Másnap reggel Brooke szörnyű macskajajjal ébredt. A feje hasogatott, és úgy érezte, mindjárt lefordul az ágyról. Nem sok mindenre emlékezett az előző éjszakából, pedig akkor úgy tűnt, nem ivott sokat. Régen nem ütötte ki magát ennyire, és ilyen gyakran, de mióta megismerte Matthew-t, nem tudott mértéket tartani a bulikon. Legalábbis ő ennek tudta be.

A szemét nagyon nehezen tudta kinyitni, ólomsúlyúnak érezte a szemhéját. Azt boldogan nyugtázta, hogy ágyban fekszik, tehát akkor valószínűleg annyira nem lett K.O. tegnap este, hogy valami parkban ébredjen. Lassan a hátára fordult, és nagyot nyújtózott. Csak ekkor vette észre, hogy semmi nincs rajta a takaró alatt. Nem tudta felidézni, mi történt az éjjel, de mikor meglátta Matthew-t maga mellett, rögtön tudta, hogy valami nem oké. Amikor végre összerakta magában, mi is történt, azonnal felpattant.

Matthew is felébredt, és rámosolygott a lányra. Brooke egyből elhúzódott tőle, és megpróbálta takarni magát a takarójával. A férfi még mindig mosolygott, és Brooke úgy érezte, menten elsírja magát.

-Jó reggelt, Brooke.

-Bocs, de ezt neked nem fogom kívánni.

-Miért? Mi baj van?

-Szerinted?

-Ja, hogy az éjszaka… - Matthew kényelmesen visszadőlt a párnára. –Rég volt ilyen jó.

-De én nem akartam! Kihasználtál!

-Na, azért nem ellenkeztél annyira. Sőt… A szilveszteri bulin ráadásul te smároltál le engem.

-Pillanatnyi elmezavar – a lány továbbra is próbálta magát takargatni.

-Ne takargasd magad, láttalak már párszor meztelenül…

-De… de nem akarom, hogy nézzél. Fordulj el.

-Minek? Nem kéne ennyire szégyenlősnek lenned az elmúlt éjszaka után…

-De én már megbántam az egészet! Ez annyira rémes, hogy akaratom ellenére szerelmeskedtem veled…

-Szerelmeskedtél??? Mi vagy te, tizenéves szűzlány? Ez sokkal vadabb volt, mint egy sima szerelmeskedés…

-Elég baj az! Hol vannak a ruháim?

-Nem tudom. Valahol elhagytuk.

-Keresd meg!

-Miért én? A te ruháid. Amúgy is, te hajigáltad szét.

-Nem érdekel, én addig innen nem mozdulok, amíg nem találjuk meg a ruháimat!

-Nagyszerű, akkor még egy ideig itt leszünk – vigyorgott Matthew.

-Utálom, amikor ilyen vagy! – Brooke már a sírás határán volt. A feje szörnyen fájt, és émelygett.

-Jól van, nyugi. Megtaláljuk a ruháidat. De addig is vegyél föl valami mást.

-De akkor fordulj el! Ne bámulj!

Mire Brooke átöltözött, Matthew is összeszedte magát, és együtt szedték össze a lány ruháit. Mindenhol találtak: a folyosón az ajtó előtt, a szoba sarkában, az ágy alatt… Miután megtalálták őket, Brooke kidobta Matthew-t. De a férfi még egy szóra visszafordult az ajtóból:

-Tudod, mit jelent, hogy szilveszter éjszakáján szeretkeztünk?

-Sejtelmem sincs – a lány türelmetlenül toppantott a lábával.

-Azt, hogy egész évben ezt fogjuk csinálni…

-Na, jó, kifelé! – Brooke bevágta az ajtót. Visszament a szobájába, és végigdőlt az ágyon. Sajnálta magát, de azért egy kicsit azt is sajnálta, hogy nem emlékszik az éjszakára. Biztos jó lehetett, ha Matt ennyit áradozik róla…

Gyorsan felhívta Megant. Valakinek el kellett mondania.

-Szia, Meg. Itt Brooke.

-Szia! Mi van veled?

-Ne is kérdezd! Hatalmas gáz!

-Mi történt?

-Lefeküdtem Matt-tel!!!

-Na, de jó!

-Nem jó! Részeg voltam, és nem emlékszem semmire.

-Az baj. És ő mit mond, milyen volt?

-Azt mondja, jó volt. De annyira idegesít ez a helyzet! Kihasznált!

-Dehogyis!

-De igen! Mondjuk, állítólag én is akartam. És meg is csókoltam a szilveszteri partin.

-Akkor meg mi bajod? Szerintem már agyadra ment a szerelem.

-Nem vagyok szerelmes.

-Annyira…

-Na, ezt fejezzük be! Ha már te se értesz egyet velem…

-Nem, mert hülye vagy. Ez a pasi egy isten, te meg állandóan vergődsz.

-Igen, azért mert egy isten – hogy a te szavaiddal éljek. Az összes nő állva pisil utána.

-Te is.

-Én nem!

-Jó, látom, nem tudok hatni rád. Váltsunk témát: milyen volt a fotózás?

-Jaj, nagyon jó! Meg a reklámfilm-forgatás is! Mindenki el volt ájulva, hogy milyen jó voltam.

-És holnap jöttök haza?

-Aha, minden bizonnyal.

-Akkor várlak!

-De azért adj egy tanácsot: mit csináljak Matt-tel?

-Amit jónak látsz. Hallgass a szívedre. Én szurkolok nektek.

-Oké, köszi. Szia!

Mikor letette a telefont, Brooke úgy érezte, nem tud tovább hazudni: se magának, se Matthew-nak. Nagyot sóhajtott, majd felállt az ágyról, és a tükörhöz lépett.

-Érzem, hogy jó döntést hozok. Csak az lehet, ha ennyire boldog vagyok. Remélem, Matt is örülni fog.

Átment Matthew szobájába. A férfi úgy nézett ki, mint aki éppen indulni készült valahová.

-Hát te? – nézett döbbenten a lányra.

-Hát én… - Brooke odasétált a férfihoz, és megcsókolta.

-Ez mi volt?

-Az, aminek tűnt. Egy csók.

-És ez most mennyire volt komoly? Csak azért, mert már párszor csináltad ezt.

-Nagyon komoly volt. Szeretném, ha megbocsátanál nekem. Hülye voltam.

Matthew szorosan magához ölelte a lányt, és hosszan megcsókolta. Brooke is átölelte a férfit, és érezte, hogy ez a döntés egy életre szól. Mikor a férfi a legszenvedélyesebben csókolta a lányt, Brooke valami keményet érzett a férfi oldalán. Elhúzódott tőle, és megfogta azt a kemény, fém dolgot. A szíve szinte megállt, mikor meglátta, mi az: egy pisztoly volt. Kérdőn nézett Matthew-ra. Egy szót sem tudott kibökni, csak állt ott, és elkeseredetten markolta a hideg acélt. A férfi tudta, hogy vége. Nem menekülhet tovább a múltja elől…