Brooke először meglepődött, aztán elmosolyodott.

-Na, persze… Nem, Matthew, nem járok veled.

-Miért nem?

-Mert… Jaj, Matt! Ez szerintem egy hülye kérdés volt. A reakcióimból már rájöhettél volna, hogy nem úgy érzek, mint te.

-Pedig megcsókoltál… Az olyan igazinak tűnt… - kacsintott a lányra Matthew.

-Nem… Nem volt komoly… Jaj, ne nézz már így rám! – pattant föl a lány az ágyról.

-Majd megbánod még. A legtöbb nő a fél karját odaadná, ha járhatna velem.

-De én nem tartozok közéjük. Most pedig menjünk ki, mert szegény Joshua már biztos aggódik.

-Ó, de sajnálom, szegénykét…

-Gúnyolódj csak. De én nem maradok itt veled tovább – azzal Brooke kiment a szobából. Matthew sóhajtott egyet, és végigdőlt az ágyon.

Mikor ő is kiment a szobából, Brooke tüntetően nem nézett rá, és kiment Joshuával az erkélyre. Matthew lassan kortyolgatta a whiskey-jét, és szemét közben le se vette a párról. Majdnem félrenyelt, amikor Brooke átölelte Joshuát… De mintha a lány fél szemmel Matthew-t figyelte volna, vajon mit szól a dologhoz…

Egy óra múlva Joshuának el kellett mennie. Matthew titokban ujjongott, de az nem tetszett neki, hogy Brooke mosolyogva kísérte ki, és nem húzódott el, amikor Joshua megpuszilta.

A fiú kiment, Brooke pedig a szeme sarkából figyelte Matthew-t. De a férfi nem nézett rá, sőt, teljesen el is fordult a lánytól. Aztán támadt egy ötlete…

Azt mondta, lemegy elszívni egy cigit. Joshua után rohant, hogy egy kicsit elbeszélgessen vele…

-Hé, Joshua!

-Igen?

-Szia, Matthew vagyok. Tudod, Brooke partiján találkoztunk, az előbb, még fönt…

-Aha, persze. Te voltál az, akit Brooke nem sorolt a barátai közé…

Matt elkomorult.

-Igen, engem barátokon kívül említett.

-És miért?

-Hát… Tudod, köztünk kicsit több van, mint barátág…

-Hogyan? – Joshua nem értett semmit.

-Brooke nem mondta el? – Matthew próbált komolynak látszani, pedig már a röhögés szélén volt.

-Nem. Miről van szó?

-Hú, ez most nehéz így… meg pont neked, aki… szóval… mi Brooke-kal a legutóbbi céges partin kicsit összemelegedtünk…

-De nekem Brooke azt mondta, nincs senkije.

-Nem tudom, miért mondta ezt neked, hiszen szerintem egyértelmű, hogy együtt vagyunk… Biztos feltűnt neked is, hogy több mint egy órára bementünk Brooke szobájába…

-Szóval ti…

-Aha… - Matthew bólintott, és csak nehezen tudott elfojtani egy vigyort. –Egy kicsit összegabalyodtunk…

-Azt hiszem, így nem akarok Brooke-kal kavarni. Hiszen már van valakije. Bocsáss meg, ha megbántottalak azzal, hogy Brooke-ot ölelgettem.

-Meg van bocsátva.

-De tényleg nem tudtam, hogy ti…

-Igen, mi Brooke-kal egy kicsit csiki-csuki kapcsolatban élünk, és legtöbbször egy szenvedélyes éjszaka dönti el, hogy lesz-e folytatása a kapcsolatunknak. Sokan azt hiszik, hogy csak játszunk, de igazából… Csak látniuk kéne, mit művelünk éjszkánként…

-Hú… hát, látom, tényleg nincs itt helyem… Akkor minden jót, és sok sikert a kapcsolatotokhoz!

-Köszi – vigyorodott el Matthew. Mikor Joshua elment, Matthew a levegőbe bokszolt, és nagy önuralomra volt szüksége, hogy ne kezdjen el ujjongani. Sikerült lekoptatnia ezt a nyálgépet…