Mikor Brooke hazaért, Megan-t már otthon találta. Barátnője a kanapén ült felhúzott lábakkal, és elmélyülten olvasott egy könyvet.

-Mit olvasol? – kérdezte Brooke, miközben öntött magának egy pohár narancslevet.

-Az Elfújta a szelet.

-És jó?

-Aha…

-Miről szól?

-Hát, arról, hogy van egy lány, a Scarlett, és ő… De te is olvastad a gimiben, nem?

-Ahhha… - Brooke odasétált Megan-hoz, és leült a mellette lévő fotelba.

-Azt mondtad, hogy olvastad.

-Igen, elkezdtem, de aztán félretettem egy sulis focibajnokság miatt. Tudod, akkoriban jártam Jake-kel, a focicsapat kapitányával… - mondta mosolyogva.

-Ja, tényleg! Te meg a pom-pom lányok csapatkapitánya voltál…

-Igen, és én voltam az élőpiramis tetején… - mosolygott továbbra is a lány.

Megan erre csak megcsóválta a fejét, és olvasott tovább.

Másnap délután Brooke meglátogatta Shannon-t. Ismét kilovagolt a kedvenc helyére, arra a rétre, ahol a múltkor összefutott Matthew-val.

Ahogy ügetett, hirtelen egy másik ló patáinak kopogását hallotta a háta mögött. Hátrafordult, és majdnem leesett a lóról, amikor meglátta Matthew-t. Nem is tudta, hogy a férfi is tud lovagolni. Mindenesetre megszaporázta lépteit, de úgy tűnt, Matthew nem akar lemaradni, így ő is vágtába kezdett.

Nemsokára utol is érte a lányt.

-Azt hittem, sikerül lehagynunk téged – mondta Brooke csalódottan.

-De én is vagyok olyan ügyes, mint ti.

-Azt kétlem.

-Pedig láthatod…

-Nem is mondtad, hogy tudsz lovagolni.

-Nem kérdezted.

Már nem vágtattak, lassú léptekben haladtak. A lovak békésen baktattak egymás mellett. Brooke nem tudta, mit mondhatna a férfinak.

-Van egy ötletem – szólalt meg hirtelen Matthew.

-Miféle ötleted?

-Játsszunk! Vágtassunk el, mondjuk, addig a kidőlt fáig – mutatott a távolba. –Aki előbb ér oda, az a nyertes. A vesztes teljesíti a nyertes egy kívánságát.

-És miért bólintsak rá erre az ajánlatra?

-Mert aranyos és kedves vagy.

-Na, jó. Úgyis kenterbe verünk Shannon-nal.

Nekiindultak. Mindketten nyerni akartak. Brooke tudta, hogy Matthew-nak semmi esélye ellene. Hiszen ő versenyeket nyert! Egy ilyen kis mitugrász nem fogja legyőzni!

Pedig nem kellett volna ennyire elbíznia magát…

-Na, szívecském! Ki is a bajnok? – ugrott le Matthew vigyorogva a lóról.

-Nem kell itt ez az önteltség! Jó, most az egyszer te nyertél…

-Pedig eléggé bizakodónak tűntél… És hiába a sok kupád, legyőztelek…

-Nem érdekelsz – Brooke is leugrott a lóról, és lefeküdt a fűbe. Matthew még állt.

-Olyan meleg van. Neked nincs meleged? – kérdezte a lánytól.

-Nincs.

-Én viszont megsülök – azzal Matthew egyetlen mozdulattal kibújt pólójából.

Brooke-nak hatalmas önuralomra volt szüksége, hogy ne tátsa el a száját. A lány még sose látott ilyen izmokat, és egyszerűen nem tudta levenni a szemét róla. A férfi észrevette, és ránézett a lányra.

-Mi az?

-Semmi - Brooke egy kissé zavarodottnak tűnt.

-Pedig annyira néztél…

-Csak elbambultam – fordult el durcásan a lány.

Matthew ravaszul elmosolyodott, és lefeküdt a lány mellé a fűbe.

-Akkor mondom a kívánságom.

-Milyen kívánságod???

-Tudod, megegyeztünk, hogy teljesíted egy kívánságom, ha én nyerek. Te is behajtottad volna…

-Ugyan, dehogy…!

-De én behajtom.

-Már előre félek…

-A kívánságom a következő…