Brooke és Matthew úgy döntöttek, elhalasztják az esküvőt egy évvel, amíg Brooke nem végez az egyetemen. Már alig bírták kivárni a diplomaosztót. Közben pedig elkezdték tervezgetni az esküvőt, amiben Megan is szívesen részt vett.

Következő év júniusára tűzték ki az időpontot. Addig megejtették a nagy találkozást egymás szüleivel, amit nagyon élveztek, bár mindketten egy kicsit cikisnek tartották saját szüleiket. Brooke apja megpróbálta zavarba hozni Matthew-t egy-két jól irányzott kérdéssel, de nem sikerült. Matthew-nak mindenre volt egy frappáns válasza, így Mr. Kendle nem tudott mást tenni: áldását adta a frigyre. A testvérekkel sem volt gond: Brooke húga kivételesen normálisan viselkedett, és csak az ebéd után vonta félre nővérét, hogy közölje vele: „Brooke, hogy a jó fenében sikerült neked egy ilyen jó pasit találnod? Vigyázz, mert lecsapom a kezedről!” Erre Brooke ismét lehűtötte Jennifert: „Ha megpróbálod, kitekerem a nyakadat. Nem viccelek.” Matthew bátyja, Tony nagyon kedves volt öccse menyasszonyával, és igazi jó barátság alakult ki köztük. Kiderült, hogy neki is van barátnője, egy spanyol modell, de ők még nem terveznek esküvőt.

Mikor végre eljött a nagy nap, Brooke izgatottan szaladgált fel-alá a lakásban.

-Brooke, nyugodj már meg! – Megan még félig aludt az asztalnál.

-Neked könnyű! Nem te fogsz ma férjhez menni! Ez életem legszebb napja!

-És te elhiszed? Attól, hogy ezt mondják…

-Most miért vagy ilyen negatív?

-Gondolj csak bele: órákat ülsz a fodrásznál, a sminkesnél, aztán míg belegyötröd magad a ruhádba… Utána meg egész este jópofizhatsz mindenkivel, miközben a cipőd véresre töri a lábadat.

-Kényelmes a cipőm, már felpróbáltam.

-Jó, de nem órákat voltál benne.

-Akkor is.

-Ja, és nézheted a mamádat, ahogy törölgeti a szemét, miközben te kimondod az igent. Aztán meg hallgathatod, ahogy mindenkinek mondja: „Istenem! Férjhez ment a kislányom… És milyen gyönyörű!”

-Valószínűleg én is bőgni fogok.

-Ez meg a másik! Nem is bőghetsz úgy istenigazából, mert elkenődik a sminked. És miután hazajöttök a nászútról, megkezditek a közös életeteket. Jönnek a szürke hétköznapok… Mi van, ha nem tudjátok egymást elviselni? Meg jönnek a rokonok a faggatózásaikkal: „És mondd csak, drágám, mikor jön a baba?” Stresszelnek titeket.

-Hát, előbb-utóbb úgy is lesz gyerekünk. Addig meg…

-És a legborzasztóbb: többé nem feküdhetsz le más pasikkal!

-Ó! Tényleg… - Brooke is leült Megan mellé. –De Matt is csak velem feküdhet le. Vajon rájött már erre?

-Biztosan. Szóval, még mindig úgy gondolod, hogy ez életed legjobb napja?

-Hát, tudod… Már nem vagyok benne annyira biztos. De annyira szeretem Matt-et! Azt hiszem, mégis hozzámegyek.

Ekkor Megan elmosolyodott és átölelte Brooke-ot, aki teljesen maga alá esett.

-Fel a fejjel, csajszi! Csak próbára tettelek, hogy mennyire vagy biztos a döntésedben! De jelesre vizsgáztál.

Már csak néhány óra volt hátra az esküvőig. Brooke a szobájában készülődött, miközben édesanyja intézkedett. A lány megpróbált nem törődni anyjával, aki kezdett teljesen az idegeire menni.

-Megan, ha esetleg arra vetemednék, hogy hallgatok anyámra és évente többször is találkozok vele, üss le, légy szíves! – Brooke már totálisan ki volt idegileg.

-Valahogy meg tudlak érteni… - Megan eligazgatta a csipkéket Brooke ruháján, majd elővette a fátylat. –Gyönyörű vagy – mondta, miután feltette barátnője fejére a fátylat.

-Köszönöm – Brooke megnézte magát a tükörben. –Szerinted Matt hogy fogja kimondani az igent?

-Biztos boldogan! Örülhet, hogy egy ilyen lányt vesz el.

-Kislányom, kész vagy már? – rontott be Mrs. Kendle a szobába. –Istenem, de szép vagy! – csapta össze a kezét. –Az én kis Brooke-om… Egy tündér! Varázslatos… - elkezdett pityeregni.

-Jaj, anya… Még ne sírj. Majd a szertartáson.

-De addig nem bírom ki…

Végül mégis kibírta. Amikor Brooke az oltár felé vonult apja karján, hallotta a csendes szipogást a padok közül. Tudta, hogy édesanyja már kb. a százas papír zsebkendő csomag vége felé járhat…

De ne szaladjunk ennyire előre! Hiszen még nem tudjuk, hogy a vőlegény milyen érzelmekkel készült a nagy eseményre.

-Hogy érzed magad, Matt? – kérdezte David, miközben segített megkötni a csokornyakkendőjét.

-Furán. Olyan, mintha csak valami partira készülnék. Pedig ez messze nem az…

-Nem gondoltad volna, hogy valaha megnősülsz, ugye?

-Hát nem. De ma búcsút intek az eddigi életemnek. Szeretném, ha Brooke nagyon boldog lenne mellettem. Ez elég szentimentálisan hangzott, nem? – nézett kollégájára Matthew.

-Á, annyira nem. De őszinte volt. És várod már a közös életeteket?

-Igen. Bár, ha eszembe jut az, hogy… De mindegy, nem érdekes.

-Mi jut eszedbe?

-Hát, hogy… Nem feküdhetek le többé más nőkkel… Kicsit megriaszt.

-Hidd el, Brooke pótolni fog minden nőt. Gondolom, várod már a nászéjszakát…

-Várom. De addig még sajnos elég sok idő van. Addig még ki kell mondanom azt a szót, ami eldönti az egész életünket. A bűvös „igen”-t.

Már mindenki ott volt a ceremónián, a templomban és a templom előtt, de Matthew még mindig nem érkezett meg. Brooke már úton volt a templom felé, a kocsiban mellette Megan ült, aki büszkén igazgatta ruhája szélét: ő volt a koszorúslány.

Brooke édesapja kint állt a templom előtt, és percenként az óráját nézegette. Matthew apja próbálta nyugtatni.

-Biztosan ide fog érni időben.

-Ezt nem hiszem el, hogy felültette a lányomat! Biztosan megfutamodott! De ha egyszer elkapom… Azt nem teszi zsebre, amit kapni fog!

-Nyugodj meg! Nincs semmi szükség arra, hogy idegeskedj.

-Hogyne lennék ideges, mikor se híre, se hamva a fiadnak! Nagyon úgy tűnik, hogy mégse gondolta komolyan ezt az egészet!

-Tudom, hogy komolyan gondolta. Biztosan csak nagy a forgalom.

-Nagyon ajánlom, hogy ez legyen a késés oka, mert ha nem…

Nem kellett sokat várniuk tovább. Matthew megérkezett – lóhalálában. Útközben lerobbant a kocsija, Mickey pedig csak lassan tudott odaérni a saját, ütött-kopott Volkswagenjével. De mikor végre kiugrott a kocsiból, Mr. Kendle azonnal ott termett mellette.

-Na végre itt vagy! Azt hittem, már meggondoltad magad!

-Nem, dehogyis, csak az autó…

-Jól van, mindegy! Gyerünk befelé.

Ekkor Brooke is megérkezett. Gyönyörű volt, ahogy az oltár felé vonult. Matthew-nak elállt a lélegzete. Brooke rámosolygott a férfira, aki viszonozta.

Miközben a pap beszélt, mindenki könnyes szemmel figyelte a párt, és tudták, hogy őket az ég is egymásnak teremtette. Ahogy kimondták az igent, a hangjukból is érződött, hogy mennyire boldogok.

-Ezennel házastársakká nyilvánítalak benneteket! – mondta a pap beszédje végén. –Csókoljátok meg egymást.

A szertartás végeztével elindultak a lagzi színhelyére, egy gyönyörű parkba. Mivel június volt, mindent virágok borítottak, és a fák is zöldelltek. Rengeteg fényképet készítettek, majdnem 150 vendég volt, és hajnalig ropták a csillagos ég alatt. Éjjel egy óra körül Brooke és Matthew csendben leléptek, és megkezdték közös életüket. Hogy hogy töltötték a nászéjszakájukat, azt mindenkinek a fantáziájára bízom…