Brooke és Matthew már majdnem két hete jártak. Ez nem nagy idő, de Matthew így is büszke volt magára, amiért már eddig is kibírta. Egyik nap váratlan vendége érkezett a férfinak… akinek nagyon nem örült…

-Hello, Matt Baby – hallotta az ismerős hangot az iroda ajtaja felől, és mikor felnézett, rájött, hogy sajnos nem tévedett a hang gazdáját illetően.

Az ajtóban egy magas, vékony, szőke nő állt. Vörös selyemruhát viselt, ami jól kiadta nőies alakját. A cipője is vörös volt, és a magas tűsarkaktól még magasabbnak tűnt. Halkan becsukta az ajtót, és Matthew döbbent tekintetétől kísérve odasétált a férfi íróasztalához, és egészen közel hajolt hozzá.

-Na, mi van, talán nem ismersz meg?

-Mi a fenét akarsz? – kérdezte végül Matthew. Látszott rajta, hogy nem látja szívesen ezt a nőt.

-Nahát, Matt, így üdvözlünk egy kedves régi ismerőst?

-Kedves??? Ez a te szótáradban mit jelent? Mert te minden vagy, csak kedves nem.

-Azt hittem, örülni fogsz a látogatásomnak.

-Nem, Wendy, nem örülök. Tudom, hogy nem baráti szeretetből látogattál meg. Mi kell? Pénz?

-Jaj, Matt, ne legyél már ilyen anyagias! Vannak más dolgok is…

-Ki vele, mennyi kell?

-Mondtam már, hogy nem pénzről van szó. Le vagy maradva egy körrel.

-Nem, Wendy, csak ismerlek. Akkor meg mit akarsz?

-Hát, mondjuk úgy, hogy egy kis segítségre lenne szükségem.

-Miért? Talán a fószered megint belevitt valamibe? Sajnálom, Wendy, de nem tudlak kihúzni a trutyiból.

-Nem, nem erről van szó. Egyébként ne is említsd nekem azt a barmot. Lelépett egy másik macával.

-Várj, kitalálom: és kiforgatott mindenedből, ugye?

-Hát, így is mondhatjuk. Szóval, segítesz?

-Miben?

-Kéne egy állás, és egy irtó jó pasi… például te…

-Na, nem, Wendy, arról szó sem lehet.

-Mert? Talán prűdek lettünk, babám? – kérdezte Wendy, és hozzásimult Matthew-hoz, aki időközben az ablakhoz sétált, és rágyújtott egy cigire.

-Nem erről van szó. Nekem barátnőm van.

Wendy erre hangosan felkacagott.

-Hogy neked??? Barátnőd???

-Most mi van?

-Bocsi, csak nehezen tudom elképzelni, hogy pont te… Matthew Butler, a nőfaló… kezd benőni a fejed lágya?

-Hagyj békén, Wendy.

-Egyébként, hallottam egy s mást…

-Miket?

-Hát, hogy ez a kiscsaj itt dolgozik a cégnél… meg hogy felpofozott a Halloween-partin.

-Igen, ez igaz. És?

-Semmi, csak jófej csajszi lehet, ha ilyet mert csinálni. Biztos megérdemelted.

-Wendy, szerintem lassan leléphetnél. Nincs miről beszélnünk.

-De igenis van. Kell egy állás, Matt, és a kis barátnődé pont meg is felelne.

-Nem, arról szó sem lehet!

-Miért? A csaj már így is örülhet, hogy az övé vagy.

-Wendy…

-Vagy tudod mit? Nem kell az állás. Elég leszel nekem te is… - Wendy egyre közelebb húzódott Matthew-hoz, és ő is rágyújtott.

-Hányszor mondjam még, hogy kapcsolatban vagyok?! – Matthew kezdett egyre mérgesebb lenni, mert a nő erőszakosabb volt, mint hitte.

-Most miért vagy ilyen elutasító? Anno nem bántad, ha rád másztam…

-De az akkor volt, most meg most van. Te léptél le a Rióba, ráadásul nem egy jelképes összeggel, és most elvárod, hogy jópofizzak veled? Kopj le, Wendy!

Matthew sétálgatott az irodájában, és közben a hátában érezte a nő szúrós tekintetét.

-Na, jó, Matt, ha most nem jó, akkor visszajövök máskor.

-Nem, Wendy. Tűnj el, és ne is gyere vissza.

-Tudod, a barátnőd boldog lehet, hogy ilyen pasija van, mint te… - Wendy elkezdte kigombolni a férfi ingét, de Matthew arrébb húzódott. –Tényleg, egyáltalán szereted őt?

-Igen.

-Nagyon bátortalanul hangzott ez az igen.

-Miért, most hogy mondjam?! Úgyse tudom veled megértetni! Mert nem tudod felfogni a pici agyaddal, hogy köztünk vége mindennek!

-Annyira ellenséges vagy velem, Matt. Talán engem a „sötét múltad” részeként tartasz számon?

-Kopjál már le!

-Jó, elmegyek. De mielőtt itt hagynálak… búcsúzzunk el tisztességesen…

Azzal Wendy még lejjebb gombolta Matthew ingét, és teljesen hozzásimult. Megcsókolta a férfit, és már nem volt idő arra, hogy ellökje magától a nőt, amíg meg nem látják őket.

-Matt, itt van még néhány irat, amit… - nyitott be Brooke. Mikor meglátta Matthew-t és Wendy-t, elejtette az iratokat, és teljesen sóbálvánnyá dermedve állt az ajtóban. –Úgy látom, zavarok…

-Nem, Brooke, ez nem az, aminek látszik…

Brooke még mindig nem tért magához a döbbenetből. Sarkon fordult, és kirohant az irodából.

-Brooke, várj! – Matthew lerázta magáról Wendy-t, és rohant a lány után.

-Ez a csaj a barátnőd? Helyes kis fruska… - jegyezte meg Wendy, mielőtt Matthew otthagyta volna. A férfi csak türelmetlenül legyintett, és kirohant az irodából.