-Mehetünk? – lépett be Matthew Brooke irodájába. A lány éppen a sminkjét igazgatta. Amikor meglátta a férfit, felállt az asztal mögül, vállára vette a táskáját, és Matthew mellé állt.

-Igen, mehetünk.

-Nagyszerű – azzal Matt előreengedte a lányt az ajtóban, majd ő is ment utána. Mikor leértek az épület elé, Brooke azonnal kitalálta, melyik kocsi a Matthew-é.

-Nahát, hogy találtad ki? – kérdezte Matt a lánytól.

-Nem volt egy nagy agymunka. Ez a kocsi totálisan rád vall. Illik hozzád.

-Ó, köszi!

-Macsós, és hivalkodó… Lefogadom, hogy nem egy nőt a hátsó ülésen vágtál gerincre… Na, indulhatunk?

Matthew-nak már a nyelvén volt a csípős válasz, de aztán csak annyit mondott:

-Szerintem, nem kéne véleményt alkotnod rólam, mert még nem ismersz annyira, oké? Egyébként pedig te húztad az időt! Muszáj volt sminkelned, meg beszólogatni nekem! Már régen ott lehetnénk, ha egy kicsit visszafogod magad!

-Bocsánat, hogy őszinte vagyok! Én legalább megmondom az igazat, nem úgy, mint egyesek… hadd ne mutogassak ujjal…

-Az egyszeri eset volt! Most már egész életemben bűnhődnöm kell egy apró füllentésért?

-Apró füllentés??? Te hazudtál nekem! Azért van egy kis különbség…

-Na, jó. Szerintem most hagyjuk abba. Most inkább siessünk, mert elkésünk. De még nem fejeztük be!

Brooke szúrósan ránézett, aztán bevágta magát az autóba. Egész úton nem szólt Matthew-hoz, a férfi azonban egyre sűrűbben tekintgetett a lányra. Brooke direkt nem nézett rá, pedig érezte, hogy Matthew őt figyeli. Kezdte kényelmetlenül érezni magát. Mikor végre megérkeztek, szinte kiugrott a kocsiból. A kapuban viszont meg kellett várnia Matthew-t, mert egyedül nem engedték volna be.

Matt be is futott, és átkarolta a lányt.

-Mi a fenét művelsz?! – kérdezte a lány, és kibontakozott az ölelésből. –Erről nem volt szó!

-Ja, hogy ezt nem mondtam? Öhm… azt mondtam, hogy a menyasszonyommal jövök…

-HOGY MICSODA???!!!

-Jól van, ne aggódj, nem lesz semmi baj. Csak ennél a cégnél van egy pár nő, akik teljesen rám vannak indulva, és le akarom őket koptatni.

-De ne én legyek már az eszköz! Nem fogom eljátszani a csajodat! Úristen… hogy juthat ilyesmi egyáltalán az eszedbe?!

-Nem lesz semmi extra. Csak mosolyogsz kedvesen, elcseverészel néhány emberkével, néha megcsókoljuk egymást…

-Nem! Soha!

-Ne bomolj, hiszen az első csókon már rég túl vagyunk!

-Igen, de az volt az első és utolsó alkalom!

-Ezek szerint nem.

-De igen! Vigyél vissza a céghez!

-Sajnos nem tehetem. Itt kell maradnod.

-Akkor fogok egy taxit, és huss! Már itt se vagyok!

-Nem mész sehova! – azzal megfogta a lány kezét. –Gyerünk, mert szerintem már így is elég idegesek. Késtünk egy negyed órát.

Brooke nem tudta elhinni, hogy Matthew meg meri ezt tenni. Becsapta! Újból! Hogy lehet valaki ilyen szemét, ilyen…

-Jó napot kívánok, Mr. Smith! – köszönt Matthew, és Brooke csak most eszmélt rá, hogy már be is mentek, ő pedig még mindig Matthew oldalán díszeleg.

-Jó napot, Mr. Butler! Ó, kezit csókolom, hölgyem! – fordult Brooke felé a férfi. –Talán csak nem kegyed Mr. Butler menyasszonya? Már nagyon sokat hallottam magácskáról!

-Igazán…? – fordult Matthew felé a lány, de a férfi nem nézett rá. –No, hát ez igazán nagy öröm számomra, hogy megismerhettem Önt! Remélem, nem bánja, hogy én is eljöttem Matty-vel…

Matthew ránézett Brooke-ra. Matty???

-Nem, sőt, kifejezetten örülök! Olyan szépek együtt! Hol ismerkedtek meg?

-Ó, ez igazán vicces történet! Egy kosármeccsen találkoztunk, és Matty véletlenül rám öntött egy pohár kólát. Aztán, engesztelésképpen, küldött nekem egy hatalmas hot-dogot. Én viszont nagyon haragudtam rá, és a szünetben a képébe vágtam a hot-dogot…

-Szerintem, akár el is kezdhetnénk a megbeszélést, Mr. Smith, nem gondolja? – vágott közbe Matthew.

-Roppant szórakoztatónak tartom ezt a történetet…

-Nekünk viszont nincs túl sok időnk, ugye Brooke? – kérdezte Matthew jelentőségteljesen a lánytól, és a fenekére csapott. Brooke villámló szemekkel nézett rá.

-Igen, szívecském, tényleg sietünk. Akkor kezdjétek el a megbeszélést, én addig megvárlak itt kint.

-Jöjjön be magácska is! – invitálta Mr. Smith Brooke-ot.

-Nem, nem. Brooke-ot nem érdeklik az ilyen dolgok. Jobb lesz, ha…

-De érdekel! És ha már Mr. Smith ilyen kedvesen invitált…

-Brooke, légy szíves, maradj kint! Unatkoznál, hidd el nekem.

-Hát, jó – egyezett bele a lány. –Akkor itt kint megvárlak.

Mikor vége lett a megbeszélésnek, Matthew elégedetten jött ki. Brooke unottan nézett föl az egyik újság mögül.

-Na, végre! Itt van az én kis vőlegényem, kertemnek virága… Már kezdtem aggódni…

-Nyugi, most már itt vagyok. Viszontlátásra, Mr. Smith!

Azzal kézenfogta Brooke-ot, és kimentek az épületből. Szinte azonnal elkezdett kérdezősködni Brooke beszólásai miatt:

-Mégis mi a fene volt ez a „kosármeccsen ismerkedtünk” duma?!

-Igenis, vicces volt…

-Hát maximum neked! Nekem már annál kevésbé.

-Mr. Smith is poénosnak vélte…

-Az nem érdekelt, hogy én mit gondolok?!

-Őszinte legyek? Nem! Amúgy is, te meg a fenekemre csaptál! Örülj, hogy nem törtem le a kezed!

-Ó, köszönöm szépen! Ezek után soha többé nem jössz velem sehova! Csak leégetsz.

-Na végre! Nem fogok sírni utánad. Még meg is könnyebbültem, hogy nem fogsz többet zaklatni ilyenekkel.

-És különben is: miért hívtál Matty-nek? Elég ciki volt már az a sztori is.

-Bocsáss meg, kicsim. Nem akartalak beégetni. Mehetnénk végre? Van még egy csomó munkám.

Matthew már nem volt olyan mérges Brooke-ra, mint az elején, de azért még szívesen hozzáfűzött volna néhány gondolatot a délutánjukhoz…

-Jó, menjünk – egyezett bele végül.

Brooke nagyon elégedett volt. Sikerült kínos helyzetbe hoznia Matthew-t. Most majd megtanulja, hogy vele nem lehet csak úgy játszani! De azért egy kicsit, valahol mélyen, rosszul érezte magát amiatt, hogy ilyen volt a férfival…