Végül mégse úszták meg a ferde tekinteteket, és az elfojtott mosollyal való köszönést a kollégák részéről. Persze, Brooke több ilyet tapasztalt, mint Matthew, hiszen ő volt az est főszereplője…

Egy idő után kezdte megunni a sok vizslató tekintetet, és inkább bevonult az irodájába. De sajnos onnan ki is kellett jönni egyszer… Egy pár nap elteltével lanyhult az érdeklődés, de Brooke még sokáig úgy érezte, hogy mindenki őt figyeli.

Miután nem kellett a kollégák állandó figyelmével törődnie, elővett egy másik problémát, amivel az utóbbi időben nem tudott foglalkozni: történetesen azt, hogy Matthew megcsalta őt a bulin (már ha lehet az ilyet megcsalásnak nevezni… - mert hogy hivatalosan nincsenek együtt). Elhatározta, hogy valamivel vissza fog vágni.

Az elkövetkezendő hetekben Brooke mást se csinált, mint hogy lépten-nyomon Matthew szeme láttára flörtölt a kollégáival. Nem zavarta különösebben, hogy Mickey is ferde szemmel néz rá. Úgy gondolta, ezzel mindent helyre tesz.

Egyik nap Matthew vendéget várt: egy másik cég igazgatóját, akivel megállapodást akartak kötni. Brooke látta, amint a férfi bemegy Matthew irodájába, és magában megállapította, hogy egész jól néz ki… Így, amikor Matthew telefonált neki, hogy vigyen be egy kávét, azonnal felpattant, és már rohant is. „Ez az én időm!”- gondolta.

Mikor belépett, Matthew és a férfi éppen beszélgettek az íróasztalnál.

-Jó napot! – köszönt Brooke, és letette a tálcát az asztalra. –Szia, Matt.

-Szia. Monsieur Fernandez, bemutatom a titkárnőmet, Brooke Kendle-t. Brooke, ez itt Monsieur Fernandez, a Bloomingdale’s igazgatója.

-Bonjour – fogta meg a lány kezét a férfi.

-Nahát, maga francia? – lelkendezett a lány.

-Oui, mademoiselle. Nagyon örülök, hogy megismerhettem.

-Én is örülök. Imádom a franciákat. Ja, és nagyon csinos az öltönye – súgta oda a férfinak Brooke. De arra ügyelt, hogy ezt a megjegyzést Matthew is hallja.

-Akkor talán el is kezdhetnénk a megbeszélést, Monsieur Fernandez – szakította félbe a Brooke és Fernandez közti beszélgetést Matthew.

-Szép neve van – mondta Brooke-nak Fernandez, pedig már a hátában érezte Matthew féltékeny pillantását.

-Tudja, mi hangzik még jobban? A telefonszámom… - incselkedett tovább a lány.

-Jó, köszönjük szépen, Brooke! – lépett oda Matthew, és elkezdte kifelé tolni a lányt. –Azt hiszem, most már visszatérhetsz a munkádhoz.

-Már végeztem.

-Igazán? Akkor segíts légy szíves Daisy-nek, mert neki még rengeteg munkája van. Megbocsát egy pillanatra, Monsieur Fernandez?

Matthew is kiment a lánnyal a folyosóra.

-Mi a fene volt ez a bájolgás?

-Barátkoztam.

-Akkor megkérhetnélek, hogy legközelebb csak simán hozd be a kávét, és ne barátkozz?

-Bocs, hogy kedves vagyok az emberekkel.

-Brooke, mindketten nagyon jól tudjuk, hogy ez nem kedvesség, vagy barátkozás volt, hanem flörtölés, és nem is gyengén…

-És talán zavar?

-Öhm… nem… nem… egyáltalán… - Matthew nem nézett a lányra, mert félt, hogy az rájönne, mi baja van.

-De igenis zavar! Látom rajtad!

-Nem!

-Na, jó. Én ezen nem vitázok tovább. Te se vagy az a ma született bárány! Amit a partin levágtál azzal a csajjal…

-Aha, szóval innen fúj a szél!

-Nem fúj sehonnan… - most Brooke jött zavarba. –Képzelődsz…

-Nagyon jól tudom, hogy nem esett jól az, hogy Nicky-vel flörtöltem. Valld be.

-Nincs mit bevallanom.

-Elnézést, Matthew – nyitotta ki az ajtót Fernandez. –De meddig kell még várnom? Sajnos nincs túl sok időm.

-Egy pillanat, és megyek.

Mikor Fernandez visszament az irodába, Matthew újra a lány felé fordult.

-Még nem végeztünk. Most vissza kell mennem, mert Fernandez-nek nincs ideje. De utána még beszélünk!

-Oké. Szia – azzal Brooke már indult is volna, de Matthew elkapta a karját.

-Apropó, miért ajánlgattad annyira a telefonszámodat Fernandeznek? Hiszen még nekem se mondtad meg…

Erre Brooke csak kinyújtotta a nyelvét, és elrohant. Tisztára, mint egy tízéves kislány…