Brooke végül erőt vett magán, és elment Matthew-hoz. Előtte volt egy kisebb vitája Megan-nal, aki összeállított egy listát a látogatáshoz szükséges dolgokról…

-Mindenképpen vigyél magaddal pénzt metrójegyre, vagy ha úgy tetszik, taxival is mehetsz. Tudod, arra az esetre, ha gyorsan le kell lépned.

-Meg, elfelejted, hogy kocsival megyek…

-Ja. Mindegy. Sminkkészlet: tudod, egy nőnél mindig legyen. Tiszta fehérnemű: ha esetleg nem itthon töltenéd az éjszakát.

-Megan…

-Óvszerek: hasonló okok miatt… Aztán…

-Megan!!! Elég! Nem lesz semmi, világos?! Most pedig mennék átöltözni, ha nem haragszol.

Azzal bement a szobájába, és mikor kijött, teljes díszében ragyogott. Megkérdezte Mickey-től, hogy hol lakik a férfi (a srác már volt fönt nála), és elindult.

-Már vártalak – nyitott ajtót Matthew. –Gyere be!

De a lány meg se mozdult.

-Bejössz? – kérdezte a férfi.

-Nem tudom.

-Te tudod. Az ajtót mindenesetre nyitva hagyom – azzal Matthew bement a lakásba, leült az egyik fotelba, és rágyújtott egy cigire.

Brooke nagyon lassan ment be, és halkan becsukta az ajtót.

Hatalmas lakás volt. Hirtelen nem is látta be az egészet. A nappali óriási volt, az egyik falnál kandalló állt, fehér kanapé két fotellal, középen üvegasztalka, a szoba minden sarkában növények; a hálószoba a nappaliból nyílt, úgyhogy a lány még belátott oda: krémszínű fal, hatalmas, kovácsoltvas franciaágy bordó takaróval letakarva, süppedős, bordó szőnyeg, polcok – szintén kovácsoltvasból, hosszú, áttetsző bordó függönyök… akárcsak, mint egy királyi lakosztály. A nappali a teraszra nyílt. A szárnyas teraszajtót hosszú, halványzöld függönyök szegélyezték. A terasz akkora volt, hogy akár még bált is rendezhettek volna… Hatalmas leanderek álltak a teraszon lévő medence körül, így az olyan lett, mint egy egzotikus kis üdülőparadicsom. A kilátás gyönyörű volt.

Brooke odalépett a teraszajtóhoz, és kinézett.

-Hogy tetszik? – kérdezte Matthew.

-Szép.

-Pedig még nem is láttad az egész lakást.

-Majd láthatom még.

-Oké. Kijössz a teraszra?

-Menjünk.

Mikor kimentek, Brooke odasétált a korláthoz, és lenézett. Alattuk nagy volt a forgalom, mindenki vagy hazafelé, vagy valamelyik plázába igyekezett.

-Nem nagyon zajos ez a környék? – kérdezte a lány.

-Hangszigetelt ablakokkal nem.

-Ja, gondolhattam volna…

-Nem úszunk egyet? – nézett a medencére Matthew.

-Nem hoztam fürdőruhát.

-Az nem akadály. Nem szükséges.

-Hehehe… Nagyon vicces vagy…

-Jó, bocsi. De ezt nem hagyhattam ki.

-…

-Láttál már naplementét egy ilyen teraszról?

-Még nem.

-Akkor itt az ideje. Nemsoká lemegy a Nap. Kérsz valamit inni?

-Igen.

-És mit?

-Hát, mi van?

-Van mindenféle alkohol, víz, jeges tea, és narancslé.

-Akkor egy jeges teát kérek.

-Máris hozom.

Miközben Matthew elment a konyhába, Brooke tovább gyönyörködött a kilátásban. Egyszer csak valami hideget érzett a karján: Matthew hozzányomta a jeges teát.

-Au!

-Itt a tea.

-Érzem…

Brooke belekortyolt a teába, és magában megállapította, hogy nagyon finom. Citromos volt, és Matthew még a tetejére is tett egy citromkarikát. Így különösen ízletes lett.

-Na, elindult már lefelé a Nap?

-Még nem.

-Nem baj. Addig beszélgessünk – ült le Matthew egy székre, ami a medence mellett állt. Brooke leült vele szemben, tisztes távolságban.

-Miért akartad, hogy feljöjjek hozzád?

-Csak úgy. Hogy itt legyél. Nem kell semmi rosszra gondolnod.

-Hogy érted azt, hogy „rosszra”?

-Hát, hogy rád akarok cuppanni. Nem. Már letettem erről. Látom, hogy nem igazán bízol bennem, és nem nagyon kedvelsz. Szóval, megnyugodhatsz, nem foglak leteperni.

-Igazán? – Brooke kicsit meghökkent. Pont most száll le róla, miután megmutatta neki a felsőtestét?! Hiszen ez… ez rémes!

-Aha.

Brooke tovább iszogatta a teát, és közben fél szemmel a férfit nézte. Matthew-nak hatalmas önuralomra volt szüksége, hogy ne húzza magához a lányt. Közben töltött magának egy vodka-narancsot, és miközben a medence fodrozódó felszínét nézte, lassan kortyolgatta az italt.

Az ég vöröses narancssárgára változott, és a Nap elindult lefelé pályáján.

-Nézd csak, Brooke! – mutatott az égre Matthew. –Naplemente.

Odaálltak a korláthoz.

-Gyönyörű – suttogta Brooke. –És nagyon romantikus.

-Én minden nap megnézem. De kétségtelenül jobb társaságban.

-Olyan, mintha égne…

-Igen. Lángol az ég…

-Olyan szép…

Karjuk véletlenül összeért. Brooke összerezzent, és elhúzódott. De Matthew megfogta a kezét, és átölelte. Majd finoman megcsókolta, úgy, hogy a lány teljesen beleremegett. Azt hitte, menten összeesik, úgy remegett a lába.

Már szinte teljesen besötétedett, de ők még mindig csókolóztak. Majd Matthew ölbe kapta a lányt, úgy vitte a hálószobájába…