-Matt, biztos vagy benne, hogy el tudtok lenni egész délelőtt kettesben?

-Persze.

-És tudsz mindent, ugye, amiket mondtam?

-Naná.

-Ne felejtsd el! Tettem el anyatejet, a hűtőben találod. Ha éhes, azt adj neki. De ne melegítsd meg feleslegesen, mert utána már használhatatlan! Csak akkor melegítsd meg, ha éhes!

-Oké, értettem.

-Ha tisztába kell tenni, pelenkát a kiságy mellett találsz. Van egy egész csomaggal.

-Jó, megtalálom.

-Kaja után büfiztesd meg. Tudod, milyen hasfájós. És ami a legfontosabb: ne adj neki édességet! Még csak féléves. És soha ne engedd, hogy mindent a szájába vegyen, főleg az újságokat ne.

-Oké.

-De akkor tényleg nem lesz semmi baj, ugye?

-Nem, megnyugodhatsz. Jól elleszünk a kissráccal.

Brooke Megannal készült elmenni egy egész délelőttös plázázásra, és addig rábízta a kisfiukat Matthew-ra. Danny már féléves volt, és Matthew még soha nem maradt vele kettesben. Nem tudta, mit vállal, amikor beleegyezett, hogy vigyázna rá délelőtt.

Ahogy Brooke elment, Matthew óvatosan bement a kicsi szobájába, és megnézte az alvó kisfiút. Ahogy figyelte a békésen szuszogó kicsit, egyre több hasonlóságot vélt felfedezni benne, amik Brooke-ra emlékeztették. De mások szerint meg mindkettőjükre nagyon hasonlított. „Nagyon közös ez a gyerek!”- mondogatták nekik. Danny szájában aprókat mozdult a cumi, ahogy álmában néha ráharapott.

Matthew elmosolyodott, majd halkan kiment a szobából. Nem is gondolta, hogy addig jó, amíg Danny alszik, mert utána elszabadul a pokol…

Alig félóra telt el, és máris hallotta kisfia sírását. Felszaladt az emeleti gyerekszobába, és karjaiba vette a babát.

-Csss, nyugodj meg, itt van apa! – megpuszilta a kicsi fejét. Danny abbahagyta a sírást, és nagy szemeivel ránézett apjára.

-Jót aludtál? – gügyögött neki tovább Matthew. –Ketten vagyunk csak, anya elment Megannal vásárolni. Gyere, megnézzük a pellust, van-e valami produktum – óvatosan felfektette a babát a pelenkázó asztalkára, és megnézte a gumibugyiját.

-Hm, úgy látom nincs semmi. Akkor nem cseréljük még le a pellust. Gyere, menjünk le játszani.

Levitte a nappaliba, és lefektette a másik kiságyba. Elgyönyörködött benne, ahogy a kisbaba nevetve nyúlkált a plüssjátékokért. De ez az idilli állapot nem tartott sokáig. Danny hamarosan úgy elkezdett sírni, hogy zengett az egész ház.

-Jól van, jól van, drága! – nyugtatta Matthew. –Éhes vagy, ugye? Menjünk, megmelegítem neked a tejcsit, amit anya hagyott itt.

Mikor Danny végre a szájában érezte a cumisüveget, egyből jobb kedvre derült. De nem ette meg az összeset. Matthew a vállára fektette a babát, hogy megbüfiztesse. Sikerült is – Matthew inge tiszta tej lett, ahogy Danny „emésztett”…

-Hogy az a… Mit műveltél velem, te kis ördögfióka? – letette Danny-t a kiságyba, és elrohant inget cserélni. Danny teli torokból ordítani kezdett.

-Jól van, jövök már…! – Matthew rohant vissza. Közben csengettek. –Várj egy percet, kicsim, mindjárt jövök, csak megnézem, ki jött!

Kiszaladt az előszobába, és kivágta az ajtót. Mickey volt a látogató.

-Szia Matt! Hallom, valami baj van…

-Igen. Most éppen az, hogy letettem a kiságyba.

-És arra se volt időd, hogy felöltözz…

-Éppen most evett, és lehányta az ingemet. Most akartam átvenni egy másikat, amikor jöttél.

-Értem. De szerintem menj vissza hozzá, mert mindjárt összeomlik a ház a sírástól…

Matthew visszarohant a babához, aki már tiszta könny volt. Mire Mickey is beért a szobába, Danny ismét apja karjaiban volt. Még mindig nem nyugodott meg, sőt, mintha még jobban sírt volna.

-Matt, szerintem nézd meg a pelenkáját… Elég büdi… Te nem érzed?

-Nem… - Matthew is megszagolta a baba fenekét, és elfintorodott. –Fúú, tényleg!

Gyorsan leterítettek egy ruhapelenkát a kanapéra, és rátették a babát. Kibugyolálták a tipegőből és levették róla a pelenkát.

-Úristen, te aztán jól kiszúrtál apáddal! – vigyorgott Mickey.

-Ne röhögj, inkább adj egy másik pelenkát! Meg hozd a krémet is, amivel be kell kenni.

-De hol van?

-Fent, az emeleten, a babaszobában.

Mickey felrohant, majd mire visszaért, Matthew komoran ült a kanapén, a baba lábát fogva.

-Mi… - Mickey nem értett semmit.

-Lepisilte a kanapét. Most mi a francot csináljak?

-Hát… Szerintem rohadt gyorsan tedd be alá a tiszta pelenkát, mert úgy néz ki, mintha egy újabb adagot készítene elő.

Berakták a kicsi alá a pelenkát, majd Matthew bekente a krémmel, amit Mickey elé tett.

-Milyen krém ez, Mickey? Te jó ég! Ez Brooke arckréme!

-Hoppá…

-Hoppá! Mindegy, most már nem kenjük be mással. Na, már csak ez kellett! – dühöngött. –Nem ragad a pelenka! Hozzál légyszi celluxot!

Valahogy sikerült összeragasztaniuk, majd Matthew felöltöztette Danny-t. Ekkor csörgött a telefon. Matthew-nak be kellett mennie az irodába. Nem akarta Mickey-re hagyni a babát, inkább elvitte magával. Hát, nem kellett volna…

A tárgyalásra is bevitte magával Danny-t, és letette maga mellé a bébiülésben. Mindenki nagyra nyílt szemekkel nézte, majd megpróbáltak nem tudomást venni róla. A tárgyalás közben kétszer kellett kivinni: egyszer azért, mert tisztába kellett tenni, egyszer meg azért, mert éhes volt. Mivel nem volt nála anyatej, ezért almapürét adott neki.

Mire hazaértek, Brooke is otthon volt.

-Hol voltatok?! – szaladt ki egyből az előszobába, ahogy meghallotta az ajtó csapódását.

-Bent voltunk a cégnél.

-És miért, ha szabadna tudnom?

-Be kellett mennem, egy tárgyalást lebonyolítani.

-És Danny?

-Ő jól van.

-Nem volt semmi gond?

-Hát…

-Láttam, megmelegítetted a tejet, aztán meg ottmaradt a fele!

-Nem kellett neki.

-De minek melegítetted meg?

-Mert éhes volt. A többiről nem én tehetek.

-Rendesen tisztába tudtad tenni?

-Igen, és nem is kellett celluxot használni a ragasztáshoz… És nem az arckrémedet használtam popsikenőcsnek…

-Ó, ezt egyszerűen nem hiszem el! – Brooke már csak ennyivel kommentálta. Elvette Matthew-tól a babát, és leült megszoptatni. –De azért örülök, hogy nem panaszkodtál rá különösebben.

-Á, rendes volt. De azért nem bántam volna, ha nem most fogzik… Tiszta nyál lett minden.