Másnap reggel Brooke még aludt, amikor Matthew berobogott a szobájába, és széthúzta a függönyt.

-Jó reggelt, napsugár!

-Te meg mi a frászt keresel itt? – Brooke álmosan a fejére húzta a takarót.

-Jöttem téged felkelteni. Igyekezz, mert elkésel a fotózásról.

-Nem kések el… - morogta Brooke a takaró alatt.

-Dehogynem. Egy órád van arra, hogy összeszedd magad. Na, gyerünk már! – Matthew lerántotta a takarót a lányról.

-Jól van, jól van.

Brooke elég lassan készült el, de Matthew megvárta.

-És te is ott leszel? – kérdezte Matthew-tól Brooke.

-Aha. Sőt, David is, meg még egy csomóan a cégtől.

-Nagyszerű…

-Ne aggódj, klassz lesz!

Egy óra múlva Brooke már kitartóan tűrte, hogy kisminkeljék, és kihámozzák a gubancokat a hajából. Gyönyörű ruhát kapott, és olyan szép volt, hogy Matthew-nak még a lélegzete is elállt.

-Kanalazd össze magad, Matt. Ez csak egy fotózás – mondta a férfinak, aki szemmel láthatóan teljesen elolvadt a lány láttán.

Beállították a kamerákat, Brooke pedig élvezettel feküdt fel a kanapéra, amit felállítottak a műteremben. Villogtak a vakuk, szinte szikrázott a műterem a villódzó fényektől. Miután elkészültek az első sorozattal, jött a következő. Brooke ruhát cserélt, és ezúttal egy szürke kőfal elé állították. A lány mosolyogva pózolt a fényképésznek, és néha a szeme sarkából figyelte Matthew-t, aki karbatett kézzel állt a szemközti falnál, és onnan nézte Brooke-ot.

Négy sorozatot készítettek, aztán úgy döntöttek, hogy a reklámvideót délután forgatják le. Addig a lány is tud egy kicsit szusszanni, és újult erővel lát neki a feladatnak. Matthew elvitte Brooke-ot ebédelni egy elegáns étterembe, hogy ott tudjanak egy kicsit beszélgetni.

-Nagyszerű voltál a fotózáson. Akár egy profi.

-Kösz.

-Egyél nyugodtan, amennyi csak beléd fér. Hizlaljuk föl a babát!

-Nem akarok disznó lenni, akkor se, ha terhes vagyok. De az a sült krumpli egész jól néz ki… - nézett Matthew tányérjára a lány, majd átnyúlt a villájával, és ellopott pár szemet a krumpliból.

-Igen, tényleg jó. Rendeljek neked is?

-Nem kell, kösz. Majd a tiédet pusztítom – mosolygott rá a lány.

-Hehe…

-Miért? Ha már kihordom a gyerekedet, akkor legalább ennyi…

-Jól van, vegyél nyugodtan. Ami az enyém, a tiéd is.

-Remélem is.

-Amúgy hogy érzed magad itt, Párizsban?

-Jók a cuccok, amiket vettél nekem.

-És a város hogy tetszik?

-Gyönyörű. És milyen jól főznek!

-Ez a lehető legjobb étterem Párizsban.

-Gondolom, jó drága is.

-Ki lehet bírni.

-Csak neked, vagy úgy általában mindenkinek?

-Aki idejár, az mind kibírja.

-Értem.

Eközben kint megint elkezdett szállingózni a hó, Brooke pedig vágyakozva nézett ki az ablakon. Visszagondolt a gyerekkorára, amikor apukájával és a húgával hógolyóztak. Anyukája általában nem vett részt ebben a „csatában”, ő ilyenkor főzött, vagy olvasgatott.

-Mire gondolsz? – kérdezte Matthew a lánytól.

-Semmi, csak eszembe jutott a gyerekkorom. A nagy hógolyócsaták…

-Gyere, majd én megdobállak hógolyóval!

-Nem, nem, most ne. Egyébként is vissza kell mennünk. Mindjárt kezdődik a forgatás.

Mire visszamentek, már mindenki túl volt az ebéden, és már csak arra vártak, hogy a lány és Matthew visszaérjenek. Mikor látták, hogy Brooke és a férfi szinte kéz a kézben jöttek vissza az ebédszünetről, sokat sejtetően egymásra néztek, majd mosolyogva megcsóválták a fejüket, és úgy tettek, mintha nem vettek volna észre semmit.

A kamerákat ismét beállították, bekapcsolták a világítást, és elindult a felvétel. Brooke ezt még jobban szerette, mint a fotózást, mert itt jobban bele tudta élni magát a szerepébe. Imádta a parfümöt, amit reklámoznia kellett, és már most megkérte Matthew-t, hogy hadd kapja meg a forgatás után.

Brooke szinte egyszer sem tévesztett. Illetve, egyszer, de akkor csak újraindították a felvételt. A videó nagyon jól sikerült, és mindenki roppant büszke volt magára, amiért ilyen remek reklámot sikerült összehozniuk. Mindenki gratulált Brooke-nak, amiért ilyen profin végezte a munkáját, és megbeszélték vele, hogy ezután mindig ő lesz az első, akit fölkérnek valamelyik termékük reklámarcának.

Miközben Brooke a stábbal beszélgetett, odarohant hozzá David is, és átölelte.

-Nagyszerű voltál, Brooke! Egyszerűen varázslatos, ahogy megcsináltad ezt a munkát!

-Köszönöm – Brooke egy kicsit zavarban volt.

-Nem hittem, hogy ennyire profi vagy. Matt ódákat zengett rólad, de azt hittem, hogy csak azért, mert beléd van esve. De ne érts félre, én eddig is nagyon szerettelek, de most… egyenesen imádlak!

Eközben Matthew kicsit távolabb cigarettázott, amikor hirtelen megcsörrent a telefonja.

-Igen, tessék? Matthew Butler – szólt bele a telefonba. Ahogy meghallotta az ismerős hangot, egyből elkomorult. Cigijét idegesen elnyomta, és úgy a füléhez szorította a telefont, hogy az szinte árkot vájt az arcába. –Nem értem, miről beszélsz… Nem! … Szállj le rólam, érted? … Már kiszálltam a buliból. … Nem érdekel! … Nem félek tőled! Mondom, hogy már nem csinálom. Kiszálltam végleg.

Ekkor az általa legjobban gyűlölt hang olyat mondott, amitől még ő is megrémült. Brooke-ra nézett, aki mosolyogva fogadta a bókokat néhány méterrel odébb.

-Nem! Őt hagyd ki ebből! … Ha bármi baja esik, én esküszöm… Nem érdekel! Hagyd ki! Neki semmi köze az egészhez! … Gyűlöllek, te szemét gazember! – Matthew kinyomta a telefonját, majd idegesen kollégáira nézett. Tudta, hogy a telefonáló nem tréfált. Versenyt kell futnia az idővel…