Eltelt néhány hét. Lassan elmúlt november, és beköszöntött a tél. Esett a hó, és minden reggel fagy volt. A cégnél még mindig nem szűntek meg a gonosz pletykák, és Brooke kezdett komolyan maga alá esni.

Matthew nem tudta, mit tegyen. Ő nem vett észre semmit a pletykákból, csak arra tudott gondolni, hogy Brooke eltávolodott tőle. A Halloween-parti óta a lány kifejezetten ellenséges vele. Tudta, hogy nem kellett volna így visszaélnie a helyzetével.

Úgy döntött, elmegy a lányhoz, és mindent megbeszél vele. Ha jól sül el a dolog, talán még ma este… De nem, erre nem szabad még gondolni! Egy szál vörös rózsával ment föl Brooke-hoz, de arra nem gondolt, hogy a lány nem lesz egyedül.

-Szia, Matt! – nyitott ajtót Mickey.

-Ki az?! – kiabált ki Brooke.

-Matt!

-BE NE ENGEDD! Várj, Mickey, megyek segíteni, hátha nem tudnád rávágni az ajtót!

-Nem vágom rá az ajtót. Gyere be, Matt!

Brooke nem hitt a szemének, mikor látta, hogy Mickey beengedte Matthew-t.

-Nyugi, Brooke, nem fog rád ugrani…

-Nézz már rá! Szerinted így néz ki az, aki nem akar rám ugrani?

-Brooke, ha nem bírod elviselni, menj be a szobádba! – miután ezt kimondta Mickey, azonnal odahúzódott a lányhoz. –Ez nagyon apukásan hangzott? – kérdezte fojtott hangon.

-Aha…

-Figyu, srácok, nagyon ribancos ez a ruha? – jött ki Megan a szobájából, majd amikor meglátta Matthew-t, majdnem felbukott meglepetésében. –Á, szia, Matt… - mondta szégyenlősen.

-Szia, Megan. Egyébként, meg se kérdeztétek, miért vagyok itt, csak letámadtatok – váltott témát Matthew. –Brooke, beszélni szeretnék veled. Ezt pedig neked hoztam – nyújtotta a lány felé a rózsát.

-Dugd le a torkodon. Nincs mit megbeszélnünk.

-Tudom, Brooke, hogy mit gondolsz… De meg kell értened a helyzetemet…

-Istenem, Matt, ennyire nem ismersz? Pedig már egy ideje boldogítjuk egymást… Nem vagyok hajlandó elfogadni a bocsánatkérésedet. Most még térden csúszol, aztán megint átversz, és ez így megy tovább, mint egy sorminta.

-De igenis ismerlek! Te nem ismersz engem! Ha akarod, be is bizonyítom!

-Valóban? És hogyan?

-Hát, azt még nem tudom… De be fogom bizonyítani!

-Nekem van egy ötletem! – lépett melléjük Mickey. –Megan-nal összeállítunk egy kérdéssort, és aki nyer, az ismeri jobban a másikat. Na, benne vagytok?

-Én benne vagyok – mondta Matthew. –Brooke, vállalod a rizikót, hogy lebőgsz a barátaid előtt?

-Mi? Hogy én bőgök le? Esetleg te, drágám!

-Nyugi, srácok! Senki nem fog lebőgni. Egyezzetek meg valami tétben, mi pedig Meggel összeállítjuk a kérdéseket.

-Tét? Miféle tét? – nézett rá Brooke Mickey-re. –Nem elég az, hogy bizonyos tiszteletet vívok ki magamnak?

-Nem elég! – mondta Matthew, és önelégült vigyorral nyugtázta a lány arcára kiülő döbbenetet. Úgy tűnt, Matthew már ki is találta, mi legyen a tét. De Brooke se hagyta magát.

-Na, jó. Ha ez kell, akkor játszunk nagy tétben. Ha én nyerek, leszállsz rólam. De végleg, világos? Még egy ferde pillantást se szeretnék látni. Nincs több simi, nincs több csók, és nincs több „Gyere föl a lakásomra!”.

-Oké – Brooke meglepődött, hogy a férfi milyen könnyen beleegyezett. –Ha te nyersz, nincs több simi, nincs több csók, nincs több „Gyere föl a lakásomra!”. De ha én nyerek… - Matthew elvigyorodott. –Eljössz velem a Bahamákra – két hétre!

-Neked aztán van képed…

-Figyelj, én is megígértem, hogy leszállok rólad. Neked is bele kell egyezned.

-Na, jó. Úgyis én nyerek – miután kezet fogtak, leültek a kanapéra várni, míg elkészülnek a kérdések. Persze, tisztes távolságban ültek egymástól…

Mikor Mickey és Megan letették a tollat, Brooke és Matthew egyszerre ugrottak föl a kanapéról.

-Kész?

-Kész. De először el kell döntenünk, hogy ki kezdje.

-Lányoké az elsőbbség, ez csak természetes – mondta Brooke.

-De ez nem igazságos. Inkább döntsük el pénzfeldobással.

-Ez jó ötlet! – egyezett bele Mickey. –Ha fej, akkor Matt kezdi, ha pedig írás, akkor Brooke. Megan, van egy érméd?

-Aha, tessék.

Mickey feldobta a pénzt, majd elfelejtette elkapni… Az érme beleesett egy dobozba, amiben a kínai kaját rendelték. A srác kihalászta.

-Fej! – mondta boldogan. –Matt kezdi! – majd lenyalta az érmét.

-Ez nem ér, a kajádban landolt! – mondta Brooke, akin látszott, hogy cseppet sincs ínyére az, hogy Matthew kezdi a játékot. Durcásan leült a kanapéra, míg Matthew kiment a TV elé, és odaállt Mickey mellé.

-Mindketten tíz-tíz kérdést kaptok. Matt, a te kérdéseid Brooke-ról fognak szólni, Brooke, neked természetesen fordítva. 30 másodpercetek lesz arra, hogy jól válaszoljatok. Aki a legtöbb kérdésre jól válaszol, az nyer – ismertette Mickey a játékszabályokat. Megan közben leült a fotelba, és elővett egy csomag kekszet. Brooke rá se bírt nézni a kajára, pedig Megan őt is megkínálta. A gyomra görcsben volt.

-Na, mehet?

-Mehet – bólintott Matthew.

-Éééés, rajt! – Mickey lenyomta a stopperórát. –Hogy hívják Brooke lovát?

-Shannon!

-Brooke azt mondja, ez a kedvenc filmje…

-Dirty Dancing!

-De ami valójában a kedvence…

-Az Operaház Fantomja! – Brooke nem tudott rájönni, hogy Matthew ezt honnan tudhatja. Dühösen dőlt hátra a kanapén.

-Mitől fél a legjobban Brooke?

-Attól, hogy olyan lesz, mint az anyja, és vénlány marad!

-Igen! Mit utál a legjobban?

-A hazugságot… - mondta Matthew, és próbált nem ránézni a lányra, aki diadalmas vigyorral hajolt előre.

-Mi volt Brooke beceneve pom-pom lány korában?

-Csodacsatár Csini Csajszija!

-Ezt meg honnan tudod?! – kérdezte Brooke rémülten. Alábecsülte ellenfelét…

-Hány szelet csokit evett meg egyszer szerelmi bánatában? – hangzott a következő kérdés.

-Ööö… három?

-Nem, tizennégy.

-Kösz, Mickey… - Brooke rettenetesen szégyellte magát, de azért annak örült, hogy Matthew nem tudta a választ.

-Brooke gyerekkorában gyakran megverte a húgát, Jennifer-t. Mivel büntette őt az édesanyja?

-Öhm… Hú, ez most nem jut eszembe… Pedig már mondta…

Brooke kezdett örülni, hogy nem fogja tudni a választ. Örömében kért egy kekszet Megan-tól.

-Két másodperc… - mérte az időt Mickey.

-Ööö… egy hétig spenótot kapott enni!

-Hát, ez hihetetlen… A válasz helyes! – mondta Mickey.

-Ez az! – Matthew ugrott egyet örömében, Brooke pedig félrenyelte a kekszet.

-Brooke egyéves korában mondta ki az első szót. Mi volt ez a szó?

-Gliba… - mondta Matthew gügyögve, és közben Brooke-ra nézett.

-Olyan szó nincs is – mondta a lány durcásan.

-De ez volt az első szavad…

Ekkor Megan fölállt a fotelból, és odalépett Mickey mellé.

-Az utolsó kérdést én fogom mondani, mivel Mickey „kellék” lesz. Ugyanis ez nem kérdés lesz, hanem szituációs gyakorlat.

-Oké, jöhet – Matthew csípőre tett kézzel várta, vajon mit találtak ki.

-Szóval, a feladat így hangzik: Brooke esküvőjén a részeg nagybácsi elkezd randalírozni. Neked le kell szerelned – azzal Megan kilökte Mickey-t a szoba közepére. A srác egy papír pohárral a kezében elkezdett kacsázva járkálni.

-Amikor… hukk! … Brooke kicsi volt…

Erre Matthew rávetette magát a srácra, elkapta a térdénél, fellökte, a kezeit pedig hátrafogta.

-Hú, szép volt…– könyvelte Megan. –Tehát, most úgy állunk, hogy Matt-nek 10-ből 9 pontja van. Az az egy pontveszteség a csokis kérdésnél volt. Jól állsz, Matt.

-Köszi – Matthew leült Brooke mellé a kanapéra, de a lány fölállt, mert ő következett.

-Ne bízd el magad ennyire, Matt – mondta Brooke. –Úgyis én nyerek.

-Jöhet az első kérdés, Brooke? – kérdezte Mickey.

-Aha!

-Tehát, óra indul! Hány évesen fogta meg először Matt egy lány mellét?

-Tizennégy!

-Igen! Matt apja kirúgta a postásukat. Miért?

-Mert Matt ellopta az apja Playboy-ait, és az öreg azt hitte, hogy a postás volt.

-Meddig tartott Matt leghosszabb kapcsolata egy lánnyal?

-Egy hétig.

-Matt mindig megrendeli a New York Times-ot. Milyen névre érkezik az újság?

-Ööö… hát a nevére, Matthew Butler…

-Nem, az újság Matt-Rac Bajnok névre érkezik.

-A francba!

-Pedig minden egyes alkalommal ellopod azt az újságot, azt’ mégse tudtad a választ? – kérdezte Matthew kárörvendő vigyorral. Brooke nem nézett rá.

-Ha választhatna, Matt miről mondana le: a kajáról vagy a szexről?

-A kajáról…

-Egyszer nagyon idegesítette egy lány, aki teljesen rá volt kattanva. Mit mondott a lánynak, hogy levakarja magáról?

-Elhitette vele, hogy elutazik Jemenbe fél évre. Aztán nem győzött bujkálni a lány elől…

-Matt mindig szeretett keresztbe tenni a bátyjának. Mondj egy dolgot, amivel szívatta!

-Hát… Egyszer nejlont feszített ki a WC-deszka alá, így amikor a bátyja elment WC-re, szétfröcsögött a…

-Jó, oké – szakította félbe Mickey. –Sorolj föl három dolgot, amit Matt részegen csinált!

-Öhm… Lássuk csak… - a lány megpróbálta emlékezetébe idézni, mit mondott neki Matthew, amikor a szülinapi buli után kissé másnaposan ébredt. -Letolt gatyában macarenát táncolt az asztal tetején… – számolta az ujjain. –Lehülyézte a főnökét… És… Lefelé lógott valami hajó korlátján, és énekelt – ezt még valamikor régebben mondta neki a férfi. -Megvan a három!

-Oké. A következő feladat a szituációs dolog lesz. Megcsinálhatod, habár nem érdemes, mert Matt jobban nyerésre áll… - vette halkabbra a hangját Mickey.

-Mi van?

-Semmi. Szóval, a szitu a következő: mondj egy pohárköszöntőt… – Matthew felvihogott, mert eszébe jutott a szülinapi buli. –Amiben egy pár jó szót említesz Matt-ről. Rajt!

Brooke, kezében az előző körben Mickey által használt papír pohárral, Matthew felé kezdett sétálni.

-Matt nagyon jófej. Bírom, ahogy mindig meg tud nevettetni. Arról, hogy milyen jó ember, meggyőződhettem a múltkor, amikor együtt zuhanyoztunk… Csirió! – azzal Brooke megemelte a poharát, és visszasétált a helyére. Mickey és Matthew csak bámultak.

-Újra versenyben vagy!!! – könyvelte szorgosan Mickey. –És most jön az utolsó kérdés. Te és Matt jelenleg egyformán álltok: 10-ből 9 pontotok van. Ha most jól válaszolsz, te nyersz. De ha nem tudod a választ, akkor Matt örülhet. Készen vagy?

-Igen.

-Tehát, az utolsó kérdés: mi Matt végzettsége?

-Öhm… - Brooke teljesen leblokkolt. A fenébe is! Pedig ezt tudta… Jaj… Mi lehet az? –Ööö… valami reklám izé… marketing… - Matthew érdeklődve hajolt előre, Megan is abbahagyta a keksz ropogtatását. –Jaj… Nem tudom…

-Öt másodperc…

-Ööö… most igazgató… de mi…? A fenébe… nem jut eszembe… Á, persze! Marketingező bigyóka!

-Nem! – Mickey hitetlenkedve nézett a lányra.

-Jó, oké… - Brooke próbált még tovább gondolkozni, de ekkor Mickey lenyomta a stoppert.

-Lejárt az idő…

-NEEEEEM!!!!!!!!! – Brooke teljesen maga alá zuhant, Matthew pedig vidáman odalépett a lányhoz.

-Na, mikor indulunk, kicsim?

-Hagyj békén!

-Ne engem hibáztass!

-De igenis téged hibáztatlak!

-De miért? Nem én kényszerítettelek, hogy belemenj az alkuba!

-Dehogynem!

-Ha tudtad volna a választ a kérdésre, nem kéne jönnöd.

-Ostoba, igazságtalan kérdés volt!

-Ne fogd rá a kérdésre! – szállt be Mickey is.

-Brooke, készülj, holnap indulunk a Bahamákra! – Matthew felvette a kabátját. –Mondjuk, délelőtt tizenegy körül itt vagyok érted. Addig pakold össze a cuccod. Sziasztok! – azzal Matthew elment.

Brooke teljesen magába roskadva ült a kanapén.

-Nyugi, Brooke, ne légy ennyire elkeseredve – nyugtatta Megan. –Inkább örülj! Más a fél karját odaadná, ha csak egy napra is elmehetne Matt-tel akárhova.

-De én nem örülök, érted?! Két percet se bírok ki vele, nem hogy két hetet! Vagy felkötöm magam, vagy őt nyírom ki, de ez így nagyon nem lesz jó…