-Brooke, kész vagy már?

-Mindjárt.

-De ügyesen csináld! Jól célozz!

-Ahogy sikerül.

Brooke mégis rászánta magát arra, hogy elvégezze a terhességi tesztet. Megan nem értette, hogy sikerült meggyőznie barátnőjét; sőt, abban se volt biztos, hogy az ő hatására adta be a derekát. Megan most kint állt a fürdőszoba előtt, és várta Brooke-ot, aki bent szerencsétlenkedett…

-Kész vagyok!

-Oké – Megan is bement a fürdőszobába.

-Nem látszik semmi – Brooke kíváncsian nézegette a papírcsíkot.

-Persze, mert csak három perc múlva lesz eredmény. Ha elolvastad volna a használati utasítást, akkor tudnád.

-Tudom, én ilyen szeleburdi vagyok.

-Néha igen. De ne aggódj, várunk három percet, és megtudjuk, mi a helyzet.

Ahogy telt az idő, Brooke egyre idegesebb lett. Fel-alá járkált a fürdőben, és szinte másodpercenként kérdezgette az időt.

-Letelt már a három perc?

-Brooke, még csak fél perc telt el.

-És most mennyi az idő?

-Két másodperccel több, mint az előbb.

Megan-t kezdte egyre jobban idegesíteni Brooke. Már ő is egyre feszültebb lett. Még nem mondta el Brooke-nak, hogy sikerült elkottyintania Matthew-nak a nagy titkot. De egyelőre nem is akarta vele közölni, mert barátnője már így is elég ideges volt.

-Letelt már a három perc?

-Igen.

-Úristen… - Brooke behunyta a szemét.

-Megnézzem helyetted?

-Igen, légyszi.

-De biztos nem akarod inkább te?

-Nem, csak nézzük már meg! – Brooke egyre türelmetlenebb lett.

Megan óvatosan felvette a szekrényről a tesztcsíkot. Brooke oda se mert nézni.

-Nem, ne mondd meg! – szaladt ki a száján, mikor látta, hogy Megan ránéz, és éppen mondani készül valamit.

-De, Brooke…

-Tudom, tudom, de ne mondd meg!

-Miért???

-Mert… mert nem akarom tudni. Félek.

-De miért félsz?

-Nem tudom… csak félek. Ennyi.

-Akkor nem mondom meg.

-Oké…

-De biztos, hogy nem akarod tudni? Hiszen az ilyet…

-Jó, tudom, hogy kéne, de én nagyon félek az eredménytől. Soha nem szoktam az utolsó pillanatban megfutamodni, de ez most egy ilyen helyzet.

-Hát, jó, akkor nem mondom meg.

Ebben maradtak. Brooke kicsit nehéz szívvel ugyan, de kiment a fürdőszobából, és magára hagyta Megant, aki mosolyogva csóválta a fejét, miközben a tesztcsíkot nézte.

Másnap Brooke kicsit kimerülten ment be dolgozni. Nem sejtette, Matthew milyen feladattal akarja megbízni. A férfi nagyon készült már erre a beszélgetésre, hiszen nem csak a reklámos dolgot akarta megbeszélni a lánnyal, hanem a gyerek dolgát is.

-Szia Matt – a lány közönyös arccal lépett be Matthew irodájába.

-Szia, Brooke! Már vártalak.

-Csak gyorsan, mert nincs túl sok időm – Brooke megállt az íróasztallal szemben.

-Jaj, ne ácsorogj már itt, inkább ülj le! – Matthew gyorsan alátolt egy széket.

-Köszönöm, de jó nekem állva is.

-Nem, nem, most ülnöd kell. Ne erőltesd meg magad.

-Olyan furcsa vagy ma… Talán ittál valamit karácsonykor? - a lány kicsit furcsán nézett rá.

-Nem, csak vigyázni szeretnék rád.

-Kösz, de nem kell. Inkább térjünk a tárgyra.

-Jó. Szóval… - Matthew leült Brooke-kal szemben. –A cégünk egy nagyon fontos kampány előtt áll. Egy új terméket akarunk bemutatni. És nekem lenne egy hatalmas kérésem hozzád.

-Mi lenne az?

-Legyél a termék reklámarca!

-Hogy mi??? – Brooke kikerekedett szemmel nézett rá.

-Elvállalod?

-Ugye nem várod, hogy most rögtön döntsek?

-Hát, én azt gondoltam…

-Bocs, de ez egy kicsit hirtelen jött.

-Ha elvállalod, akkor két nap múlva megyünk Párizsba fotózásra.

-PÁRIZSBA??? – Brooke felpattant a székből. –Uramisten!!! A divat fővárosába! A világ szívébe! – a lány egyre jobban belelkesült.

-Akkor elvállalod?

-Tudod, nem szoktam ilyen gyorsan dönteni, de… igen, elvállalom!

-Nagyszerű!

-Nem ünnepeljük meg? Pezsgőzzünk!

-Hát azt nem lehet.

-Miért ne lehetne?

-Mert te azt nem ihatsz.

-Hogyhogy nem ihatok? – Brooke gyanakvón fordult felé. Matthew gyorsan felállt a székéből, és odasétált az ablakhoz. Szótlanul nézte a hóborította Central Parkot, és várta, hogy a lány újra megszólaljon.

-…

-Uramisten… - Brooke felsóhajtott, és arcát a tenyerébe temette. –Szóval tudsz mindent?

-Igen.

-Honnan? – halkan beszélt, pedig legszívesebben ordított volna.

-Megan-tól.

-Ezt nem hiszem el.

-Figyelj, Brooke, én mindenben támogatlak…

-Nem kell.

-De…

-Mondom, hogy nem kell! – Brooke felemelte a hangját. Kavarogtak benne az érzések, és nem tudta, mi lenne most a helyes döntés: ha Matthew karjaiba omlana, és elkezdene zokogni; vagy pedig hazamenne, és leordítaná Megant, amiért elmondta Matthew-nak a titkot.

-Az a gyerek az enyém is!

-De én vagyok az anyja!

-Én meg az apja!

-Az ég szerelmére, Matt! Még meg se született, és máris marakodunk rajta! Nem kell a támogatásod, már így is épp eleget tettél! – Brooke elindult az ajtó felé, de Matthew elkapta a karját, és maga felé fordította.

-Te sem akarhatod, hogy apa nélkül nőjön fel! Szeretném, ha jelen lehetnék az életében. Kérlek, engedd meg ezt nekem.

-Még át kell gondolnom. De nem hiszem, hogy ennek a gyereknek ilyen link és hazudozó apára lenne szüksége! Most pedig eressz el, mert mennem kell! Ezt a reklámos dolgot meg felejtsd el! Nem megyek veled sehová: se Párizsba, se máshová! Sőt, tudod, mit: felmondok! Ez az a pont, amikor betelt a pohár!

-Brooke, nem mehetsz el…

-De igen, elmehetek! – Brooke kiszabadította magát Matthew karjaiból, és könnyes szemmel kiment az ajtón.