Eljött péntek este. Brooke izgatottan készülődött a fogadásra. Maga se tudta, miért jött ennyire lázba ettől a dologtól, hiszen volt már egy-két ilyen fogadáson, partin. De most mégis úgy érezte, ez más lesz, mint a többi. Érezte, hogy ma este valami meg fog változni. Benne volt a levegőben…

Először is bevette magát a fürdőszobába, és lezuhanyozott. Utána bekente magát testápolóval, hogy igazán ápolt legyen a fogadáson. Hiszen, ki tudja, kik lesznek ott, milyen istenverte puccos társaság… De Brooke egyébként is nagyon szeretett ápolt és szép lenni. Mikor kiment a fürdőből, tekintete a ruhára siklott, ami az ágyán feküdt. Már alig várta, hogy felvehesse. Rettentően tetszett neki a ruha, és egyszerűen nem tudta elképzelni, hogy Matthew hogy találhatta ki az ízlését. Kinyitotta a szekrényét, és elővette a legszebb fehérneműjét. Ezen a fogadáson tökéletes akart lenni, ezért ügyelt minden apró részletre. A kedvenc fehér, csipkés harisnyáját vette föl. Különösen szerette ezt a harisnyát, mert ugyanolyan volt, mint a kedvenc filmjében, az Operaház Fantomjában Christine-nek. Belebújt a ruhába, és megpördült a tükör előtt. A ruha olyan volt, mint egy álom. Könnyű esésű selyem, és úgy állt Brooke-nak, mint ha rá öntötték volna. Még nézegette magát egy kicsit a tükörben, majd elővette a hajkeféjét, és megfésülködött. Haja lágy hullámokban omlott vállára, ezzel keretezve a lány finom metszésű arcát. Elővette a sminkesdobozát, és kisminkelte magát. Elégedetten szemlélte magát a tükörben, fújt magára egy pár csepp parfümöt, majd felvette a kedvenc fehér körömcipőjét, és bepakolt néhány dolgot a kis táskájába.

Ekkor kopogtak. Matthew állt az ajtó előtt. A férfinek a lélegzete is elakadt, amikor megpillantotta Brooke-ot. A lány elmosolyodott, és lassan megpördült Matthew előtt.

-Na, hogy tetszik?

-Gyönyörű vagy… - suttogta a férfi. –És a ruha is csodásan áll rajtad.

-Köszönöm. De a nyakláncot még fel se vettem.

-Majd én segítek felvenni.

Brooke Matthew kezébe adta a láncot, Matthew pedig gyengéden félresimította a lány haját a nyakából, és bekapcsolta a láncot. Szívesen megcsókolta volna a lány nyakát, de mégse tette. Brooke is érezte ezt a különös vibrálást, ami köztük volt ebben a percben, és mintha egy kissé megrémült volna, elhúzódott Matthew-tól.

-Köszi a segítséget.

-Nincs mit. Akkor indulhatunk?

-Persze.

A fogadás nem messze volt a szállodától. Egy másik szállodában rendezték, kint a teraszon, ahol egy hatalmas éttermet rendeztek be. A terasznak nem volt teteje, így a csillagos égbolt alatt tartották a partit.

Matthew végig Brooke mellett szeretett volna maradni, de nem tehette, mert elhívták egy-két helyre, ahol új embereknek mutatták be. Brooke ilyenkor egyedül maradt, de nem unatkozott, hanem új barátokat szerzett. De néha azért egy kicsit hiányzott neki Matthew. Szerette volna maga mellett tudni a férfit, érezni szerette volna, ahogy hozzáér; a szemébe akart nézni, és benne meglátni azt a hatalmas szenvedélyt, amit Matthew iránta érzett. Egy kicsit megzavarodott ezektől a gondolataitól, hiszen kezdte úgy érezni, hogy szereti Matthew-t. De azt, hogy szereti, igazából, még nem merte kimondani…

Kiment a terasz végére, és odaállt a korlát mellé. A kezében egy pohár pezsgőt tartott, és néha belekortyolt. Felnézett a csillagos égboltra, ahonnan a csillagok nevetve néztek le rá, mint megannyi apró gyertyaláng. Hallgatta a tenger zúgását, és gondolatban már valahol máshol járt… Egy forró fürdő, aztán pedig be a jó meleg, pihe-puha ágyba…

-Szia, Brooke! – köszönt rá Matthew hirtelen.

-Jaj, de megijesztettél.

-Bocsi, nem akartam. Szép esténk van – nézett föl Matthew is az égre.

-Aha, én is épp azt figyeltem, hogy szikráznak odafent a csillagok.

-Látod ott, azt a különösen fényes csillagot? – mutatott a férfi egy csillag felé.

-Igen.

-Azt neveztem ki a csillagomnak. Azt hiszem, vigyáz rám, és segít nekem, ha nehéz helyzetbe kerülök.

-Ez szép. Nekem nincs csillagom.

-Mindenkinek van csillaga. Keressük meg a tiédet is! Nézd csak, ott! Az lehet a tiéd.

-Miért pont az?

-Mert olyan gyönyörű, mint te.

Brooke elpirult. Matthew eddig is mondott neki ilyeneket, de eddig fel se vette.

-Köszönöm…

Ezután együtt nézték tovább a csillagokat, és Matthew már biztosan érezte, hogy most már a lány se közömbös iránta.

-Brooke…

-Igen?

-Jól érzed magad itt, velem?

-Igen. Gyönyörű ez a hely, és te is olyan…

-Milyen vagyok?

-Kedves… És annyira jófej.

-Kedvelsz?

-Hát… igen…

-Ennek örülök – mosolygott rá a lányra, és Brooke úgy érezte, mindjárt összecsuklik ettől a mosolytól.

-Tudod… Annyira megváltoztak a dolgok… Ezelőtt olyan… Olyan hülyén viselkedtem veled, de most… - Brooke Matthew felé fordult. –Nem tudom, mi ez… vagyis tudom, de… magamnak sem merem bevallani…

-Mit?

-Hát… kezdem úgy érezni… hogy… ami köztünk van, az… az én részemről egy kicsit megváltozott azóta, mióta idejöttünk…

-Hogyan…?

-Tudom, hogy te eddig se csak a barátom akartál lenni… de most már én is… szóval… én is… - Brooke nem tudta tovább folytatni. Hozzásimult Matthew-hoz, és megcsókolta. Annyira jólesett neki, hogy nem is akarta abbahagyni. De Matthew elhúzódott tőle.

-Brooke, biztos vagy ebben? Nem szeretném, ha…

-Még soha semmiben nem voltam ennyire biztos – Brooke most még szenvedélyesebben csókolta meg a férfit. Matthew visszacsókolt, és szorosan magához ölelte a lányt.

Ott álltak, összefonódva, a csillagos ég alatt, és tudták, hogy erre az estére örökké emlékezni fognak…