Már négy napja voltak a Bahamákon, és Brooke kezdte magát nagyon jól érezni. A szálloda, ahol laktak, ötcsillagos volt, és Brooke külön örült annak, hogy Matthew külön szobát kért. A két szobának közös terasza volt, de ezen kívül sehol máshol nem nyílt egymásba a két szoba.

Brooke felhívta Megan-t, mert mióta megérkeztek, még nem beszélt vele.

-Szia, Meg! Itt Brooke.

-Szia! Mi van veled?

-Semmi különös.

-Milyen a szobád?

-Jaj, nagyon klassz! Imádom! Olyan szép, és gyönyörű a kilátás, meg minden! Hatalmas franciaágy van, meg ilyen süppedős szőnyeg, és annyira szuper!!!

-Az tényleg jó lehet. És Matt?

-Mi van vele?

-Közös szobátok van?

-Dehogyis, még csak az kéne!

-De az ő szobája a tiéd mellett van, nem?

-De igen. És a teraszunk közös.

-És ki szoktatok ülni csevegni?

-Nem.

-Akkor mit csináltok ott, a Bahamákon, kettesben???

-Hát… Sok mindent. Minden este elvisz vacsorázni valami menő étterembe. És minden alkalommal hoz nekem egy szál vörös rózsát. Már tele van velük a szobám.

-Addig jó, míg így rajong érted. És fürödtetek már a tengerben?

-Nem, még nem volt idő. Tudod, egy csomó más helyre mentünk. De hogy ne csak rólam beszéljünk: ti hogy vagytok?

-Megvagyunk, köszi. Mickey húzza az igát a cégnél, megmondhatod Matt-nek. Én meg szorgosan hordom a kajákat az étteremben. Ja, és flörtölök a séffel…

-Nocsak! Helyes?

-Nagyon! És olyan cuki! Van egy kis gödröcske az arcán, mikor mosolyog. És ma megdicsért, hogy csinos vagyok…

-Jaj, szurkolok nektek! De ugye nem felejtkezel el arról, hogy nem szabad sok szénhidrátot enned?

-Á, dehogyis! – mondta Megan, és megpróbálta halkan ropogtatni a csipszet.

-Mit eszel?

-Tofut – mondta Megan gondolkodás nélkül.

-Remélem is. Nehogy gurulj nekem, mire hazaérek!

-Ne aggódj, tudom türtőztetni magam.

Ekkor Brooke az ajtó felé nézett, mert belépett Matthew.

-Figyi, Meg, most le kell tennem, mert itt van Matt. Majd még beszélünk.

-Oké, szia! És Brooke…!

-Mi az?

-Dobd be magad!

-Meg!

-Jól van, jól van, csak úgy mondtam…

-Most már tényleg szia!

Azzal Brooke gyorsan letette a telefont, mielőtt Megan újabb tanácsot adna neki, és ránézett Matthew-ra. A férfi nagyon jól nézett ki, és Brooke akaratlanul is végigfutatta rajta a szemét.

-Szia, Matt. Mizújs?

-Csak szólni akartam, hogy péntek este egy fogadásra kell mennem, és szeretném, ha velem jönnél.

-Jó, de mit csináljak én ott, annyi puccos ember között? Hidd el, Matt, ez nem jó ötlet. Hiszen még ruhám sincs, amit felvehetnék.

-Emiatt ne aggódj. Vettem neked egy ruhát, ami szerintem tökéletes lesz. Mindjárt behozom.

Matthew átment a saját szobájába, és áthozta a ruhát, amit a lánynak vett. Brooke kibontotta a dobozt, és a lélegzete is elállt, olyan gyönyörű ruhát választott neki Matthew. A ruha vajszínű volt, a földig ért, és apró csillámok voltak rajta. Ujja nem volt, csak egy-egy áttetsző, selyempántja, amit – döntötte el Brooke – le fog húzni a válláról, mert úgy szebb. Az egész ruha nagyon könnyű volt, selyemből készült.

-Tetszik? – kérdezte Matthew.

-Matt, ez… Ez gyönyörű! Alig jutok szóhoz… Istenem, már alig várom, hogy felvehessem!

-Remélem, jól fog állni.

-Úgy látom, pont eltaláltad a méretet.

-Hát, az eladó segített. Olyasmi forma volt, mint te, úgyhogy megkértem, hogy próbálja fel. Rá jó volt.

-Nem is tudom, mit mondjak, hogy ennyit törődsz velem. Annyira… annyira aranyos vagy! – mondta a lány, majd lesütötte a szemét, mert rádöbbent, hogy kicsit jobban kiadta magát, mint szerette volna.

-Szívesen teszem. Remélem, azért meg fogsz velem békélni. Ja, és hoztam még valamit – vett elő egy kis bársonydobozkát.

-Mi ez? – nyitotta ki Brooke a dobozt. A dobozkában egy gyönyörű nyaklánc volt. –Ó, Istenem! Ez… ez… Matt, mondd, miért vagy velem ilyen kedves? Meg sem érdemlem…

-Dehogynem. Ezt is a fogadásra vedd föl.

-Oké. Annyira, de annyira köszönöm! Nem is tudom, hogy háláljam meg… - mondta Brooke boldogan, majd hirtelen eszébe jutott, hogy Matthew esetleg visszaélhet ezzel a kijelentésével, és gyorsan elharapta a mondat végét.

-Nem kell meghálálnod. Remélem, előbb-utóbb meg fogsz velem békülni. Nekem ennyi is elég lesz.

Mikor Matthew kiment a szobából, Brooke leült az ágyára, és újra megnézte a ruhát.

„Olyan aranyos ez a Matt. Tényleg, annyiszor megbántottam már, meg olyan csúnyán viselkedtem vele nem is egyszer, és mégis… Továbbra is kitart mellettem. De miért? Mivel érdemeltem ki ezt a különleges figyelmet, ezt a törődést? Még mindig nem vagyok benne teljesen biztos, hogy helyesen döntök, ha megbocsátok neki… De ha mégis?”