-Te, Mickey! Figyelj csak! – szólt Megan barátjának.

-Mi az?

-Rendeznünk kéne Brooke-nak egy meglepetés bulit!

-De hát csak egy hónap múlva lesz a szülinapja.

-Tudom, de épp ettől meglepi! Nem is számít rá!

-És mikor rendezzük?

-Mondjuk holnap. Addig összeszedjük a szükséges dolgokat. Elosztjuk egymás közt.

-Oké.

-És meghívhatnánk az összes barátját.

-Jó – azzal Mickey már tárcsázott is. –Szia, Matthew! Brooke-nak rendezünk egy meglepetés bulit. Eljössz?

-Aha.

-Oké – Mickey letette a telefont. –Ezzel megvolnánk.

-Szerintem Brooke leszedi a fejed, ha meglátja Matt-et a bulin.

-Ugyan már.

-Na, mindegy. Akkor osszuk be, ki miről gondoskodik. Én csinálom a kaját, a zenét, az italokat, meg én hívom fel a többi barátját.

-És én? Úgy látom, te akarsz mindent csinálni…

-Öhm… hát… A poharak!

-Poharak?

-Igen… Meg a jég!

-Poharak és jég? Ezeket bízod rám?

-Bocsi…

-Semmi gond – Mickey próbált nyugodtnak látszódni. Pedig belül nagyon megbántódott.

-MI EZ?! – kiáltotta Megan, amikor belépett a lakásba. –Nem erről volt szó!

Az egész lakás tele volt aggatva papírpoharakkal, még az ablak fölött is pohár-füzér lógott. A vendégek fején egy-egy papírpohár volt; az asztalon pedig három hatalmas vödör jég állt. Mickey vigyorogva, fején egy pohárral, mutogatta a vendégeknek a jeget.

-Nézzétek! Ez itt sima jégkocka. Ez színezett jég. Ez pedig… - fújt rá a harmadik vödör jégre. –Száraz jég!

-Wow! – mindenki teljesen odáig volt a jeges vödrökért.

-Kóstoljátok meg a jégkásámat is! Ott van, szemben – mutatott a TV irányába Mickey.

-Mégis, mi a fenét művelsz, Mickey?! – súgta oda Megan a srácnak.

-Azt mondtad, gondoskodjak a poharakról és a jégről. Hát, én gondoskodtam.

-De hát az egész lakás tele van aggatva poharakkal, az asztalt meg teleraktad jéggel!

-És?

-Most úgy megtépnélek! De… Vigyázzatok, jön! – szólt Megan a vendégeknek, amikor meghallotta a kulcsot a zárban. Brooke mit sem sejtve nyitott be.

-MEGLEPETÉS!!! – kiáltotta egyszerre mindenki.

-Nahát! – Brooke alig jutott szóhoz. –De hisz csak egy hónap múlva lesz a szülinapom!

-Tudjuk, ez benne a meglepi! – mondta Megan.

-Nagyon aranyosak vagytok. De Mickey-nek meg pont ma van a szülinapja!

Erre mindenki a fiú felé fordult, aki a fotel mellett állt, kezében egy pohár jégkásával.

-Meglepetés… - nyöszörögték a vendégek egyszerre.

-Semmi baj… - azzal a srác elkezdte tanulmányozni a CD lejátszót.

Brooke hirtelen kiszúrta a tömegben Matthew-t. El se tudta képzelni, hogy került oda a férfi. Nem ment oda hozzá, ugyanis nem volt egyedül…

-Gyerekek, bemutatom Joshua-t! – fordult barátai felé Brooke, és magához húzta a mellette álló srácot. –Ma reggel ismerkedtünk meg a parkban. Joshua, ők a barátaim! – mondta a lány mosolyogva. –Ő pedig Matthew… - mutatott Matt-re, aki a szoba másik végében állt. A férfi csak intett, aztán inkább kinézett az ablakon. Látni se bírta, ahogy Brooke Joshuával beszélget.

Pedig a lány már régen lelécelt a fiú mellől, és éppen Megan-nal beszélt.

-Mégis mi a fenének kellett meghívni Matthew-t?

-Mickey hívta meg.

-Gondoltam…

-Amúgy örülsz a bulinak?

-Aha, tök jó! Igazán arik vagytok, hogy megszerveztétek. Nem is számítottam rá. Olyan jó, hogy ilyen barátaim vannak.

-Elegem van Mickey-ből.

-Miért?

-Teljesen kisajátította magának ezt a bulit. Nézd meg! Tele van a lakás poharakkal…

-Szerintem nagyon ötletes…

-Hé! – Megan villámló szemmel ránézett.

-Jaj, nem úgy értettem… Öhm… Milyen cikis! Poharak lógnak az ablak fölött…

-És nézd meg! Hozzá se nyúlnak a szendvicsekhez meg a salátákhoz! Mindenki Mickey jégkásáját eszi…

-Jégkása is van??? – kérdezte Brooke lelkesen. De mikor Megan dühösen ránézett, megváltoztatta a véleményét: -Fúúúj, jégkása…?!

-Jól van, egyél csak!

-Köszi!!! – Brooke boldogan rohant a jégkása felé.

-Szedjek neked? – kérdezte Matthew.

-Nem kell, kösz.

-Jó srácot fogtál ki.

-Joshuára gondolsz?

-Igen, rá.

-Meg a neve is szép. Joshua… Josh-uaaa… Joshua… Jó, nem?

-Nagyon… - Matthew belekortyolt az italába. –Figyelj, csak, Brooke!

-Mi van?

-Szeretnék veled beszélni.

-Mondjad.

-Nem itt. Gyere be a szobába – mutatott Brooke szobája felé a férfi.

-Na nem! Nem megyek veled be oda!

-Nyugi, semmi nem fog történni.

-Nem bízok benned.

-Ígérem…

-Na, jó. De csak öt perc…