A hátralévő időben Brooke alig szólt barátaihoz. Szörnyen megharagudott rájuk, amiért kettesben hagyták Matthew-val. Még a hazafelé tartó úton se volt hajlandó beszélgetni Megan-nal és Mickey-vel. Egész úton kifelé bámult az ablakon, és közben discman-ezett. Barátai hiába próbáltak beszélgetést kezdeményezni, Brooke tüntetően nem nézett rájuk.

Közben beköszöntött az igazi, húzós vizsgaidőszak az egyetemen. Brooke és Mickey éjt nappallá téve tanult, és hetente csak egyszer jártak be dolgozni a céghez. Ahogy közeledett a nyár, egyre melegebb lett, szinte forrt a levegő. Az utak felforrósodtak, a beton megolvadt, az emberek pedig bemenekültek a légkondicionált helységekbe. Már ahol volt légkondi…

A cégnél nagy átalakítások voltak. Az első tíz emeletet különböző raktárhelységekkel, vetítőszobákkal rendezték be, és a kilencedikre került a tárgyaló is. Brooke irodáját felköltöztették a 28. emeletre, Matthew pedig néhány emelettel feljebb, a 34. emeleten dolgozott ezentúl.

Ahogy túlesett a vizsgákon, Brooke elhatározta, hogy egész nyáron dolgozni fog. Nem akarta, hogy Matthew froclizza amiatt, hogy az utóbbi időben nem igazán tudott dolgozni. Majd megmutatja neki! Csak azért is! Nyáron végig be fog járni, és talán majd egy hét szabit megenged magának.

Azonban ebben a melegben Brooke-nak nem sok kedve volt kimozdulni otthonról. Egyedül az vigasztalta, hogy az irodájában van egy ventilátor. Sőt, egy hónapja az egyik kolléganője is az ő irodájába került. Így nem volt unalmas a munka, elszórakoztatták egymást.

A hét közepe felé még melegebb lett. Brooke arcát a ventilátor felé fordította. A kolléganője, Lily, ki se látszott a dossziéhegyek mögül. A ventilátor kattant néhányat, és teljesen leállt. Brooke kinyitotta a szemét, és hitetlenkedve nézett a ventilátorra. Meg se moccant. Kicsit közelebb hajolt hozzá, de nem tudta megállapítani, mi lehet a probléma. Szinte azonnal érezni lehetett a hőmérséklet emelkedését. Brooke kinyitotta az ablakot, de csak még nagyobb meleg tódult be. Szenvedtek. Így még a munka is nehezebben ment.

Remélték, hogy a probléma egy idő után meg fog szűnni, és magától megjavul a ventilátor, de nem így lett. Már két napja főttek az irodában. Brooke álmosan ült az asztalánál, és egy táblázatot tanulmányozott. Iszonyatosan meleg volt. Semmi kedve nem volt bent ülni, inkább elment volna a strandra, vagy megivott volna egy jéghideg üdítőt. Kicsit megpöckölte a ventilátort, hátha beindul, de semmi reakció. Még egyszer megbökte, de ezzel csak azt érte el, hogy a ventilátor fejét elfordította. Felsóhajtott, és lehajtotta a fejét az asztalra. Ekkor kopogtatást hallott, és mire felnézett, Matthew állt fölötte.

„Már csak ez hiányzott! Nincs most hozzá hangulatom. Hagyjon engem békén!”- gondolta Brooke, és egyenesen rábámult a férfira egy tipikus „mi a fenét akarsz?” nézéssel.

-Szép jó reggelt! – köszönt mosolyogva Matthew.

-Jó reggelt! – Liliy illemtudóan visszaköszönt.

-Hello – Brooke ennyivel elintézte.

-Hogy vagy? – Matt egyenesen Brooke-hoz intézte kérdését. Sőt, le is ült az asztal szélére.

-Matt, megkérhetnélek, hogy ne az asztalomra tedd le magad?

-Miért?

-Azért, mert csak. Nem muszáj mindent megindokolnom. Én már csak ilyen vagyok.

-Jó, mindegy, amúgy is beszélni akartam veled.

-Akkor mondd.

-Lily, nem mennél le egy kávéért?

-De, persze…

-Ó, nem, Lily, nem kell elmenned. Matthew előtted is elmondhatja, amit szeretne.

-Nem, ez sajnos személyes ügy. Lily, menj le egy kávéért, légy szíves. Esetleg te is ihatsz egyet, kimenőt adok neked, olyan… két órát, oké?

-Oké! – azzal Lily már el is viharzott.

-Na, jó! – Brooke felállt az asztal mögül, és Matthew mellé lépett. –Elegem van abból, hogy folyamatosan rajtam lógsz. Miért nem hagysz már végre békén?

-Brooke, ne pattogj! Azt se tudod, miről van szó.

-Gondolom, arról, amiről mindig. Rám akarsz nyomulni.

-Nem, ezúttal munkahelyi dolog.

-Azt mondtad, személyes ügy. Ezért küldted el Lily-t is.

-Azért küldtem el, mert nem akartam, hogy itt alkalmatlankodjon.

-Ki vele, miről van szó?

-Ma délután el kéne jönnöd velem néhány helyre.

-Tessék?!

-Ugyan már, nem nagy ügy. Csak egy-két marketinges mukit kell meglátogatnunk.

-És miért nem viszed Lily-t? Vagy Daisy-t? Vagy akár David-et?

-Mert ők nem olyan érdekesek, mint te. És amúgy is, te vagy a titkárnő, így muszáj velem jönnöd.

Brooke sóhajtott egyet, és visszaült a helyére. Arcát tenyerébe temette, és úgy próbált magához térni. Egy teljes délután Matthew Butler-rel! Ha ezt túléli, akkor kitüntetést kap! Szent ég…

-Amúgy, nincs itt kicsit túl meleg? – kérdezte Matthew.

-Nahát, feltűnt? Bravó! Tudod, mi Lily-vel már kábé három napja szenvedünk, mert bedöglött a ventilátorunk.

-Miért nem szóltatok? Kicseréltettem volna.

-Jó, majd. Ráérünk.

-Egyébként lehet, hogy nem csak a melegtől forr a vérünk… Főleg, ha így, ketten vagyunk…

-Ne célozgass, jó? Semmi kedvem bájcsevegni veled. Oké, elmegyek veled arra a hülye marketinges akármire, de jól jegyezd meg: ettől még nem leszünk jóban. És ne is próbálj fűzni, mert nem fogok…

-Jó, jó, jó, megértettem! Akkor érted jövök egy óra múlva. Legyél kész addigra.

-Már most is kész vagyok… De most „csak” a meleg miatt.

Ekkor Matthew-nak felcsillant a szeme.

-Ha gondolod… van egy medencém… esetleg…

-Ne is álmodj róla! Nem megyek.

-Te tudod… Akkor egy óra múlva! Szia!

-Hello… - morogta Brooke. Azonban amikor Matthew ment kifelé, Brooke elég alaposan megnézte magának a férfit, és magában megállapította, hogy igazán jó feneke van…