Brooke úgy érezte, álmodik. Nem, ez biztosan nem lehet valóság. Hogy ők, ketten… Pedig igaz volt, igaz… igaz…

Már levegőt is alig kapott, olyan szenvedélyesen csókolózott Matthew-val. Az ágyon feküdtek, és Matthew lassan simogatta a lány testét. Brooke érezte, hogy a ruhája pántja egyre lejjebb csúszik, és amin nagyon meglepődött: élvezte a helyzetet.

Matthew őrülten szerelmesnek érezte magát, és élvezettel csókolgatta a lány testét. Tudta, hogy Brooke is ugyanúgy érez, mint ő. Hiszen ha nem így lenne, akkor nem feküdne az ágyában…

Már szinte teljesen levetkőztették egymást, amikor a lánynak hirtelen eszébe jutott valami:

-Matt… Matt…

-Igen?

-Van nálad…? Tudod…

-Várj, megnézem…

Matthew végignézett minden fiókot, de nem talált egy darabot se. Pedig még a zsebeit is kiforgatta.

-Öhm… nincs. De attól még…

-Na, nem! Ha rettegni akarsz, nézz meg egy horrorfilmet!

-Akkor lemegyek a boltba. Várj meg!

Matthew felöltözött, és elindult. Brooke felhúzott lábbal ült az ágyban, és közben alaposan szétnézett a szobában.

„Micsoda rezidencia! Nem gondoltam, hogy egy ilyen klassz helyen fogom magam odaadni neki. Tök jó ez a szoba!”

Kimászott az ágyból, és belebújt a ruhájába. Nem akart egyszál semmiben csalingázni a lakásban. Kiment a teraszra, és lenézett. Mögötte a medence vize lágyan fodrozódott.

„Vajon normális vagyok, hogy le akarok vele feküdni?”- gondolta. „Hiszen ez a pasi egy átok! Hazudott nekem, nem is egyszer; Joshuát is elhajtotta… Aztán ott volt az a kis mutatványa, amikor azt mondta a marketinges mukinak, hogy a menyasszonya vagyok. Nekem meg jópofiznom kellett. Ráadásul gyűjti a nőket. Jaj, Istenem! Biztos, hogy jó döntés lesz, ha lefekszem vele? Ezeket végiggondolva már annyira nem tűnik jó ötletnek…”

Matthew még nem ért haza. Brooke tovább gondolkodott, és végül arra jutott, hogy legjobb lesz, ha most hazamegy. Összeszedte a cuccát, és lement a ház elé. Beszállt az autójába, és vissza se nézett, úgy elporzott a kis piros Smartcar-jával.

Matthew kettesével szedte a lépcsőket, úgy rohant föl a lakásába. Fent azonban a lánynak már csak hűlt helyét találta. Sóhajtva leült a medence szélén álló egyik székre, és felnézett a csillagos égboltra.

„Jaj, Brooke! Mit tegyek, hogy ne legyél ilyen ellenséges velem? Vagy esetleg megijedtél? Miért teszed ezt velem?”

Eközben Brooke hazaért, és lassan ment föl a lakásba. Megan már aludt. Vagyis, Brooke csak azt hitte…

-Máris itthon vagy? – lépett ki Megan a szobájából, a frászt hozva ezzel Brooke-ra.

-Uramisten! Halálra rémisztettél! Még ébren vagy?

-Már aludtam, de felébredtem, amikor becsuktad az ajtót. Na, mizu? – Megan töltött magának egy pohár tejet.

-Semmi különös – Brooke-nak semmi kedve nem volt elmesélni Megan-nak a Matthew-val való kalandját.

-Történt valami izgi?

-Mondtam már: Semmi! Most pedig megyek aludni.

-Ismerlek már, Brooke, mint a rossz pénzt. Akkor menekülsz így, amikor van valami.

-Jó. De ígérd meg, hogy nem kezdesz el ájuldozni.

-Megígérem.

-Szóval… Majdnem megtörtént…

Megan felsikkantott.

-Ééés???

-Semmi és. Volt egy kis smaci, meg egy kis simi, de ennyi…

-És a folytatás?

-Nem lett semmi, mert nem volt nála óvszer. Anélkül meg nem akartam.

-Látod, mondtam, hogy vigyél!

-Szerintem jobb ez így.

-Te hülye vagy.

-Kösz…

-Nem úgy értem. De látod, hogy Matthew mennyire odavan érted, és te mindig szívózol vele!

-Az nem szívózás, ha leküldöm…

-Nem erre értettem.

-Bocs, most ehhez fáradt vagyok. Elmentem aludni.

Megan még szívesen feltett volna egy pár kérdést, de mire észbekapott, Brooke már becsukta a szobaajtót.

Matthew nem bírt otthon maradni. Lement egy kör sétára a Central Parkba. Közben gondolkodott. Csak Brooke járt az eszében. Kezdett hűvös lenni. Összehúzta a kabátját, és zsebre dugta a kezét. Így sétált a sárga falevelek között. Ősz volt, és közeledett Matthew szülinapja. Remélte, hogy azt már Brooke-kal fogja ünnepelni.

Úgy döntött, visszatér egy régebbi ötletéhez, miszerint féltékennyé teszi a lányt. Már ki is gondolta, ki lesz az a nő, akit „be fog cserkészni” Brooke szeme láttára…

(De erről majd később…)