23. rész
Csibebaba 2006.09.30. 15:24
Apró baleset
-Nem lehet igaz! Már csak ez hiányzott! – dühöngött Brooke. Éppen az egyik plázába indult, de a főúton dugóba került. Hátradőlt az ülésen, és próbált megnyugodni. Csak az volt a baj, hogy nem tudta, meddig fog itt maradni… Csendben hallgatta a zenét, közben araszolgatott a kocsijával. Kinézett az ablakon: csupa fáradt, ideges arcot látott. Volt, aki újságot olvasott; volt, aki kávét iszogatott; de volt olyan is, aki éppen kínai kaját evett egy dobozból.
Ő is elővette a sminkes táskáját, és elkezdte igazgatni a sminkjét. Ekkor észrevette, hogy az előtte álló kocsi elkezd hátratolatni. Letette a sminkes dobozt, kihúzta a kéziféket, és ő is tolatni kezdett. A mögötte álló kocsi azonban előre kezdett haladni. Nem tudta, miért nem hátrafelé megy, de mire észbe kapott, rándult egyet a kocsi, és a mögötte álló kocsi belecsúszott Brooke autójába.
-Ó, hogy az a…! – Brooke úgy érezte, mindjárt sírógörcsöt kap. Hirtelen nem tudta, mit tegyen. Legszívesebben kiugrott volna a kocsiból, és felképelte volna a mögötte álló kocsi sofőrjét. –Maradj nyugodt… Próbálj meg higgadtan tárgyalni… - mondogatta magának.
-A fenébe is az illemmel! – azzal kipattant a kocsiból, és bevágta az ajtót.
A szíve leállt egy pillanatra, amikor meglátta Matthew-t a kocsija mellett állni.
-Te…! Szóval te jöttél belém! – kiabált a férfival.
-Nem! Te tolattál belém!
-Én azért tolattam, mert az előttem álló is tolatott. De te direkt előre haladtál, hogy meghúzhasd a Smart-omat!
-Teszek a Smart-odra! Nézd meg a Porschémat!
-A Porschéd egy nagy kalap…
-Elbeszélgethetnénk a Smartodról is! Már kábé három hónapja az én helyemen parkolsz a cégnél!
-Nem szóltál.
-Hát most szólok!
-Nem tud érdekelni! Nézd, mit műveltél! – mutatott a lány a kis autó hátuljára. Egy hatalmas karcolás éktelenkedett rajta, és egy picit be is horpadt. –Tönkrevágtad a kocsimat!
-Te is az enyémet! Nézd csak meg! - az ezüstszínű Porsche orrán is egy nagy horpadás húzódott végig, a rendszámtábla pedig megrepedt.
-Szerintem pofásabb lett így… - mondta a lány gonoszul.
-Ó, igazán? Akkor te se sírj a Smartod miatt! Már így is olyan, mint egy kis disznó, olyan kis röfi orra van… A hátulja meg olyan, mint akit jól hátsó fertályon rúgtak!
-Te…
-Még egy kicsit igazítottam a hátulján…
-Ne húzd ki a gyufát, mert esküszöm, kiszúrom a kocsid kerekét!
-Tehát igaz az, hogy akinek piros autója van, agresszív vezető…
-És te mégis mi a fenére vágsz fel?! Arra, hogy van egy baromi nagy céged, egy Porschéd, és hogy majd’ az összes New York-i nő megvolt neked?! Tudod, ez nem nagy dicsőség! Én legalább nem hencegek mindennel. Ja, és nem hantázok össze mindenfélét…
-Na, témánál vagyunk…
-Ezt soha, de soha nem fogom neked megbocsátani! Ja, és a kocsim javítását te fizeted.
-Csak akkor, ha az enyémet meg te.
-Soha! Nincs annyi pénzem. Meg különben is, én szabályosan közlekedtem, de te nem.
-Én is szabályosan közlekedtem. De azért indultam előre, mert aki mögöttem állt, az is elindult.
-Ez érdekes. Én azért tolattam, mert az előttem álló is tolatott. Akkor kölcsönösen mentünk egymásba.
-Igen. Úgyhogy szerintem lassan abbahagyhatnánk a veszekedést, mert már mindenki minket néz…
Körülnéztek, és úgy látszott, a férfinak igaza volt. Mindenki kihajolt a kocsija ablakából, és tágra nyílt szemmel bámulta őket. Brooke elvörösödött, és inkább a betont kezdte tanulmányozni. Matthew rágyújtott egy cigire, és leült a kocsija motorháztetőjére.
-Szóval, még nem egyeztünk meg.
-Miben?
-Hát, hogy melyikünk is volt a hibás. És, hogy kifizessem-e a károkat.
-Szerintem mindketten bénáztunk. Habár, te egy kicsit jobban…
-Hé!
-Jó, jó. Ugyanolyan sárosak vagyunk az ügyben. A károkat meg… Szerintem, fizesse mindenki a sajátját.
-Oké. Megegyeztünk.
-Na, végre! – kiáltott valaki néhány kocsival odébb. –Már ideje volt, hogy abbahagyják a sárdobálást!
-Így igaz! – hallották a másik oldalról. –Mondjuk, nekem tetszett. Igazán vicces volt.
Brooke és Matthew csak kapkodta ide-oda a fejét. Egyre többen szólaltak fel: volt, aki a lányt védte; volt, aki a férfit.
-Szerintem biztos, hogy szerelmesek egymásba! – hallották két kocsival előrébbről.
-Ez nem igaz! – kiáltotta Brooke.
-Dehogynem! Láttam, milyen szemeket meresztett magára a férfi! Meg ahogy tépték egymást! Minden erre utal!
-Ez akkor is…
-Aha, szerintem is össze fognak jönni! – most a mellettük álló kocsisorból kiabált valaki. –Olyan összeillő pár!
-Szálljanak már le rólunk! – Brooke kezdte kényelmetlenül érezni magát.
-Ha, gondolja, adok egy-két tippet, hogy döntse meg a kislányt…! – fordult egy férfi Matthew felé. Matthew elkerekedett szemekkel nézett a baseball-sapkás férfire, majd így szólt:
-Köszönöm, de… azt hiszem, egyedül is elboldogulok…
-A cégnél is becserkészheti! – kiabálta valaki. –Hiszen egy helyen dolgoznak. A lány a férfi helyén parkol, hallotta maga is!
-ELÉG!!! – kiabálta Brooke, aki már fülig vörös volt. –Törődjenek a maguk dolgával!
-Brooke, nyugi… - hajolt oda hozzá Matthew.
-Te jobb, ha hallgatsz!
-Látják, nem adok nekik két napot, és egymás karjában kötnek ki… - mondta valaki a mellettük álló kocsiban.
Lassan igazi káosz alakult ki az úton: mindenki azt találgatta, vajon mennyi idő múlva jön össze Brooke és Matthew. Még fogadásokat is kötöttek… Brooke egyre mérgesebb volt, de Matthew-n nem látszott semmi.
A kocsisorok haladni kezdtek, úgyhogy Brooke és Matthew beültek a kocsijukba, és tovább araszolgattak. Mikor végre kijutottak a dugóból, már csak az őket összeboronálni akaró embereket kellett lehűteniük…
|