-Ez… ez valami vicc? – Brooke döbbenten nézte a pisztolyt, és még mindig nem tudta elhinni, hogy ez tényleg igazi. –Matt, mondd, hogy ez az egész csak egy hülye vicc.

-Nem… - mondta Matthew halkan, majd leült az ágy szélére, és arcát a tenyerébe hajtotta. –Sajnos igazi.

-Ezt nem hiszem el – Brooke csak nehezen tudott megszólalni, pedig belül ezer meg ezer kérdés visszhangzott: mi lehet ez az egész? Miért nem beszélt neki soha erről? De egyáltalán miért van nála fegyver? És ami a legszörnyűbb: most már azt sem tudom, ki ő valójában! – Brooke megrázta a fejét, és odasétált az ablakhoz. A pisztolyt már nem tartotta a kezében, ledobta az ágyra.

-Nem is tudom, mit mondhatnék… - Matthew nem bírt a lányra nézni.

-Az igazat – Brooke megfordult, és a férfi meglátta a szemében azt a mérhetetlen csalódottságot és elkeseredést, amit legbelül érzett a lány. –Mondd, Matt, ki vagy te valójában? – kérdezte a lány halkan, és odalépett a férfihoz. –Mondd el az igazat. Nincs már értelme tovább titkolózni.

-Tudom, és annyira rosszul jött ez most ki…

-De most már szeretném tudni, mi az igazság! – Brooke hangja már keményebben csengett. Szemei még mindig elárulták érzéseit, de nem bánta: hadd tudja csak meg a férfi, milyen pocsékul érzi magát! És már megint miatta…

-El fogom mondani…

-De nem most, ugye?! – kérdezte Brooke gúnyosan, és ismét elfordult a férfitól. –Mert mindig kibújsz alóla! Az a fene nagy titkolózásod! Már elegem van, tudod?! – kiáltotta Brooke sírva. Utálta, hogy Matthew ennyire megbízhatatlan. Miért pont most történt ez az egész, amikor már úgy tűnt, minden jóra fordul?

-Még ma, ígérem, elmondom.

-Már nem érdekel – Brooke hangja ismét nyugodt volt, pedig legszívesebben ordított volna. –Hazamegyek. Nem várom meg a holnapot.

-Nem, Brooke itt kell maradnod! – Matthew felpattant az ágyról, és megfogta Brooke kezét. –Nem mehetsz el!

-Miért?

Matthew nem tudott rá mit felelni. Ha elmondja, milyen fenyegetést kapott, akkor el kell mondania azt is, hogy miért kapta azt. Ehhez pedig nem volt kedve belefogni – még nem.

-Azért, mert megkérlek rá. Ígérd meg, hogy nem mész el.

-Jó, megígérem – mondta Brooke, és kirohant a szobából. Minél távolabb akart kerülni a férfitól. Csak rohant, és végül úgy esett be a szobájába, mintha a maratont futotta volna le. Lezuhant az ágyára, és zokogni kezdett. Szinte fuldokolt a sírástól, és el se tudta képzelni, mi lehet az a nagy titok, ami most tönkreteszi az életüket.

Végül úgy döntött, lemegy a konditerembe. Ha már nem mehet haza, akkor legalább hasznosan töltse az idejét. Bár legszívesebben köpött volna rá, mit mondott Matthew, és felült volna az első hazafelé tartó gépre, de mégis inkább maradt.

A konditeremben nem voltak sokan, de azért így is voltak szép számmal. Kipróbált mindent, amit talált, de az esze még mindig a pisztolyon járt. Vajon mire kell az neki? Ki ellen akarja használni? És egyáltalán, mikor használja? Lehet, hogy őt akarja kinyírni??? Nem, ezt gyorsan el is vetette. Hiszen szereti! Akkor meg miért akarná lelőni? De akkor kit akar vele elintézni?

Éppen a bokszzsákot püfölte, hogy kiadjon magából minden feszültséget, amikor meglátta Matthew-t. A férfi is lejött a konditerembe, de azt nem tudta, hogy miatta-e, vagy csak úgy. Mindenesetre tovább ütögette a bokszzsákot, és fél szemmel figyelte Matthew-t. A férfi egyenesen felé tartott, és esze ágában se volt odamenni kollégáihoz, akik hívták.

-Mit akarsz? – Brooke nem volt vele túl barátságos.

-Beszélni veled. Bocsánatot kérni.

-Azt lehet.

-De nem itt.

-Miért? – Brooke egy nagyot ütött a zsákba. Matthew kicsit arrébb állt.

-Mert itt még a falnak is füle van.

-Ha én megtudom, akkor tudja meg mindenki.

-Én nem így gondolom, bocs. De ha így viselkedsz, akkor neked se mondom el – mondta Matthew, pedig nagyon jól tudta, hogy nem titkolózhat tovább. Főleg a lány előtt nem.

-Azt próbáld meg! – Brooke teljes erejéből belerúgott a zsákba, úgy, hogy majdnem eltalálta a férfit is. Matthew épphogy el tudott hajolni.

-Hé, ezt meg miért csinálod?!

-Edzek.

-Az sosem árt.

-Kinyögnéd végre, mi van?!

-Mondtam, hogy nem itt akarom elmondani.

-Jó, akkor menjünk fel a szobádba.

Brooke izgatottan várta, vajon mi lehet az a nagy titok, ami ennyire hétpecsétes.