Ezek után Brooke nem volt hajlandó Matthew közelébe menni. Igaz, hogy egy cégnél dolgoztak, de a lány mindig kikerülte a férfit. Matthew szenvedett, de nem akarta, hogy ez látszódjon rajta. Próbált ugyanúgy dolgozni, mint előtte.

Brooke tudta, hogy sokáig nem csinálhatja ezt a „nem akarok találkozni Butler-rel” dolgot, de remélte, hogy ez az idő elég lesz Matthew-nak arra, hogy rájöjjön: nem kedveli.

A férfi azonban nem adta fel. Mindenképpen bocsánatot akart kérni a lánytól. Ezért úgy döntött, hogy ha nem tud hatni Brooke-ra élőszóban, majd hat rá másképp… Felhívta az egyik rádiót, és kért egy számot a lánynak: a U2-tól a ’With Or Without You’-t.

Brooke rádióhallgatás közben salátát készített, és majdnem kiesett a kezéből a kanál, amikor meghallotta a műsorvezetőt: „A következő számot Matthew küldi Brooke-nak, és ezt üzeni: ’Brooke, nagyon ostoba voltam, kérlek, bocsáss meg nekem!’ Brooke, ha hallod ezt az üzenetet, mindenképpen bocsáss meg Matthew-nak, és beszélj vele, mert nem szabad úgy ítélni, hogy nem hallgattad meg a másik felet!”

Brooke nem akart hinni a fülének. Hiszen ez a műsorvezető csajszi nem is tudja, mi történt! Gőze sincs az egészről! Akkor meg mi a fenének szól bele mások életébe?! A zene elkezdődött, és Brooke érezte, hogy könnyek csorognak végig az arcán. Kint esett az eső, és ez még jobban elszomorította.

Nem tudta, hogy eközben Matthew is bánatosan hallgatja azt a számot, amit ő küldött Brooke-nak.

„See the stone set in your eyes

 See the thorn twist in your side

 I wait for you…

Sleight of hand and twist of fate

On a bed of nails she makes me wait

And I wait without you…

With or without you…

With or without you…

Through the storm we reach the shore

You give it all but I want more

And I’m waiting for you…”

„Időközben felhívott minket Brooke, és elmesélte, mit tett vele Matthew”- szakította félbe a számot a bemondónő. –Visszataszító! Ezért ezt a számot nem is játsszuk le tovább. Folytassuk inkább olyan párokkal, akiknek még van esélyük az újrakezdésre…”

Másnap Matthew behívatta az irodájába Brooke-ot. Néhány iratot akart rábízni, amiket szét kellett küldeni a megbízóknak.

-Szia, Matt. Itt volnék. Gyorsan mondd, mert még ezer dolgom van.

-Gyors leszek, ígérem. De mielőtt belekezdenék a mondókámba, azért megkérdezném: mégis mi a fene volt ez a tegnapi rádiós mutatványod?

-Te kezdted azzal, hogy számot küldtél nekem.

-Azt hittem, örülsz neki.

-A szám jó volt, csak az üzenet nem, amit küldtél. Meg a bemondócsaj Matt-kampány szövege se volt valami megnyerő.

-Nem én mondtam neki, hogy beszéljen az érdekemben.

-Semmi gond, én felhívtam, és felvilágosítottam a helyzetről.

-Igen, hallottam…

-No, de szerintem ejtsük ezt a témát. Szigorúan munkaügyben jöttem.

-Oké, akkor térjünk a tárgyra. Itt van néhány irat, ezeket kéne széthajigálni a megbízóknak. Mindegyikre rá van írva a cím, csak faxold el.

-Meglesz.

-Ja, és ha lehet, csütörtökre. Ne felejtsd el!

-Várj csak! Mikorra is kell elküldenem? Keddre? – kérdezte Brooke tettetett értetlenséggel.

-Nem, csütörtökre. Meg tudod jegyezni?

-Persze. Tehát szerdára. Szia! – azzal már indult is ki.

-Brooke, ne csináld ezt! Simán meg lehet jegyezni. A negyedik nap – Matthew látványosan számolni kezdett az ujjain. –Hétfő: az első nap. Kedd: még elmegy. Szerda: milyen nap lesz holnap? Csütörtök!

Brooke keresztbefont karral állt Matthew asztala előtt.

-Köszönöm a kimerítő felvilágosítást. Tisztára, mintha az oviban lennénk…

-Nem, mert ott úgy számolnak, hogy: egy, megérett a meggy. Kettő, csipkebokor vessző. Három, te leszel a párom… - itt ránézett a lányra, és elvigyorodott.

-Na, jó, ha végeztünk, én léptem – fordult meg a lány. Nem akarta hallani, hogy fejezné be Matthew a számolást. „Te leszel a párom… Na, még aztán!”

Matthew hátradőlt a székében, és felvette az asztaláról a kis noteszét. Fellapozta. Szinte csak női nevek sorakoztak benne. Elhatározta, hogy féltékennyé teszi Brooke-ot. Hiszen ő is ezt tette vele. Neki Joshua volt az eszköze. De ő vajon kit válasszon?