-Nem.

-De igen!

-De nem! Hányszor mondjam még?!

-Megcsinálod a tesztet, és punktum!

-Nem csinálom meg!

-És miért nem?

-Mert… mert nem…

-Félsz, hogy terhes vagy, mi?

-De most mondd meg, mit kezdenék én egy kisbabával? Túl fiatal vagyok még egy ilyen dologhoz…

-Hát, Brooke, előbb lettél volna okos. Amikor megfogant…

-Most ezt direkt csinálod, Meg?! Ne növeld bennem még jobban a feszkót!

-Bocs.

-Meg egyáltalán: nekem nem való egy kisbaba! Nem tudnék hozzá felkelni éjjel; ha sírna, fogalmam se lenne róla, hogy mi baja.

-Szerintem – kapcsolódott be Mickey is a beszélgetésbe. –Az éjszakai alvást könnyen megoldhatod. Régen a gyerekeknek pálinkás cumit adtak, és attól úgy aludtak, mint akit kiütöttek. Na, persze, néha egy kicsit lükék lettek a kicsik ettől a megoldástól… - kuncogott.

-Akkor valószínűleg te is pálinkás cumit kaptál kiskorodban… - mondta Brooke.

Megan felvihogott, Mickey pedig durcásan elfordult a lányoktól.

Ahogy teltek a napok, Megan egyre erőszakosabban próbálta rávenni Brooke-ot a teszt elvégzésére. Még a tesztcsíkot is megvette a lánynak, de Brooke hajthatatlan volt. Egyszerűen félt az eredménytől. Pedig kezdett ő is egyre biztosabb lenni a diagnózisban. Minden reggelt a WC csésze fölött indított, és kezdett komolyan kétségbeesni. De még mindig nem tudta rászánni magát, hogy megcsinálja a tesztet. Csak nézegette, de nem merte elvégezni.

Matthew-nak még véletlenül sem említette a problémáját, nem akarta, hogy a férfi megtudja. Hiszen nem is biztos, hogy terhes! Ha meg biztos lesz, akkor majd elmondja. De csakis akkor! Matthew viszont nem nyugodott bele abba, hogy a lány nem beszél vele. Elhatározta, hogy egy kicsit más szögből fog közelíteni a témára…

-Hova mész, Meg? – kérdezte Brooke barátnőjétől, aki roppant csinosan libbent ki a szobájából.

-Randira.

-Nocsak! Timothy megint elhívott? – Brooke mosolyogva nézte barátnőjét, aki éppen a tükör előtt illegette magát.

-Nem ő.

-Akkor ki? Ne csigázz már!

-De nem fogsz nagyon megharagudni?

-Mert… miért?

-Mert… Matt-tel fogok randizni.

-Ó… - Brooke döbbenten dőlt hátra a fotelban. Az agyában őrülten cikáztak a gondolatok. Pedig úgy érezte, hogy már kezdte túltenni magát a Matt-ügyön, de most… Miért pont Meg? Ez a pasi is tiszta hülye! Vesz neki egy méregdrága fülbevalót, majd elhívja Megan-t randizni!

-Brooke…? – Megan óvatosan Brooke felé indult, majd amikor meglátta barátnője arcát, inkább hátrálni kezdett.

-És te elmész?

-Aha…

-Miért?

-Mert… De azt hittem, téged már nem érdekel.

-Nem is – Brooke karba tett kézzel ült a fotelban, és harapdálta az ajkát.

-Oké… Szerinted milyen ez a ruha? – pördült meg Brooke előtt Megan. Fekete, térd alatt érő ruha volt, mélyen dekoltált, a szoknya része pedig fel volt sliccelve combközépig.

-Állati ribancos – Brooke nem igazán tudta titkolni féltékenységét.

-A tiéd.

-Az vagyok…! – Brooke kényszeredetten elmosolyodott.

-Akkor én elmentem! Majd jövök – nem tudom mikor. Szia!

Mikor Megan elment, Brooke dühében felkapta az egyik díszpárnát, és elhajította a szoba másik végébe, majd sírva fakadt.

Matthew már várta Megan-t. A lány öt perc késéssel érkezett meg, de a férfi ezt nem tette szóvá, örült, hogy egyáltalán elment.

-Szia, Meg! Olyan jó, hogy eljöttél.

-Szia. Miért akartál velem találkozni? És ami a legfontosabb: miért kellett eljátszanom Brooke előtt azt, hogy randizni jövök veled?

-Majd mindent elmondok. Annyira nem bonyolult a helyzet: vissza akarom szerezni Brooke-ot, és ehhez szeretném a te segítségedet kérni.

-Megteszek mindent.

-Azért kellett eljátszanod ezt a „randizok Matt-tel” dolgot, hogy Brooke egy kicsit féltékeny legyen.

-És ez azért jó, hogy hátha így visszatalál hozzád?

-Pontosan. De remélem, te nem gondolod azt, hogy tényleg megcsaltam őt Wendy-vel!

-Nem hiszem azt. Pedig minden jel arra mutat…

-De nem csaltam meg!

-Oké, oké, én elhiszem.

-Figyelj, nagyon nagy gond lenne, ha ezután bizonyos időközönként találkoznánk? Szeretnék veled megbeszélni pár dolgot. És hátha ha többször találkozunk, akkor az felkelti Brooke figyelmét.

-Csak vigyázz, nehogy addig találjon mást…

-Nem fog. Arról majd te gondoskodsz.

-Én?

-Lebeszéled minden pasiról, és folyton engem fogsz emlegetni.

-Aha. És mit kapok én ezért cserébe?

-Azt majd meglátjuk.

-Csak vicc volt. Szívesen segítek nektek. Pláne most, hogy… - ekkor Megan gyorsan elharapta a mondat végét.

-Most, hogy…? Mi van?

-Semmi…

-Mit akartál mondani?

-Semmit! De ha mást nem akarsz mondani, akkor szia! Megyek haza!