Elérkezett december 22-e, és Brooke még mindig nem döntötte el, elmegy-e a karácsonyi partira. Mickey biztos volt benne, hogy ő elmegy, és próbálta rávenni a lányt is, hogy tartson vele. Megan csak félig tudott beszállni a beszélgetésbe, mert éppen egy randira készült, és fel-alá rohangált a lakásban.

-Brooke, nem láttad a sálamat?

-Ott van a fogason.

-Nem, nem azt! Azt a fátyolszerűt.

-A vajszínűt?

-Aha.

-Hát… Lehet, hogy még nálam van. Tudod, a múltkor kölcsönkértem.

-Te így hívod, ha lenyúlsz valamit?

-Bocs. Gyere be a szobámba, visszaadom.

Mikor bementek, Megan szorosan Brooke mögött maradt, míg a lány kereste a sálat. Rettentően sietett, mert nem akart elkésni. Örült, hogy a séf (akit egyébként Timothy-nak hívtak) végre randira hívta.

-Figyu, Brooke… - kezdte Megan halkan, mikor Brooke a kezébe nyomta a sálat. –Kérhetek tőled kölcsön egy doboz tampont ma estére?

-Persze, akár örökbe is.

-Jó, de nincs most rá szükséged? Nehogy kifosszalak…

-Nem ezen múlik a boldogságom. Majd veszek, ha kell. Egyébként már két hete késik…

-Komolyan?

-Aha, de szerintem semmi komoly.

-Úgy legyen – Megan gyanakodva végigmérte barátnőjét. –Na, mindegy, érezzétek jól magatokat Mickey-vel.

-Nem megyek el.

-De igenis elmész. Muszáj. Te pedig szurkolj nekem Timothy-val.

Megan elviharzott, Brooke pedig rávette magát, hogy elmenjen a partira. Csinosan felöltözött, és Mickey-vel az oldalán besétált a cég dísztermébe.

A terem fel volt díszítve karácsonyi égőkkel, fenyőágakkal, és kellemes fahéj és szegfűszeg illat terjengett. A terem közepén a mennyezetről fagyöngy lógott le. Úgy tartja a hagyomány, hogy aki karácsony táján fagyöngy alatt csókolja meg a kedvesét, annak a szerelme örökké tart. Brooke is ismerte ezt a hagyományt, de még soha nem csókolt meg senkit fagyöngy alatt. Teljesen karácsonyi hangulatba került, pedig ismert karácsonyi dalok szóltak a teremben, de ő most máshogy hallgatta a zenét. Volt a szívében valami szokatlan érzés, ami teljesen hatalmába kerítette. Lehet, hogy a szakítás miatt érezte magát így, de most úgy érezte, hogy az ünnep többet jelent neki, mint eddig.

Szinte azonnal megpillantotta Matthew-t, aki a terem másik végében beszélgetett néhány kollégával. Mikor összeakadt a pillantásuk, Brooke elkapta a szemét, pedig legszívesebben elmerült volna a gyönyörű zöld szempárban. Ezután akárhová ment, végig magán érezte a férfi pillantását. Mickey valahogy elpárolgott mellőle, ráadásul Brooke észre se vette, mikor tűnt el. Ezután egyedül indult a pulthoz, ahol rendelt egy koktélt – pontosabban csak rendelt volna, de a pincér éppen valahova lelépett (talán hívta a természet…J), úgyhogy jobb híján nekidőlt a pultnak, és várt. Közben végignézett a termen, és magában megállapította, hogy igazán szépen feldíszítették, és mindenki nagyon csinos: a nők estélyiben, a férfiak öltönyben. Beszívta a fahéj- és fenyőillatot, majd megigazította a ruháját.

-Mit parancsol, kisasszony? – hallott egyszer csak egy ismerős hangot a háta mögül. Megfordult, és elakadt a lélegzete.

Matthew állt a pult mögött, és Brooke-ot teljesen lenyűgözte a férfi külseje. Most különösen csinos volt, és mikor a szemébe nézett, Brooke egyből megszédült. Tudta, hogy nem gyengülhet el, hiszen nem véletlenül szakított vele, de Matthew egyszerűen elvarázsolta. Behunyta a szemét, és megpróbált kikerülni a férfi varázsa alól.

-Semmit – mondta végül. –Csak… csak itt állok.

-Oké. Remélem, nem bánod, ha én is itt maradok.

-Felőlem… - Brooke elfordult a férfitől, de azért halkan felsóhajtott: „Ó, istenem…”

-Örülök, hogy eljöttél.

-Jó a buli – tért ki a válasz elől a lány.

-Aha, szerintem is. De tényleg nem kérsz semmit?

-Na, jó, akkor egy pohár pezsgőt.

-Oké… - Matthew kitöltötte a pezsgőt a lánynak. –Egyébként… nem is tudom, mit mondhatnék neked.

-Inkább ne mondj semmit.

-Tudom, hogy ez a helyzet most roppant kínos…

-Miért lenne az?

-Hát, mert… így… szakítás után nem sokkal…

-Túl kell lépnünk rajta.

-Tudom, de… de nem megy…

-Pedig én már túlléptem… - Brooke próbált normál hangon beszélni, de tudta, hogy ez nem fog neki sokáig menni. Még ő se tette túl magát a szakításon.

-Hát, akkor örülj neki. Egyébként, azt hiszem, én soha nem fogom magam túltenni a szakításunkon.

-…

-Hiányoznak az együtt töltött napok. Brooke, én annyira szeretném visszaforgatni az időt!

-De sajnos nem lehet.

-Akkor engedd meg, hogy jóvátegyem mindazt a rosszat, amit elkövettem!

-Az nem fog menni.

-Brooke, kezdjük újra, az elejétől! Mintha még csak most találkoztunk volna először.

-De hogy…

-Kezdjük a legelejétől! – Matthew kisétált a pult mögül, és megállt a lány mellett. –Kisasszony, engedje meg, hogy bemutatkozzam! Matthew Butler – nyújtotta a kezét Brooke felé. A lány megértette, hogy a férfi mit akar ezzel. –És kegyedet hogy hívják?

-Á, most már értem! – elmosolyodott, és ő is kezet nyújtott. –Brooke Kendle.

-Milyen szép neve van! – Matthew kezet csókolt Brooke-nak, aki elpirult. –Megengedi, hogy felkérjem egy táncra?

-Matt, ezt nem kéne…

-Nem, nem Brooke, mi még csak most ismerkedünk. Mondj igent, és közben tudunk beszélgetni.

-Hát, jó, nem bánom…

Brooke kicsit összerezzent, amikor Matthew átkarolta a derekát, és magához húzta, de aztán lehunyta a szemét, és átadta magát a varázsnak. Matthew nagyon gyengéden fogta a derekát, és közben ajkát finoman hozzáérintette a lány nyakához. Brooke megremegett, majd egy picit elhúzódott Matthew-tól.

-Bocs, ha túl rámenős vagyok…

-Nem, nem arról van szó… Csak, ne haragudj, Matt, de ez nekem nem megy.

-Miért? Hiszen ez csak…

-Nem, Matt, hidd el, én tényleg jó ötletnek tartom ezt az „ismerkedjünk újra!” dolgot, de nekem nem megy. Bennem van a hiba.

-Jó, akkor ne erőltessük. De ezt a táncot még eltáncoljuk?

-Nem is tudom…

-Már nem tart sokáig.

-Jó, de már így is mindenki minket néz.

Matthew körülnézett, és döbbenten vette észre, hogy a lánynak igaza van. Persze, amikor Matthew rájuk nézett, akkor mindenki elkezdett valami mással foglalatoskodni, és csak a szemük sarkából követték a párt.

Észre se vették, és már a fagyöngy alatt táncoltak. Matthew felnézett, és eszébe jutott a hagyomány.

-Brooke, ismered a fagyöngy legendáját?

-Igen, ismerem. Ha valaki megcsókolja a kedvesét a fagyöngy alatt, annak a szerelme…

Már nem tudta befejezni a mondatot, mert Matthew magához húzta, és megcsókolta. Brooke-on végigfutott a szokásos remegés, amit akkor érzett, ha a férfi közelében volt; és érezte, hogy minden egyes vércseppje őrült táncba kezd a testében. Szíve egyre gyorsabban vert, és úgy érezte, kiszakad a lelke. Matthew csak csókolta, csókolta, egyre szenvedélyesebben, Brooke pedig egyre jobban elgyengült ettől a csóktól. Mindenki tátott szájjal figyelte az eseményeket, és most már kár lett volna tagadni, hogy valami is van köztük. A kollégák számára nyilvánvalóvá vált, hogy ez már nem egyszerű főnök-beosztott viszony.

-Ezt miért csináltad…? – kérdezte Brooke, levegő után kapkodva.

-A fagyöngy… ez egy jelzés volt… - Matthew maga is a csók hatása alatt volt, és egyszerűen nem tudta szavakba önteni az érzéseit.

Ezután a kíváncsi tekintetektől kísérve visszasétáltak a pulthoz, és Brooke megpróbált teljesen nyugodtnak tűnni, pedig igazából még mindig kalapált a szíve. Belekortyolt a pezsgőjébe, és közben végignézett a termen. Hirtelen hányinger fogta el, de nem tudta, mitől. Ezt Matthew is észrevehette rajta:

-Jól vagy? – kérdezte a lánytól.

-Aha, persze. Teljesen jól vagyok – még mindig émelygett.

-Nem úgy nézel ki.

-Pedig jól vagyok. Nincs semmi bajom! – Brooke nem is annyira a férfit, inkább magát akarta nyugtatni, hogy nincs semmi baja. Pedig tudta, hogy azért nincs minden rendben…