-Nahát, el se hiszem! Brooke Kendle szobájában vagyok! – mondta Matthew büszkén, miközben becsukta az ajtót.

-Ki vele, mit akarsz?

-És milyen kényelmes ez az ágy…! – ült le a férfi Brooke ágyára.

-Térj a tárgyra.

-Egy perc, és megtudod, miről akarok veled beszélni.

-Nem egy perc múlva, most akarom megtudni.

-Jól van. Csak egy kicsit még gyönyörködök a szobádban.

-Hát ebben aztán lehet… - nézett körül a lány.

-Szerintem egész pofás kis szoba.

-Kösz. Megtudhatnám végre, miért akartál velem bejönni ide?

-Igen – Matthew végigdőlt az ágyon. –Koptasd le Joshuát.

-Hogy mi?!

-Jól hallottad.

-Már megbocsáss, de ez az én életem, és utálom, ha mások beleugatnak.

-Nem szoktam ugatni.

-Bocsi, nem úgy értettem. De légy szíves ne legyél már ennyire vagány! És itt nem fogsz rágyújtani! – szólt rá élesen a férfira, aki éppen egy cigit húzott elő a zsebéből.

-Miért?

-Mert ez az én szobám, és ha azt mondom, hogy nem, akkor NEM!

-Visszatérve beszélgetésünk tárgyára: ez a Joshua nem illik hozzád. Rázd le.

-Majd pont te fogod nekem megmondani, mit tegyek… Egyébként meg mi bajod van Joshuával?

-Olyan kis nyálhuszár. Nem ilyen pasi illik hozzád. Már, ha lehet őt pasinak nevezni…

-Még soha az életben nem találkoztam ilyen kiállhatatlan alakkal, mint te! – a lány kezdett dühös lenni. „Mégis, mi a fenét képzel magáról?! Azt hiszi, ő valaki?! Legszívesebben úgy képen törölném…”- gondolta a lány, miközben a férfit nézte, aki már teljesen kényelembe helyezte magát az ágyon.

-Neked nem ilyen férfi kell.

-Hát milyen kell?

-Például olyan, mint én.

-Na, már szinte vártam, mikor kezded fényezni magad!

-De miért? Nincs igazam?

-Kérdésben a válasz: nincs. Azt hiszem, akár ki is mehetnénk.

-Még nem végeztem.

-De én igen.

-Várj – Matthew fölállt az ágyról, és odasétált a lányhoz. –Jó, kicsit egó bajnok voltam. De azért, ha jobban belegondolunk…

-Ne! Ne kezdd elölről, mert egyből repülsz innen!

-Oké – a férfi visszafeküdt az ágyra. –Te nem jössz ide? – mutatott a mellette lévő helyre.

-Hogy én odafeküdjek melléd?! Aztán meg jól rám másznál. Nem, köszönöm, ebből nem kérek.

-Pedig tök kényelmes. És milyen cuki ez a maci – vette föl az egyik párnán ülő plüssmacit a férfi. –Szívesen lennék a helyében…

-Állítsd le magad. Tudtam, hogy ezért akarsz bejönni velem, de nem dőlök be neked. Nem fogok lefeküdni veled.

-Ezt meg honnan veszed, hogy én le akarok feküdni veled?

-Ne nézz már madárnak, jó? Nem vagyok bakfis, és nem hiszek abban, hogy a gólya hozza a kisbabát. Tudom, hogy mit jelent az, amikor egy pasi maga mellé akar fektetni, és állandóan a mellemet bámulja.

-Már megint ezzel vádolsz?

-A múltkor be is vallottad. Nem emlékszel? Tudod, a fénymásolóban, amikor rám másztál…

-Ja, tényleg! De tudod… - ült fel Matthew. –Szerintem nagyon jó páros lennénk mi ketten.

-Szerintem nem.

-Figyelj! Te egy gyönyörű lány vagy, én egy iszonyat jóképű hapsi. Verhetetlen páros…

-Istenem, hogy lehet valaki ennyire eltelve magától?!

-Nem vagyok eltelve magamtól, csak néha megnézem magam a tükörben…

Eközben Megan és Mickey már tűkön ülve várták, hogy végre kijöjjenek a szobából. El se tudták képzelni, mit csinálhatnak odabent. Már majdnem egy órája bent voltak.

-Vajon összejöttek már? – kérdezte Megan izgatottan.

-Szerintem nem.

-Szerintem meg most tartanak ott, hogy Matt kikapcsolja Brooke melltartóját…

-Megan, ne fantáziálj már folyton! Inkább beszélgess a vendégekkel. Én addig szemmel tartom az ajtót.

-De engem is érdekel!

-Majd elmesélem, mi volt.

-Ülj már ide mellém, Brooke! – agitálta Matthew a lányt.

-Csak akkor, ha nem tapizol le.

-Nem tapizlak le. Esküszöm.

-Oké – a lány leült az ágy szélére, és belenézett Matthew égő zöld szemébe.

-Na, végre. Remélem, nem tartasz tőlem.

-Nem. Csak nem szeretem, ha erőszakosan nyomulnak.

-Akkor türtőztessem magam?

-Ha lennél oly kedves…

-Jó. De a kérdés még mindig áll.

-Miféle kérdés?

-Járnál velem?