Egyik reggel Brooke nagyon fáradtnak érezte magát. Persze, minden reggel álmosan kelt fel, de ez most más volt. Nagyon nehéznek érezte a fejét, és meg kellett támaszkodnia az ajtófélfának, hogy ne essen el, annyira szédült. Valahogy elkészült, és a rosszulléte ellenére bement a céghez.

Egész nap nem tudott koncentrálni a munkájára, és annyira melege volt, hogy többször is ki kellett mennie a mosdóba megmosni az arcát. Pedig már nem volt hőség, sőt, mostanában egy kicsit mintha le is hűlt volna a levegő.

Szédelgett, és úgy érezte, ha csak egy percre föláll, azonnal összeesik. Lily győzködte, hogy menjen haza, de Brooke hajthatatlan volt. Nem akart betegszabadságra menni, mert akkor lemarad a munkájával. De a helyzet csak egyre rosszabb lett.

Végül mégis hazament, és azonnal lefeküdt. Arca piros volt, és nagyon forró, ezért betette a lázmérőt. Mikor kivette, majdnem szívgörcsöt kapott: 39,1 C°! Hideg vizes borogatást tett a homlokára, és jól betakarózott, mert rázta a hideg. Lehunyta a szemét, és egy kis idő múlva el is aludt. Mikor felébredt, már Megan is otthon volt, és megpróbált csendben tenni-venni kint.

-Hogy vagy? – kérdezte Brooke-tól.

-Pocsékul. Nagyon rosszul vagyok.

-De mégis mi bajod van? Orvos látott már egyáltalán?

-Még nem. De most nincs kedvem kimozdulni itthonról.

-Jesszusom, a hangod nagyon „szép”…

-Tudom.

-Lázad volt?

-Aha, 39,1.

-Úristen, az nagyon sok! És fáj valamid? Vagy náthás vagy?

-Hát, a torkom fáj, meg teljesen be van dugulva az egész fejem…

-Szerintem egy ideig ne menj be dolgozni.

-Miért, azt gondoltad, hogy majd 39 fokos lázzal, és ilyen kinézettel elbumlizok a munkahelyemre?! Soha! Örülök, hogy élek…

-Főztem teát. Elviszlek az orvoshoz.

-Oké.

A vizsgálat után Brooke egy kicsit frusztrált állapotba került, ugyanis bejött Matthew jóslata: tényleg tüdőgyulladást kapott. Utálta, ha a férfinak volt igaza, de most kisebb gondja is nagyobb volt annál, mint hogy ezen mérgelődjön.

Több mint egy hétig otthon kellett maradnia. Ráadásul úgy érezte, egyre rosszabbul van. Minden nap bevette az összes gyógyszerét, aludt, tévézett, olvasott, és mérte a lázát.

Kezdett unatkozni. Már négy napja volt otthon, és hangja már alig volt. Nem tudta, milyen „dilibogyókat” írt föl neki az orvos, de legszívesebben kidobta volna mindet a kukába, mert semmit nem használtak. Legalábbis szerinte.

Délután három óra volt, és már majdnem elaludt a kanapén, amikor kopogtak. Nagy nehezen összeszedte magát, és felkelt. Elvánszorgott az ajtóig, aztán majdnem felkiáltott megdöbbenésében, amikor Matthew-t pillantotta meg az ajtóban – kezében egy szál vörös rózsával. Hirtelen nem tudott, mit reagálni. Aztán magához tért megdöbbenéséből, és így szólt:

-Hello, Matt! Na, mi van?!

-Gondoltam, megnézem a nagy beteget. Ja, és ezt neked hoztam! – nyújtotta át a rózsát. –Virágot a virágnak.

-Kösz. Meddig maradsz? – kérdezte, miközben beengedte Matthew-t, és bele tette a virágot egy vázába.

 -Nálatok így fogadják a vendéget? Még meg se jöttem, és máris a távozásomat várod?

-Aha.

-Hát, ez nem szép… Öhm, igen, köszönöm kérdésed, én jól vagyok – váltott témát Matthew. –És igen, egy pohár víz jólesne…

-Ezzel most azt akarod jelezni, hogy bunkó voltam?

-Nem, csak válaszoltam a fel nem tett kérdéseidre.

-Vagyis taplónak állítottál be.

-Nem.

-De igen! Értem én. Tessék, itt a vized – tett le egy poharat Matthew elé Brooke.

-Köszönöm. Hoztam sütit is. Nem tudom, szereted-e a somlóit…

-Szeretem… - mondta Brooke, és alig tudta leplezni örömét, hiszen a somlói galuska volt a kedvence. –De ez nem fog jót tenni az alakomnak. Igazi kalóriabomba.

-Nem baj, nekem dundin is tetszeni fogsz… Amúgy, hogy vagy?

-Pocsékul.

-Nem szedsz valami bogyókat?

-De szedek, csak semmit nem használnak.

-A hangod „gyönyörű”…

-Ne is mondd. Alig bírok beszélni.

-Látod, én mondtam, hogy meg fogsz fázni…

-Na, jó, ne kezdjünk most bele ebbe az „én megmondtam” dumába! Elég volt ezt hallgatni egész tinikoromban a szüleimtől.

-Akkor miről beszélgessünk?

-Neked nem kéne most a munkahelyeden lenned? – kérdezte Brooke célozgatva arra, hogy nem bánná, ha Matthew végre lelépne. Úgy látszott, a férfi vette a lapot…

-Szeretnéd, ha elpályáznék, igaz?

-Hát… ezt nem mondtam…

-De gondoltad. Oké, oké. Értem én.

-Vagy várj csak…! Ne menj még. Gyere, beszélgessünk még egy kicsit.

Leültek a kanapéra. De aztán Brooke inkább lefeküdt, mert nem igazán érezte jól magát ülve. Fejét a karfán lévő párnára hajtotta, lábát pedig Matthew ölébe tette. A férfi ránézett, de a lány úgy tett, mintha valami roppant érdekes dolgot vett volna észre a saját ruháján.

-Igazán nem akarlak zavarni – mondta csendesen Matthew. –Szóval, ha gondolod…

-Nem, nem kell elmenned. Maradhatsz még.

-Idehozzam a sütit?

-Ne, most még ne – Brooke óvatosan körülnézett a lakásban. Tele volt hajigálva nyirkos papír zsebkendőkkel, az asztal ki se látszódott a sok újság alól, amiket Brooke azért tett oda, hogy legyen mivel elszórakoztatnia magát. Továbbá felhalmozott még néhány CD-t, gyógyszeres dobozokat; és valahol elbújva a lázmérő is megtalálható volt.

-Bocs a rumliért – szabadkozott Brooke.

-Semmi gond. Látnád az én kérómat… Mintha szélvihar söpört volna végig.

-És honnan tudtad meg, hol lakom?

-Mickey-től.

-Aha…

-Nem kell azért kinyuvasztanod…

-Majd meglátjuk. Ideadnád a lázmérőt?

-Tessék.

-Kösz – Brooke lehunyta a szemét, és próbált nem gondolni semmire. Tíz perc múlva megnézte a lázmérőt. Már „csak” 37,4 C° volt a láza.

-Bekapcsoljuk a TV-t? – kérdezte a lány.

-Oké.

Bekapcsolták a TV-t, és csak nézték csendben. Egyikük sem szólalt meg, holott Matthew annyi dolgot akart mondani Brooke-nak. Ránézett a lányra, és elmosolyodott. Brooke még mindig a férfi ölében tartotta a lábát, és miközben nézték a TV-t, elaludt. Matthew óvatosan felállt, és ráterített a lányra egy takarót. Kicsit összébb pakolt az asztalon, a sütit berakta a hűtőbe, lehalkította a TV-t, és főzött egy teát. Majd leült a fotelba, és nézte tovább a TV-t. De a szeme minduntalan elkalandozott az alvó lány felé.

Eközben hazaérkezett Megan is. Matthew csendben elköszönt, és hazament. Megan nem tudta mire vélni, miért volt itt a férfi, de mindenesetre örült, hogy Brooke nem volt társaság nélkül, és ráadásul ilyen helyes partnere akadt… De legjobban annak örült, hogy Brooke nem dobta ki Matthew-t. Hiszen ez már jelent valamit…