42. fejezet
Csibebaba 2006.11.09. 20:43
A repülőút
-Brooke, kelj föl!
-…
-Brooke! Ébredj! Mindjárt itt van Matt! – ébresztgette barátnőjét Megan.
-Na, és? – Brooke átfordult a másik oldalára. –Úgyse megyek vele sehova.
-De igenis mész! Gyerünk! Térj már magadhoz! – Megan megpróbálta kihúzni barátnőjét az ágyból, de Brooke nem hagyta.
-Hagyj aludni! Álmos vagyok.
-Már fél tíz is elmúlt!
-És mikorra jön Matt?
-Tizenegyre.
-Na, látod. Akkor minek izgassuk magunkat? Van még addig másfél óránk.
-De ez az idő nagyon kevés! Még össze kell pakolnod, meg kell keresned az útleveled – ami nem egy pár perces meló lesz… Sőt, magadat is fel kell még tuningolnod!
-Mi van??? Ezt meg hogy érted?
-Hát csak nem gondoltad, hogy ilyen fejjel fogsz elé állni? – kérdezte Megan, majd kihasználva Brooke döbbentségét, kihúzta barátnőjét az ágyból.
-Ne hidd azt, hogy majd egy ilyen alak miatt ezt a másfél órát a fürdőszobában fogom tölteni…
-De igenis azt hiszem! – Megan betuszkolta Brooke-ot a fürdőbe. –Majd mi Mickey-vel segítünk bepakolni. Amíg te készülődsz, mi elkezdjük a rámolást.
Mikor Brooke kijött a fürdőből, Megan és Mickey elégedetten álltak a bőrönd mellett.
-Azt se tudjátok, mit akarok vinni – mondta Brooke. Kinyitotta a bőröndöt, és sorban elkezdte kihajigálni belőle a cuccokat. –Ez nem kell... Ez se… Jesszusom, ti mit gondoltatok?! Azt hittétek, hogy elviszem ezeket a cuccokat?!
-Igen.
-De hát ezek mind…
-Ezek mind nagyon szexis cuccok. És ilyeneket kell vinned a Bahamákra. Hogy elkápráztasd Matt-et…
Erre Brooke megfordult, és villámló szemekkel ránézett barátaira.
-Na, jó, ebből elég. Világosan megmondtam, hogy nem lesz köztünk semmi Matt-tel. Úgyhogy szeretném, ha végre ti is leakadnátok erről a témáról. Most pedig inkább egyedül pakolnék, ha nem haragszotok.
Mikor Megan és Mickey kimentek a szobából, Brooke végignézett azokon a ruhákon, amiket kitett a bőröndből, majd meggondolta magát, és egy párat mégis visszadobott a táskájába. Ki tudja…
Tizenegykor pontosan megérkezett Matthew. Mint mindig, most is lehengerlő volt, és szemét le sem vette Brooke-ról.
-Kész vagy?
-Aha.
-Mindent beraktál? Tudod, ruhák, iratok, satöbbi.
-Mindent beraktam.
-Fürdőruhát hozzál! Tudod, a tengerparton nem árt az ilyesmi…
-Tudom. Raktam be fürdőruhát.
-Útleveled legyen kéznél.
-Oké, idetettem a pultra – fordult a lány a konyhapult felé. –Ó, istenem, nem látta valaki az útlevelem?! – kérdezte a lány kétségbeesve, mikor nem látta sehol az útlevelét.
-Nem lehet, hogy a szobádban hagytad? – kérdezte Megan.
-Nem, onnan kihoztam, erre határozottan emlékszem. Jaj, lehet, hogy becsomagoltam?! Ne, ezt nem hiszem el! – Brooke elkezdte kicsomagolni a bőröndjét.
-Szerinted meddig vicces, hogy én dugtam el? – fordult Megan-hoz Mickey.
-Te hülye! – Megan kikapta a srác kezéből az útlevelet, és Brooke kezébe nyomta. –A kedves kis Mickey Egér eldugta.
Végül nagy kínkeservesen elindultak a reptérre. Brooke nem szólt hozzá Matthew-hoz, a férfi hiába próbált beszélgetést kezdeményezni. Még mindig roppantul igazságtalannak tartotta azt, hogy Matthew ilyen úton kapta meg őt két teljes hétre.
A repülőn egymás mellett ültek, de mellettük még ült egy másik férfi is, mivel hármas ülések voltak. Matthew ezúttal nem nyugodott bele abba, hogy a lány nem válaszol neki.
-Mi bajod van velem? – kérdezte.
-Szerinted?
-Nem tudom, homályosíts föl légy szíves.
-Legyen elég az, hogy még mindig nem tettem túl magam a Halloween-partin. Ez a játék meg, amit megnyertél, és amiért eljöttem veled, egyenesen felbosszantott.
-Pedig szerintem nem vagyok közömbös számodra.
-Ezt meg hogy érted?!
-Hát, semmi… Csak például, amikor lovagoltunk…
-Akkor nem volt semmi.
-Jól láttam, hogy néztél rám, mikor levettem a felsőmet.
-Nem néztem rád sehogy…
-Dehogynem. Úgy zavarba jöttél, hogy az már szörnyű!
-Hogy én?! Zavarba jöttem?! Sokkal több kell ahhoz, hogy te zavarba hozz engem.
-Fogadjunk, hogy egy másodperc alatt zavarba tudlak hozni.
-Ugyan már!
-Nem hiszed?
-Nem.
-Hát, jó, te akartad… KISASSZONY! NEM ÉRDEKEL, MENNYIRE SZERETNÉ, AKKOR SEM IZÉLEM MEG MAGÁT A MOSDÓBAN!!! – mondta a lánynak Matthew, „kissé” emelt hangon. Brooke eltátotta a száját megdöbbenésében, és fülig elvörösödött.
Rettentően mérges volt Matthew-ra. Főleg, amikor egy másik férfi odament hozzá…
-Öhm… hölgyem… most kimegyek a mosdóba. Ha gondolja…
-Hát akkor csak menjen. Na, menjen már! – hajtotta el Brooke.
Matthew halkan kuncogott mellette. Erre Brooke fölugrott, és megpuszilta a Matthew előtt ülő nagydarab kopasz fickó fejét. A férfi hátrafordult, és villámló szemekkel ránézett Matthew-ra. Matt összehúzta magát, és félve nézett a fölé magasodó férfire.
Mikor a kopasz leült, Matthew ránézett Brooke-ra, aki szinte vörös volt az elfojtott nevetéstől. Matthew odahajolt a szomszédjától, és a lány számára eléggé hallható módon megszólalt:
-Hé, uram! Emlékszik arra a tanárnőre, aki gyereket szült az egyik tanítványának? Ő az… - mutatott Brooke-ra.
Brooke erre felkapta a kávéját, és Matthew ölébe öntötte.
-Mi… Mit csinálsz?!
-Elnézést – szólt Brooke a stewardess-nek. –Van egy kölcsön nadrágjuk? A barátomnak volt egy apró balesete… - mondta mosolyogva.
Mikor végre megérkeztek a Bahamákra, mindketten kellő mértékben megelégelték egymás ostoba vicceit. És még előttük áll két teljes hét…
|