy neki mennie kell.

-Várj! Hazakísérlek.

-Nem szükséges.

-De én szeretnélek hazakísérni.

-De nem kell!

Azzal a lány már kint is volt az utcán. Matthew bánatosan nézte az ablakból, ahogy Brooke elsiet; majd fizetett, és ő is kilépett a kávézóból. Még bóklászott egy kicsit a városban, de közben csak Brooke mosolygó arcát látta maga előtt…