Hétfőn Brooke már bement dolgozni. De nem a saját irodájába ment, mert volt még egy kis elintéznivalója Matthew-val. Felment a férfi irodájába, és miután belépett, bekulcsolta az ajtót.

-Szia, Brooke! Örülök, hogy végre meggyógyultál.

-Beszélni szeretnék veled.

-Hallgatlak – Matthew hátradőlt a székében.

-Szeretném, ha megbocsátanál nekem a hülyeségeimért.

-Milyen hülyeségeidért?

-Hát… például azokért a dolgokért, amiket a fejedhez vágtam. Olyan hülye voltam. Nem is tudom, miért viselkedtem veled olyan ellenségesen.

-Spongyát rá.

-Akkor szent a béke?

-Aha.

-És tudod… már régóta szerettem volna neked elmondani… - közben odasétált Matthew mellé. –De azt hiszem, inkább megmutatom…

-Mit?

Brooke odahajolt a férfihoz, és megcsókolta.

-Ejha…

A lány újból megcsókolta, most már szenvedélyesebben. Matthew az ölébe kapta Brooke-ot, és magához ölelte. A lány elkezdte kigombolni a blúzát, majd Matthew ingét is elkezdte lehúzni…

-Nem!!! – Brooke sikítva ébredt fel. –Úristen… Ez csak egy álom volt… Jaj, olyan valóságosnak tűnt…

-Mi baj van, Brooke? – Megan aggódva hajolt fölé. –Rosszat álmodtál?

-Nem is tudom… Olyan… furcsa volt…

-Mit álmodtál?

-Bementem Matthew irodájába, és rámásztam… - mondta el Brooke röviden az álom tartalmát.

-Tudod, az álmaiddal a tudatalattid üzen…

-Francba a tudatalattimmal! Ez az álom szörnyű volt! Nem szeretem Matthew-t, úgyhogy ne is próbáld belém beszélni, hogy ezért álmodtam vele.

-Meg se szólaltam.

-Na, mindegy. Bemegyek a szobámba, mert ez a kanapé egy kicsit kényelmetlen. Remélem, nem fogok több ilyet álmodni.

Brooke még sokáig forgolódott az ágyában, sehogy se tudott elaludni. Végül hajnali háromkor sikerült álomba merülnie.

Néhány nap múlva már mehetett dolgozni. Nagy ívben elkerülte Matthew irodáját, még véletlenül se akart olyan helyzetbe kerülni, mint álmában.

-Szia, Brooke! – köszönt rá Mickey.

-Szia – Brooke először észre se vette a srácot.

-Hahó, itt vagy?

-Aha, persze. Csak elgondolkoztam.

-Vettem észre. Na, mindegy, csak azt akartam mondani, hogy meló után beugorhatnál hozzám, hogy megmutassam a cuccokat, amiket vettem a lakásomba.

-Oké.

A lány egész nap keményen dolgozott, és boldog volt, mert nem futott össze Matthew-val. Sikerült behoznia a lemaradást, és időben kész lett mindennel. Délután négykor már rohant is haza. Azonban Mickey-t még meg kellett várnia, mert a srác még fél ötig bent volt.

-Már olyan kíváncsi vagyok, hogy vajon miket vettél a lakásba! – mondta Brooke, miközben Mickey kinyitotta az ajtót.

-Ééés, íme! – nyitott be a srác.

-Wow! Nagyon szép lett ezekkel a bútorokkal!

-Ugye?

-Várj csak! Ez a lámpa… ezek a székek… Mindent a Kézműves Házban vettél!

-Aha! – vigyorgott a srác.

-Imádom azt a boltot! Olyan csúcs szuper cuccokat lehet ott kapni!

-Ha gondolod, gyere el velem holnap, és nektek is nézünk valamit.

-Á, nem… Megan gyűlöli ezt a boltot.

-A Kézműves Házat?

-Igen.

-A Kézműves Házat???

-Azt.

-Hogy lehet azt gyűlölni?! Olyan király hely!

-Tudom! De figyelj csak! Oké, elmegyek veled holnap! Majd kitalálok valamit, hogy hol vettem azokat a cuccokat.

-Ez a beszéd, kislány!

-Hű, de klassz ez a patikus asztalka! – lelkendezett Megan. –Hol vetted?

-Öhm… az ócskapiacon – hazudta Brooke szemrebbenés nélkül. –Igazi régiség, még a gyarmatosító időkből.

-Ó, igen, még érezni rajta az ópiumszagot – hajolt fölé Megan. –De jó! És mennyi volt?

-Á, csak rongyos 500 dollár.

-Az ócskapiacon?

Brooke hirtelen észbekapott.

-Dehogyis…! Úgy értem… 500 dollár lehetett… fénykorában… itt csak 1 dollár volt…

-1 dollár?

-50 cent… 1 dollár 50 cent…

-Aha! Nagyon szép!

-Akkor majd veszek még egy-két dolgot. Nagyon jó kis hely.

Legközelebb Brooke már két gyertyatartóval, egy kisebb könyvespolccal, és egy spanyolfallal tért haza. Megan továbbra sem kételkedett Brooke szavában. De egyik este Mickey-hez készültek videózni.

-Mickey! – rontott be Brooke a srác lakásába. –El kell tüntetned a patikus asztalkádat!

Mickey-nek ugyanis megtetszett a lányok asztalkája, és úgy döntött, ő is vesz egyet.

-De miért?

-Mert Megan ha meglátja, rájön, hogy hazudtam!

-Mit mondtál neki?

-Azt mondtam, hogy az ócskapiacon vettem az asztalt.

-Ennél bénábbat még nem hallottam.

-Jól van, most már megette a fene. El kell dugnod valahova az asztalodat!

-Oké, de csak most az egyszer. Nagyon büszke vagyok rá.

-Kérlek!

-Na, jó. Vettem egy abroszt is…

-Imádlak, Mickey!

Egész este sikerült eltitkolniuk, honnan is van az asztalka, de mikor álltak föl a kanapéról, Megan véletlenül lerántotta az abroszt.

-Ó, Istenem! Mi ez?!

Mickey zavarba jött. Mérgesen nézett Brooke-ra, aki roppant tanácstalannak látszott.

-Egy asztal – motyogta a srác.

-Nézd, Brooke! Ez olyan, mint a miénk!

Brooke-nak támadt egy ötlete.

-Igen! Már régen el akartam mondani… - kezdte a lány fájdalmas arckifejezéssel. –A Kézműves Ház leutánozta a patikus asztalkánkat!

Mickey kérdőn nézett Brooke-ra.

-Hogy mi?!

-Látjátok, nem hiába utálom a Kézműves Házat! – mondta Megan felháborodva. –Tucatholmit árulnak, és egy rakás pénzt kérnek érte!

-Ez az, Mickey! Megan-nak igaza van – nézett rá Brooke is a srácra.

De ezt már Mickey se hagyta annyiba!

-Mondd csak, Brooke, te hol is szoktál vásárolni?

-A bolhapiacon.

-Ja, tényleg. Annyi jó dolgot vettél már ott. Szerintem mutasd meg Megan-nak is azt a helyet!

Brooke rémülten nézett rá Mickey-re. A srác diadalmasan elvigyorodott.

-Hát jó – egyezett bele a lány. –De szerintem Megan-t nem igazán érdekli…

-De érdekel!

-Oké… Jól van. Holnap elmegyünk.

Majd mikor Megan már kiment a lakásból, Brooke odasúgta Mickey-nek:

-Még számolunk!

-Hát, most nem volt semmi jó cucc – mondta Brooke Megan-nak hazafelé a bolhapiacról. –Pedig amikor én jöttem, mindig volt valami érdekes.

-Fúj, nézd! Kézműves Ház – állt meg Megan egy kirakat előtt.

Brooke nem mert odanézni.

-Gyere, Megan, ne is nézd meg…

-Hé, ez a kirakat tiszta olyan, mintha a nappalinkat összerakták volna Mickey lakásával! – Megan egyből rájött, mi a helyzet. –Te itt vásároltál!

-Igen… De csak azért nem mondtam el, mert féltem, hogy mit fogsz szólni… Tudtam, hogy utálod ezt a helyet.

-Utálom is! Csak egy dolog zavar.

-Micsoda?

-Hogy az a tükör még hiányzik a gyűjteményünkből! – mutatott Megan a kirakatban látható tükörre.

Brooke elnevette magát.

-Akkor gyerünk, és vegyük meg!

-Oké. De annak örülök, hogy a patikus asztalka legalább eredeti…