-Mickey, én szeretnék hozzád költözni!

Ez a mondat Megan száját hagyta el egy álmos, szürke délutánon, amikor Brooke Matthew-nál volt, Megan pedig már nagyon unta, hogy minden éjszaka át kellett hurcolkodnia Mickey-hez, mert a telefonálások nem maradtak abba.

-Miért nem szólsz már Brooke-nak, hogy eleged van?

-Mert félek, hogy megharagudna rám.

-Dehogyis! Most olyan szerelmes, mint egy ágyú, ilyenkor lehet vele beszélni.

-Hát, jó, majd megpróbálom.

De ez a „próba” elmaradt. Soha nem volt megfelelő az alkalom, Brooke pedig kezdett rászokni, hogy inkább Matthew-nál töltötte az éjszakát.

A cégnél Brooke és Matthew megpróbáltak teljesen közömbösen viselkedni egymással, mert nem akarták, hogy kitudódjon a kapcsolatuk. Matthew ugyan legszívesebben világgá kürtölte volna, de Brooke óvatosabb volt. Tekintve, hogy miket kellett átélnie a Halloween-parti után…

Matthew David-nek azért elmondta, mert nem tudta magában tartani. De megkérte, hogy ne mondja el senkinek.

-És mégis… mikor jöttetek össze? – kérdezte David Matthew-tól.

-Hát, amikor a Bahamákon voltunk, volt az a fogadás. Tudod, annak a nagyképű manusnak a cége tartotta, akik tavaly meg akarták venni a reklám-részlegünket.

-Ja, az a… hogy is hívják? Valami tök hülye neve van.

-Aha, de ne kérdezd, hogy mi, mert én se tudom. Brooke valahogy érdekesebb volt…

-Na, igen, ott tartottunk, hogy mikor jöttetek össze?

-A fogadáson. Ott álltunk a teraszon, a korlátnál, és egyszer csak Brooke szerelmet vallott, és megcsókolt.

-Te persze nem ellenkeztél.

-Hát hülye vagyok én?

-Na és? Aztán mi volt?

-Aztán hazamentünk, és… és megtörtént. Ennyi.

-Hát, haver, nagyon jól keverted a kártyákat, azt meg kell mondanom. Nem volt egy egyszerű menet, de megérte. Megérte, ugye? – nézett rá David Matthew-ra.

-Hát, tény, hogy mióta először szeretkeztünk, nem tudok aludni. Tudod, Dave, ez annyira más volt, mint az eddigi afférjaim. Ez után nem éreztem azt, hogy le kell lécelnem, mert ennyi volt, és kész. Brooke teljesen más.

-Szereted?

-Azt hiszem, igen. De még nem tudom, hogy mit érzek igazán. Tudod, velem nem sokszor esett meg, hogy valakibe szerelmes legyek.

-És most? Hogyan tovább?

-Hát, most járunk, és le se tudunk szállni egymásról.

Ekkor kopogtattak, és Brooke lépett be.

-Szia, Matt… - köszönt boldogan, majd mikor meglátta David-et, elpirult, és próbált úgy tenni, mintha csak szimplán munkaügyben lenne itt. –Ha gondolod, visszajöhetek később is…

-Nem, Brooke, maradj csak. David már menni készült. És nem kell titkolózni – mondta Matthew, mikor látta, hogy a lány kicsit zavarban van. –Dave tud rólunk. Ugye nem baj, hogy elmondtam neki? Tudja tartani a száját.

-Hát, ha tényleg nem kotyogja el senkinek…

-Becsszó, Brooke! – ígérte meg David. –De akkor itt is hagylak titeket, hadd turbékoljatok, galambocskák. Majd még később benézek! Csövi!

Mikor David kiment, Matthew kulcsra zárta az ajtót.

-Így ni, most már senki nem nyit ránk – odasétált Brooke-hoz, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta. Brooke-on kellemes remegés futott végig, és hozzásimult a férfihoz.

-Ehhez nagyon értesz…

-Nem bírtad ki nélkülem, kicsim? – simogatta meg a lány haját Matthew.

-Hát, az is, meg hoztam egy pár iratot, amit alá kéne írnod, drágám. Aztán utána a tiéd vagyok.

-Egész napra? – Matthew megcsókolta a lány nyakát.

-Nem, sajnos csak tíz percre. Vissza kell mennem dolgozni.

-Én vagyok a főnököd, úgyhogy amíg nem mondom, hogy dolgozz, addig nem dolgozol.

-De Matt, haladnom kell a munkámmal. Viszont, ma este a tiéd vagyok. Sőt, ha akarod, éjszaka is…

-Oké, akkor ma este elviszlek vacsizni, aztán pedig hazaviszlek, és… Na, jó, nem tervezgetek tovább, mert a végén nem tudunk majd dolgozni…

-Az jó lesz, ha most leállunk. Megyek vissza, és meglátogatom Mickey-t is. Aztán este találkozunk. Szia, szívem! – azzal Brooke megcsókolta a férfit, és miután sikerült kibontakoznia az öleléséből, kiment az irodából.

Este nagyon jól érezték magukat, és mivel Brooke ismét nem otthon töltötte az éjszakát, Megan végre kialudta magát.