Mikor Brooke visszament, első dolga volt, hogy legurítson egy pohár whiskey-t. Csak hogy jobb hangulata legyen. Ezután megkereste Ted-et, a táncpartnerét, és behívta a parkett közepére. Azt remélte, hogy ha Matthew meglátja őket táncolni, akkor majd féltékeny lesz.

De ez hiú reménynek bizonyult. Matthew láthatóan nagyon jól érezte magát „barátnőjével”, Nicky-vel, és fontosabbnak tartotta a lány térdének simogatását, mint azt, hogy féltékeny legyen Brooke-ra. Nicky is nagyon jól játszotta a szerepét, Brooke pedig megpróbált úgy tenni, mintha nem érdekelné az egész. Hátat fordított nekik, és inkább Ted-re koncentrált.

Közben Mickey is befutott. Brooke rendelt még egy pohár whiskey-t, és úgy érezte, felrobban, ha még egy pillantást is vet Matthew-ra és Nicky-re. Már nem táncolt, hanem a kanapén ült; pont ott, ahol Megan-nal ültek még jó múltkor azon az ominózus partin, ahol Matthew folyamatosan Brooke-ot nézte. A lány most már örült volna neki, ha a férfi nézné.

Brooke egyre többet ivott, nem tudta, hol van az a pont, ahol azt mondja az ember: „Most már elég!” Már szinte az egész italkínálatot végigitta: whiskey, martini, vodka, tequila, sör, likőr, Bailey’s, koktélok… Minden jöhetett. Mickey közben ismét eltűnt, ezúttal egy nagyon szép, vörös hajú lánnyal.

Matthew továbbra is „fűzte” Nicky-t, és élvezte, hogy Brooke féltékeny. Így legalább még van esély arra, hogy a lány beadja a derekát… Egy idő (és néhány pohár ital) után Matthew is nagyon jó hangulatba került, és Nicky-n kívül egyre több lánnyal bonyolódott össze. Brooke még mindig a sarokban ült, és egymás után itta az italokat.

Alig egy óra múlva Brooke a pulton táncolt, és az I will survive-ot énekelte nagyon hangosan, és nagyon hamisan…

Matthew ahogy észrevette a lányt (persze, ki nem vette észre?), azonnal odarohant a pulthoz.

-Brooke, gyere le onnan! – próbálta meg lehívni Brooke-ot a pult tetejéről.

-Nem… Hagyjál már!

-Kérlek, gyere le!

-Minek? Olyan jó itt… - ekkor a lány megkapaszkodott a pult szélén álló rúdba, mert egy kissé megingott.

-Az ég szerelmére, Brooke…

-Hagyjál már… - Brooke már kettőt látott Matthew-ból, de ez nem zavarta. –Miért baj, hogy itt vagyok? Csak feldobom a bulit. Elég lagymatag…

-Nem kell feldobni a bulit. Gyere le!

-Na, mi van? Csak nem hoztam rád szégyent?

-Nem erről van szó…

-Milyen szégyenlős lett itt valaki! Tudom, hogy szívesen letagadnál…

-Nem…

-De igen! Olyan gonosz vagy… - és ekkor Brooke elkezdett szipogni, és arcát a tenyerébe temette.

-Brooke, ne sírj már, az Isten szerelmére…

-Undok fráter! – Brooke továbbra is szipogott.

-Bocs, ha megbántottalak…

-Háhá, bevetted! – nevetett a lány, és belekezdett egy újabb számba, a Grease-ből a You are the one that I want-ba.

Eközben Mickey is feltűnt, így már ketten próbálták meg lehozni Brooke-ot a pultról.

-Brooke, hallgass ránk, és gyere le onnan! – kontrázott Mickey is.

-Na, mi ez, srácok, összeesküvés? – nézett le rájuk Brooke.

-Figyelj, Brooke! Kapsz tőlem valamit, ha lejössz onnan! – mondta Matthew.

-Júúj, de izgi!!! – Brooke belelkesült. –Csak akkor megyek le, ha az a valami, amit kapok, nem egy pofon lesz! – és elnevette magát. A vak is látta, hogy a lány alaposan beállította magát…

-Nem pofon lesz, ígérem.

-Akkor megyek! Kapj el, Matty! – azzal a lány leugrott, egyenesen Matthew karjaiba. –Hű… De jó… Ne engedj el, kéérlek!

-Pedig muszáj lesz. Meg tudsz állni?

-Ahha… - Brooke egy kicsit bizonytalan volt.

Ezután megkezdődtek a köszöntők. Mindenki mondott egy pár kedves szót Matthew-nak születésnapja alkalmából. Brooke halkan kuncogva hallgatta végig a beszédeket, de aztán ő is felállt.

-Brooke… ülj le! – rángatta a lány ruháját Mickey.

-Dehogy ülök le! Hiszen Matty a barátom, és nem akarok kimaradni a tutiból!

-De Brooke, nem hiszem, hogy most olyan állapotban vagy…

-Teljesen jól vagyok! Szóval… Mikor megismertem Matty-t, bevallom, egy nagyképű bunkó alaknak gondoltam. És hogy őszinte legyek, az is volt…

Matthew úgy érezte, menten elsüllyed. Próbált jó képet vágni a dologhoz, de ez elég nehezen ment.

-Aztán – folytatta Brooke. –Aztán egyre több közös programunk lett, és megismertem. A véleményem továbbra sem változott, de megtanultam kezelni a helyzetet! Bár hazudott nekem, nem is egyszer, és lekoptatta a pasimat egy elég sajátos szöveggel, de mégis tudtam, mit tegyek. Rengeteget veszekedtünk, és veszekszünk most is…

„Ó, szentisten…”- gondolta Matthew.

-De szerintem ezzel csak színesebbé tesszük a hétköznapokat. Ja, és Matty! Még egy jó tanács: mindig legyen nálad óvszer!

„Nyílj meg, anyaföld!”- a férfi egyre lejjebb csúszott a széken.

-Csak azért… - nevetgélt a lány. –Mert a múltkor se volt nála, így lecsúszott egy nagyon szuper menetről…

-Most már elég, Brooke! – állt föl Matthew.

-Remélem, nem voltam nagyon bunkó! Szerintem tanulságos volt a számodra, Matty!

-Brooke, állj le! Tök részeg vagy!

-Igen! – Brooke a széke mögé állt. –Igen, emberek! Tök részeg vagyok, és jól érzem magam! Örülök neki! És igen, Matty, rászoktattál a cigire, és egyre többször szívok el egy-egy szálat! De nem érdekel! Éljen a pia és a bagó! És persze te, Matty! Boldog szülinapot! Na, cupp, drága! – azzal Brooke, kezében egy pohár pezsgővel, elterült a földön.