Eltelt egy hét, és Brooke hiába várta, hogy Joshua felhívja. Elképzelni se tudta, mi történhetett. Megan biztatta ugyan, hogy hívja fel ő, de Brooke ehhez túl büszke volt.

Matthew viszont magára volt büszke, amiért ilyen tisztességtelen módszerrel sikerült kiiktatnia Joshuát. Örömében fizetésemelést adott Mickey-nek, és írt egy szerelmes levelet Brooke-nak.

A lány meglepődött, de nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, mert közben történt egy olyan dolog, ami egy kicsit felnyomta benne a pumpát… Ugyanis hallgatott Megan-ra, és mégis felhívta Joshuát. A fiú megmondta neki, hogy miért nem jelentkezett, és a lány hiába próbált magyarázkodni, Joshua nem hitt neki.

Brooke teljesen magába roskadva ült otthon. Fejében össze-vissza cikáztak a jobbnál jobb ötletek, hogyan kínozná meg Matthew-t. Megan és Mickey is vele voltak, de nem tudtak hatni rá. A srác nem merte elárulni neki, hogy Matthew bármelyik percben betoppanhat, ugyanis megbeszélték, hogy a férfi felvisz néhány iratot Mickey-nek, amit a srácnak át kéne olvasnia. Történt néhány változás a cégnél, ami a fiúra is vonatkozik.

Mikor kopogtak, Mickey már rohant is az ajtóhoz.

-Szia, Matt! – üdvözölte főnökét.

-Sziasztok! – Matthew becsukta az ajtót, és egyből Brooke-ra nézett. A lány egyből felpattant a kanapéról.

-Te szemét! – mondta villámló szemmel Matthew-nak.

-Mármint hogy én, vagy mostanában így köszönünk?

-Nagyon jól tudod, miről van szó! Ne játszd itt az ártatlant!

-Figyu… Szerintem ezt halasszátok későbbre, mert… - próbált Mickey békét teremteni.

-Nem, Mickey, sajnálom, ezt most kell elintéznünk!

-Igen, mert én is kíváncsi vagyok rá, hogy Brooke vajon miért ilyen dühös rám – mondta Matthew.

-Csak egy szót mondok: Joshua. Rémlik valami?

-Öhm… Az a srác a partidról, nem?

-Igen. És képzeld! Valaki azt mondta neki, hogy velem jár, úgyhogy szálljon le rólam. Joshua azóta nem hívott. Nem tudod véletlenül, ki lehetett ez a jóakaróm?

-Nem.

-Mondd, hogy lehetsz ennyire szemét disznó?! Tudom, hogy te beszéltél vele, ne is próbáld letagadni!

-Jó, nem tagadom. Igen, én voltam. Most jobb?

-Te egy nagyon gonosz pasi vagy, aki egyszerűen csak gonosz! Miért kellett taccsra vágni a kapcsolatomat Joshuával?!

-Már az elején megmondtam neked, hogy ez a fiú nem illik hozzád. Látod, hogy megfutamodott? Egy igazi férfi harcol!

-De Joshua tisztességes, és nem kezd ki más nőjével! Hála neked, most azt hiszi rólam, hogy én egy olyan lány vagyok! Kikezdek más pasikkal, miközben kapcsolatban vagyok!

-Igen, ez tényleg nem szép dolog… - úgy tűnt, Matthew egész jól szórakozik, még el is mosolyodott.

-Te kiröhögsz?!

-Nem. Csak olyan mókás vagy…

-Mókás vagyok?! Mindjárt olyat kapsz, hogy megemlegeted! Majd akkor meglátjuk, mennyire vagyok mókás!

Matthew továbbra is vigyorgott, úgyhogy Brooke még mérgesebb lett. Nem tudta, hogy csinálja a férfi, de mindig sikerült kihoznia a sodrából.

-Ki vele, mit mondtál még neki azon kívül, hogy járunk?!

-Semmit…

-De látom rajtad, hogy mondtál!

-Hát, lehet, hogy megemlítettem egy pár dolgot…

-Miket?!

A nagy veszekedésben nem vették észre, hogy Megan és Mickey bemenekültek Megan szobájába. Becsukták az ajtót, de közben teljesen rátapadtak a falra és a kulcslyukra, hogy halljanak valamit. Habár, ezt nem lehetett nem hallani…

-Azt mondtam, hogy mi minden éjjel… szóval…

-AZT MONDTAD NEKI, HOGY MI MINDEN ÉJJEL AZT CSINÁLJUK???!!! – tört ki Brooke.

Matthew csak némán bólintott, és rá se mert nézni a lányra, aki arcát a tenyerébe temette.

-Te disznó! Gyűlöllek!

-Kérlek, Brooke, beszéljük meg…

-Nincs mit megbeszélni ezen! Takarodj innen!

-Meg tudom magyarázni…

-Nem érdekel a magyarázkodásod! Tűnj a szemem elől!

-De, ha…

-Nem érted?! Tűnj már el! – azzal Brooke felkapott egy újságot, és a férfi felé hajított, akinek az utolsó pillanatban sikerült elhajolnia, így az újság Megan szobájának ajtaján csapódott. Mickey és Megan hátrahőköltek az ajtóból.

-Na, jó! Ha te így, akkor én is így! – Matthew megkerülte a kanapét. –Elegem van abból, hogy folyton csak játszol velem! Tudom, hogy nem vagyok közömbös számodra, ne is tagadd! Nem egyszer megcsókoltál, sőt, a legutóbb a fénymásolóban…

-Az a te hibád volt!

-Meg egy részt a tied is!

-Te meg hazudtál! – toppantott a lány, és úgy tűnt, ezzel el is vágta a veszekedést. De Matthew nem így gondolta.

-Mondd, meddig fogod még ezt a szememre hányni?! Mert már kezd egy kicsit unalmas lenni, hogy mindig ezzel takarózol!

-Menj a pokolba! – a lány ezúttal egy kisebb könyvet kapott föl, de a férfinak sikerült ezt is kikerülnie.

-Te se vagy ám egy angyal! Úgy fölforgattad az irodámat, mint ha a Gloria hurrikán járt volna ott! Aztán meg beégettél azzal a kedves kis kosármeccses történeteddel a marketinges fickó előtt! Arról már nem is beszélve, hogy tönkrevágtad a Porschémat!

-Hogy mered a koccanást is az én nyakamba varrni?! Még soha nem találkoztam ilyen emberrel, aki ennyire ki tudott volna hozni a sodromból! Elegem van belőled!

-Igazából nem is hozzád jöttem, hanem Mickey-hez. Mickey! – kiabált a srácnak. Szegény Mickey remegő lábakkal jött ki, mert nem tudta, mennyire háborús övezetbe fog érkezni…

-Igen?

-Csak oda akartam adni neked ezeket a papírokat – emelte föl az iratokat az asztalról Mathew. –Olvasd át.

-Oké.

-Most már elmész végre? – kérdezte Brooke, nem leplezve ellenszenvét.

-Egy perc. De azt még elmondom, hogy ne hidd azt, hogy ezzel vége. Még lesz egy-két kemény menetünk.

-Állok elébe!

-Szerintem Joshua csak jól járt azzal, hogy nem kezdett veled… - mondta Matthew halkan. De ez a megjegyzés elég volt ahhoz, hogy Brooke utána hajítson egy másik újságot.

-Figyelj, Brooke! Ezzel semmit nem oldasz meg! – Matthew ismét visszafordult az ajtóból, Mickey pedig kicsit hátrébb húzódott.

-Ó, igazán? Akkor mutasd meg, Mr. Nagymenő, hogy kell az ilyen helyzeteket megoldani!

-Azt hittem, örülni fogsz a levélnek, amit írtam neked – tért ki a válasz elől a férfi.

-Kacagnom kell! Ezer ilyet kaptam már, sőt, még ilyenebbeket!

-Hát ilyet nem hiszem. És legyél büszke, mert eddig még soha senkinek nem írtam levelet! Te vagy az első!

-Óóó, micsoda megtiszteltetés! De csak hogy tudd: azt, hogy „súlyos hiba” ly-vel írjuk, és azt, hogy „muszáj” pedig j-vel!

-Köszönöm, tanár néni! A helyesírási ismereteidet majd hasznosíthatod, ha Megan-nal Scrabbles-t játszotok!

-Hé! – ezt már Megan se hagyta annyiban.

-Bocs.

-Na, jó! Most már elég!

Mickey és Megan jobbnak látta, ha inkább visszahúzódnak a szobába…