Brooke nem tudta, hogy fogja megoldani azt, hogy ne kelljen Matthew-val találkoznia a cégnél. Vagy legalábbis ne beszéljenek. Pedig tudta, hogy ez elkerülhetetlen. Hiszen Matthew a főnöke, így bármikor behívathatja az irodájába. Ő pedig nem ellenkezhet, mert ezzel az állását veszélyezteti. Habár, nem hitte, hogy Matthew kirúgná, de tekintve, hogy faképnél hagyta…

Sajnos, erre a kínos beszélgetésre még délután sor került. Brooke nem félt, de azért egy kicsit izgult. Mi lesz, ha megint összevesznek? Vagy esetleg még jobban összegabalyodnak?

Bekopogott, majd belépett az irodába. Matthew az ablaknál állt. Mikor a lány becsukta az ajtót, megfordult.

-Szia.

-Szia – Brooke máris kezdte kínosan érezni magát. –Miért hívtál?

-Csak azért, mert szeretnélek meghívni a szülinapi bulimra. Mindenki ott lesz, aki számít. Szinte az egész cég.

-Értem.

-Mindenképpen gyere el.

-Oké. Ennyi? – kérdezte reménykedve.

-Aha. Fogjuk rá.

Végül Brooke nem bírta tovább.

-Nem haragszol rám?

-Miért is?

-Hát… tudod… amikor nálad voltam…

-Miért haragudnék rád?

-Mert leléptem.

-Miről beszélsz? – Matthew továbbra is úgy tett, mintha semmiről se tudna.

-Tudod.

-Nem, nem tudom. Homályosíts föl, légy szíves.

-Hát, amikor bevittél a hálószobádba… és majdnem… szóval, én meg… leküldtelek a boltba… de te is tudod, mi történt!

-Bocs, de nem tudom.

Brooke egyre jobban zavarba jött.

-És amíg odalent voltál, én megléptem.

-És ezt most miért mondtad el nekem?

-Mert szeretném, ha nem haragudnál rám. Magam se tudtam, mit akarok… Csak…

-Mindegy. De a bulira gyere el!

-Oké. De akkor nem haragszol?

-Olyan jó lesz a buli! – váltott témát Matthew. –Rengetegen lesznek, és szuper zene lesz…

-Figyelsz rám?

-Persze.

-Azt kérdeztem, haragszol-e rám?

-Szóval, a buli… - Matthew nem akart többet arról az éjszakáról beszélni, mert ugyan nagyon ügyesen titkolta, de még mindig rettenetesen fájt neki, hogy a lány otthagyta.

Brooke kicsit mérges lett. Miért nem foglalkozik vele?! Undok fráter! Ő itt megalázkodik előtte, ez meg rá se bagózik!

-Cigi szagod van – mondta a férfi Brooke-nak. –Fúj, meg valami iszonyat büdös parfüm „illatod”. Már ha lehet ezt illatnak nevezni…

-Egész délelőtt Daisy-vel szortíroztam a dossziékat.

-Daisy nem dohányzik.

-Akkor örülj, hogy ez az iszonyat büdös parfüm nem az enyém!

-Te rászoktál a bagóra?

-Nem… Csak most elszívtam egy szálat. De ennyi.

-Oké. Akkor el ne felejtsd: péntek este össznépi banzáj a cég csarnokában!

Brooke és Mickey együtt mentek el a bulira. Mikor beléptek, már javában szólt a zene, és mindenki táncolt. Alig tudták magukat átverekedni a tömegen. Egy idő után, kezdték magukat egész jól érezni. Matthew-val ugyan még nem találkoztak, de így is rengeteg új emberrel barátkoztak össze. Volt ital minden mennyiségben, de Brooke inkább csak üdítőt ivott.

Ekkor meglátta Matthew-t, aki éppen felé tartott. Már messziről integetett a lánynak, aki hirtelen nem tudta, mit tegyen. „Lehet, hogy tényleg nem haragszik rám.”- gondolta. „De ez azért mégis csak furcsa. Olyan kedves velem, mint ha nem is történt volna semmi. Nem értem.”

-Jó a buli? – kérdezte Matthew, túlkiabálva a zenét.

-Aha!

-Jössz táncolni?

-Nem tudom.

-Gyere!

-Most még nem. Várom Mickey-t, nem tudom, hol van.

-Oké. Akkor majd később. Bocs, de most le kell lépnem, mert úgy látom, szükségük van rám a terem másik végében. Elvégre, valakinek be kell indítania a bulit! Na, hali!

Mire Brooke felocsúdott, a férfi már el is tűnt.

Egy kis idő múlva már Brooke is táncra perdült, és egész jól összebarátkozott egy csomó kollégájával, akikkel eddig nem beszélgettek különösebben.

Miközben táncolt, hirtelen észrevette Matthew-t. A férfi a pultnál állt, és egy csinos, barna hajú lánnyal beszélgetett. Brooke még nem látta eddig ezt a lányt, és elképzelni se tudta, ki lehet. Mindenesetre úgy tűnt, Matthew nagyon jól érzi magát vele. Rendelt neki egy italt, és gyakran olyan közel hajolt hozzá, hogy Brooke azt hitte, mindjárt rácuppan. Kicsit közelebb táncolt hozzájuk, hogy hallja, miről beszélgetnek. Közben felkérte őt táncolni az egyik kollégája, úgyhogy meg kellett osztania a figyelmét. De még a hangos zene ellenére is sikerült tisztán kivennie a beszélgetést.

-Ugyan, Matt! Hová nem gondolsz! – nevetgélt a lány.

-Kéérlek, bébi, csak most… Aztán utána elfelejtjük egymást…

-Nem vagyok én olyan…

-Dehogynem… - dőlt hátra a székén Matthew.

-Hát, néha…

-Bizony ám! Ismerlek már, mint a tenyeremet – Matthew fél szemmel Brooke-ot nézte, aki próbált kevésbé feltűnően fülelni. Mikor látta, hogy Brooke odanéz, kezét a lány térdére tette.

-Nicky – szólt a lánynak suttogva. –Nézd csak azt a lányt, ott, Ted-del!

-Csinos.

-Ő Brooke.

-Az a lány, akiről meséltél?

-Aha. Most tegyünk úgy, mintha nagyon összemelegedtünk volna. Kacérkodjál, és a felsőd vállát még jobban húzd le. Vagy várj csak! Legjobb lesz, ha én húzom le…

Brooke nem vette észre, hogy ez az egész színjáték csak az ő kedvéért van. Nem tudta, miért, de egy kicsit rosszul esett neki. Úgy érezte, Matthew megcsalja. Pedig nem jártak, és hivatalosan semmi nem volt köztük, mégis bántotta a dolog, hogy a férfi másnak teszi a szépet. Hiszen az előbb még őt akarta felkérni táncolni!

Inkább kiment a folyosóra. Próbált magához térni megdöbbenéséből. Az egyik falon egy hatalmas tükör volt. Nekidőlt, és sóhajtott egy nagyot. Nem tudta elképzelni, miért lett ilyen vele Matthew. Lehet, hogy tényleg megbántotta azon az estén.

De ekkor megrázta magát, és belenézett a tükörbe.

-Idefigyelj, Brooke! – szólt a saját tükörképéhez. –Te egy Kendle vagy, és nem úgy neveltek, hogy bármibe is beletörődj! Harcolnod kell! Csak azért is harcolni fogok!

Majd elszántan elindult vissza, a terembe. „Most kezdődik a tánc!”