Matthew nem tudta elhinni, hogy Brooke elment. Itt hagyta őt – végleg. Nem volt kedve hazamenni, inkább sétált a városban. Ahogy elért a Central Parkhoz, egyből eszébe jutott az az este, amikor Brooke átment hozzá, és egy kicsit összegabalyodtak. De aztán mégsem történt meg, mert… De ez most nem lényeges. Akkor is itt sétált.

Ahogy haladt egyre beljebb, úgy öntötték el egyre jobban az emlékek. Próbálta kiverni a fejéből a lányt, de nem tudta. Elkeseredetten forgatta ujjai között a finom metszésű, aranygyűrűt. Meg akarta kérni a lány kezét, de már nem volt rá lehetősége. Leült egy padra, és továbbra is tűnődve nézte a gyűrűt.

Rágyújtott egy cigire, majd hátradőlt a padon. A parkban alig lézengett pár ember. Matthew nagyon egyedül érezte magát. Hideg volt, de a hó nem esett. Szétnézett, és valahol a távolban egy kislányt látott, amint egy labdát pattogtat. De még ebben a kislányban is Brooke-ot látta, ezért elfordította a fejét. Elnyomta a cigijét, majd újra rágyújtott. Eszébe jutott Brooke intelme, amit még anno a liftben intézett hozzá: tüdőrákot kaphat. „És kit érdekel?”- gondolta. „Hiszen ő már nincs itt. Más meg nem tud érdekelni.”

Ahogy így gondolkodott, egyszer csak meglátta a labdás kislányt – néhány centire maga előtt! A kislány hóna alatt tartotta a labdáját, és mosolyogva nézte Matthew-t. A férfi csak nézte, és nem tudta mire vélni a „copfos kis angyalka” feltűnését.

-Szia – mondta a kislány, és közelebb lépett Matthew-hoz.

-Szia – a férfi is rámosolygott.

-Mit csinálsz? – a kislány leült a padra Matthew mellé.

-Most éppen semmit. Csak ülök itt, és gondolkodom.

-Miről?

-Egy lányról.

-A szerelmed?

-Igen. Vagyis csak volt.

-Most már nem az?

-De, csak… már nincs velem.

-Meghalt?

-Nem. Elutazott.

-És miért hagyott itt téged? – a kislány hatalmas, barna szemeivel továbbra is Matthew-t fürkészte.

-Nem tudom.

-Miért nem kérted meg, hogy maradjon veled?

-Kértem, de ő nem akart. Azt mondta, muszáj elmennie.

-Szép ez a gyűrű – a kislány tekintete a férfi kezében lévő gyűrűre vándorolt.

-Neki szántam… A szerelmemnek.

-Megkérted a kezét?

-Nem volt rá időm. Neked adjam?

-Ne. Tartsd csak meg. Hidd el, a lány vissza fog jönni hozzád – mondta határozottan a gyerek.

-Ezt meg honnan veszed? – Matthew hitetlenkedve nézett a kislányra.

-Minden filmben így van.

-De az élet egy kicsit más.

-Tudom, de érzem, hogy így lesz. Szerintem az a lány szeret téged. És ha odaadod neki azt a gyűrűt, biztos, hogy a nyakadba borul – a kislány rátette a kezét Matthew karjára, aki egyből érezte, hogy ez a kislány nem véletlenül csöppent ide. –Higgy nekem!

-Ki vagy te? – nézett rá Matthew a gyerekre, aki vidáman lóbálta a lábát mellette.

-Janey-nek hívnak.

-És hány éves vagy, Janey?

-7 leszek. Holnap. És téged hogy hívnak?

-Matthew. De lenne még egy kérdésem: honnan vagy ennyire biztos abban, hogy igazad van?

-Én sok mindent tudok. Többek közt azt is, hogy az a lány nagyon bánja, hogy itt hagyott téged, és talán már meg is változtatta a döntését… – a kislány leugrott a padról, és pukedlizett. –De most mennem kell.

-Várj csak! – Matthew a zsebébe nyúlt, és előhúzott egy 5 dollárost. –Tessék. Vegyél rajta valamit.

-Köszönöm. És ne felejtsd el: mi vagyunk a saját sorsunk elbeszélői. Minden percben újra és újra kitalálhatjuk magunkat. Még újrakezdheted… Talán pont ezzel a lánnyal.

A kislány rákacsintott Matthew-ra, majd elszaladt, labdáját pattogtatva. Matthew mosolyogva nézett utána. Nem tudta mire vélni a kislány szavait. Ugyanazt mondta, mint Brooke…

-Ez a kislány egy boszorka… - mondta magában Matthew. Még sokáig nézett a gyerek után, de egy idő után elvesztette szem elől.

Elkezdett sötétedni, és az eső is csepergett. A férfi felállt a padról, és elindult hazafelé. A gyűrűt betette a zsebébe. Útközben betért a sarki kisboltba, és vett magának még egy doboz cigit. Még mindig a kislány szavai jártak a fejében. Annyira komolyan és határozottan mondta! Mintha látná a jövőt… Ez hihetetlen! És amit búcsúzóul mondott… Ettől még jobban maga alá esett. Rettenetesen hiányzott neki Brooke, és semmi kedve nem volt hazamenni. Az eső egyre jobban esett, de neki természetesen nem volt esernyője. Úgy döntött, italba fojtja a bánatát. Betért a sarki bárba.

Eközben Megan és Mickey azon gondolkodtak, hogy Brooke vajon már merre járhat. Megan a kanapén feküdt, és egy újságot olvasott – vagyis csak tartotta maga előtt, fejjel lefelé. Nem tudott a betűkre koncentrálni, minduntalan összefolytak előtte. Mickey a konyhában állt, a hűtő előtt, aminek ajtaját nyitva tartotta, és kitartóan bámulta a jégkrémes dobozt.

-Mickey… Megkérdezhetném, miért szellőzteted a hűtőt? – kérdezte Megan.

-Semmi, csak elbambultam.

-Vettem észre. De most már becsukhatnád.

-Oké – a srác becsukta a hűtőajtót, majd lehuppant Megan mellé, a fotelba.

-Neked is Brooke jár az eszedben?

-Nem tudom elhinni, hogy itt hagyott minket. Ez egyszerűen rémes!

-Pedig, ha jobban belegondolunk, te vagy a hibás…

-Micsoda?!

-Te kezdted el mondogatni Brooke-nak, hogy Matt miatt került bajba.

-És nem volt igazam?

-De ha nem ülteted a bogarat a fülbe, akkor talán még most is itt van!

-Én csak jót akartam neki!

-A francokat akartál jót! Akkor tettél volna jót neki, ha nem piszkálsz bele ebbe az egészbe!

-De muszáj volt! Fel kellett homályosítanom, mielőtt túlságosan beleélte volna magát, hogy Matt az álompasi!

-Miért nem tudod csak egyszer befogni a szádat?! – Megan egyre dühösebb lett.

-És inkább nézzem végig ölbe tett kézzel, ahogy Matt tönkreteszi Brooke életét?!

-Szereti!

-Ó, igazán?! – kérdezte Mickey gúnyosan. –Akkor mégis miért kellett belekevernie a piszkos ügyeibe?!

-Megzsarolták!

-Hát én meg nem hiszem el! Tudod, én ezzel csak megvédtem Brooke-ot egy újabb csalódástól! Már így is épp elégszer láttam sírni Matt miatt!

-…

-Még meg is csalta azzal a Wendyvel, vagy kivel!

-Nem csalta meg!

-Honnan vagy ebben ennyire biztos?! Ez a pasi csak játszott Brooke-kal! Csak egy nő volt neki a sok közül…!

-Ez nem igaz!

-Kihasználta! Jobb is, hogy Brooke megszabadult tőle!

-A rohadt életbe, Mickey! Matt el akarta venni feleségül!

-Mi van???

-Jól hallottad! De te elcseszted az egészet! Ott voltam vele, amikor megvette a gyűrűt.

-De… de erről nem is beszéltél…

-Mert nem kérdezted. Csak mondtad a magadét. De most se tudtad leállítani magadat! Hála neked, Brooke most éppen félúton van Cannes felé; és ahelyett, hogy Matt gyűrűs menyasszonya lenne, sírógörccsel küzd.

-Annyira sajnálom… - Mickey elszégyellte magát.

-Sajnálhatod is. Tudod, hogy Matt-nél milyen nagy dolog az, ha meg akarja kérni valakinek a kezét!

-De a véleményem még ugyanaz. Matt vigyázhatott volna jobban is Brooke-ra.

Matthew a szakadó esőben sétált hazafelé. Jócskán volt benne alkohol, de meg se érezte. Lassan lépkedett, és egyre közelebb ért a házához. Ahogy ment fölfelé a lépcsőn, ujjait lassan húzta végig a korláton. Majd amikor befordult a folyosójára, döbbenten állt meg a sarkon.

Brooke az egyik bőröndjén ült Matthew lakásának ajtaja előtt. Mikor meglátta a férfit, fáradtan elmosolyodott.

-Szia, Matt… - mondta csendesen.

-Te… te nem Cannes felé repülsz éppen?

-Amint látod, nem.

-…

-Meg tudsz nekem bocsátani? – Brooke könnyes szemmel nézett Matthew-ra.

A férfi szótlanul odalépett a lányhoz, magához húzta, és szenvedélyesen megcsókolta.

-Szeretlek, Brooke… - Matthew-nak nagyon jólesett, hogy végre kimondta. Majd vett egy nagy levegőt, és előhozta a nagy kérdést: -Hozzám jössz feleségül?

-Hogy… mi?

-Nem muszáj most rögtön válaszolnod…

-De ha már most tudom a választ…

-És…?

-Hát persze, hogy hozzád megyek! – Brooke is megcsókolta a férfit, majd bementek a lakásba. Az éjszaka pedig volt mit bepótolniuk…