-Nem.

-De miért nem?

-Szerinted??? – Brooke elfordult a Matthew-tól, habár teljesen lenyűgözte a férfi kidolgozott felsőteste.

-Pedig ez csak egy aprócska kis kérés volt.

-Akkor sem megyek föl a lakásodra ma este.

-Kérhettem volna mást is… csak nem akartam kihúzni nálad a gyufát.

-Képzelem, mit akartál kérni… - „De ha olyat kértél volna, amibe mások belepirulnak, azt talán nem esett volna nehezemre teljesíteni, miután már láttalak félmeztelenül…”- gondolta a lány.

-Ugyan… - Matthew elnyújtózott a füvön. –Nem olyan piszkos a fantáziám, mint egyeseknek…

-Ne célozgass rám, ha megkérhetlek.

-Na, jó. Ma este a vendégem vagy. Nem úszod meg.

-Már mondtam: nem megyek föl hozzád.

-Nyugi, nem lesz semmi különleges. Sőt, nem is kell ott maradnod éjszakára…

-Nem is maradnék! – Brooke felült, és végignézett Matthew-n. „Ah, micsoda izmok! Istenem, ez a Matthew tényleg jól néz ki… Milyen kár, hogy megbízhatatlan. Nem fogok neki bedőlni. Ha tehenek potyognak az égből, akkor sem”- gondolta a lány.

Mindketten visszaültek a lovukra, és szép lassan hazaindultak. Brooke egész úton alig szólt Matthew-hoz, csak néha nézett rá. A férfi még mindig nem vette vissza a pólóját, a lány pedig megpróbált erős maradni, és nem olvadozni.

-Szia! – nyitott be Brooke a lakásba.

-Szia! De jó, hogy megjöttél! – üdvözölte Megan.

-Tényleg jobb az ilyen fogadtatás, mint ha azt mondtad volna: „Mi van, már megint te vagy az?!”

Megan csak mosolygott.

-Képzeld! Rendet raktam mindenhol, beleértve a te szobádat is!

-Azta, Meg! Nem gondoltam volna, hogy valaha is rászánod magad.

-Nézz csak be a szobádba!

Brooke benézett, és nem akart hinni a szemének. A szoba illatos volt; az éjjeliszekrényén egy nagy csokor virág állt; az ágya át volt húzva; a nyitott ablakok csillogtak-villogtak a tisztaságtól; friss levegő áramlott be; a függönyök is tiszták voltak; és még mintha a növények is zöldebbek lettek volna.

-Ezt mind délután csináltad?

-Aha – mondta büszkén Megan. –És nézd csak meg! A párnád alá még cukorkát is raktam!

-Köszi… - motyogta Brooke.

Kezdett megrettenni. A szoba ijesztően rendben volt, és így, első pillantásra semmit nem látott a helyén. De hát a szándék a fontos…

-Nagyon szép lett! – mondta Brooke mosolyogva. –Nem is tudtam, hogy te ilyen profi vagy!

-És te? Milyen volt a lovaglás?

-Mennyei! Csak aztán összefutottunk Matthew-val…

-Húha… És mi történt? – kérdezte kíváncsian Megan.

-Semmi. Kiderült, hogy ő is tud lovagolni. Mert hogy együtt lovagoltunk. Aztán levette a felsőjét…

-Éééés???? – Megan egyre jobban extázisba jött. –Milyen teste van???

-Gyönyörű! – mondta Brooke csillogó szemmel. –Olyan izmai vannak, hogy húú….

-Kikészültél?

-Nagyon. Alig tudtam türtőztetni magam, hogy ne tátsam el a szám…

-És… megtörtént végre?

-Dehogyis! Úristen, Megan, hogy kérdezhetsz ilyet?

-Hát, én csak azt hittem… Mert annyira szuperlatívuszokban beszéltél róla! Azt gondoltam, hogy akkor már meg is van a kölcsönös vonzalom, meg a hely is tök jó…

-Attól még nem fogok vele lefeküdni a réten! Különben is. Igaz, hogy meghívott a lakására… - bukott ki Brooke-ból, de aztán hirtelen elhallgatott.

-Hogy mit csinált??? Meghívott a lakására???

-Igen. És?

-Ha ti ketten fönt lesztek a lakásán… akkor bármi történhet…

-Megan, kímélj meg légy szíves ezektől a vad fantáziálgatásaidtól! Már eddig is voltunk kettesben, nem is egyszer, és csóknál több soha nem volt.

-És legalább jól csókol?

-Hát… kár lenne tagadni…

-Na, ugye! Akkor csak nem teljesen közömbös számodra.

-Jaj, hát… jó, tényleg… De ha már ennyiszer csókolózol valakivel, akkor csak lecsekkolod, hogy hogy csókol! És valamiféle vonzalom akaratlanul is kialakul benned az illető iránt – vágta ki magát végül a lány.

-Ha te mondod – Megan nem igazán hitte el, de nem akart tovább kötözködni.

-Császtok, csajok! – nyitott be Mickey, kezében egy nejlonba csomagolt félkilós kenyérrel.

-Szia! – köszöntek a lányok.

-Ki kér bundáskenyeret? – kérdezte a srác.

-Én kérek – mondta Megan.

-Oké – Mickey odadobta a lánynak a kenyeret. –Tojás és tej a hűtőben. Köszi! – azzal lehuppant a fotelba.

-Ez nem volt szép, Mickey.

-Tudom. Én már csak ilyen vagyok. Mizújs veled, Brooke? Olyan rég hallottam már felőled.

-Ja, délben.

-De azóta annyi minden történhetett veled!

-Kilovagoltam Shanonn-nal a kedvenc rétünkre. Ott pedig összefutottam Matthew-val.

-Aki levette a felsőjét… - fejezte be Megan. –Brooke pedig olvadozott, mint a fagyi.

-Hé, Meg!

-Ez az igazság, nem?

-Mi van? Én már nem értek semmit. Hogyhogy levette a felsőjét? – Mickey értetlenkedve nézett a lányokra.

-Úgy, hogy levette – mondta Brooke olyan hangsúllyal, mint aki nem is akar többet erről beszélni.

-Te meg olvadoztál? – kérdezte Mickey vigyorogva.

-A fenéket! Csak… jó teste van… ennyi az egész…

-És meghívta Brooke-ot a lakására – folytatta Megan.

-Istenem, dugulj már el! – szólt rá barátnőjére Brooke.

-Hűha, kezd izgi lenni a beszélgetés! – dőlt hátra a fotelban Mickey. –És mikor mész?

-Nem megyek el.

-Ne már!

-De már!

-Mi megszavazzuk Meggel, hogy el kell menned. Szóval, készülj, Brooke, ma este Matthew Butler vendége leszel!

-De nem akarok…

-Mi már eldöntöttük: elmész, és kész! Ne mondj semmit, úgyse hallgatunk meg!